Vízkereszt, vagy bánom is én

Csiszár Imre Zalaegerszegen rendez

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház egy mindössze néhány évvel ezelőtti Nádasdy Ádám fordításban, Vízkereszt, vagy bánom is én címmel október 7-én mutatja be a népszerű Shakespeare-komédiát, Csiszár Imre rendezésében.

– Nem aktualizált szövegről van szó, ez nem túl jó kifejezés ebben az esetben. Az aktualizálás mindig valamiféle pejoratív értelmet tartalmaz, erőszakos adaptálást a mára. Shakespeare óangol nyelven írt, tehát Arany János a fordítással már eleve modernizált. Nádasdy Ádám zseniális módon, a mai beszélt nyelvre, a mi igényeinknek megfelelően adaptálja Shakespeare nyelvét – említette elöljáróban a pénteki premier kapcsán a rendező. – A színházi előadás nem könyv, amit másnap leemelhetek a könyvespolcról: ha nem értek meg mindent tisztán, akkor mulasztottam, elment valami a fülem mellett. Nádasdy olyanná próbálja tenni a szöveget, hogy azt rögtön érthető legyen a mai néző számára is.

Mint a rendező megjegyezte, a vízkereszt „a rumli, a törvények megszegésének az ideje”, ekkor ér véget a böjt, és kezdődhet a tánc, a zene, a mulatság. A darab is arról szól, hogy néha fel lehet, sőt, fel is kell rúgni a rendet. A színpadon is gyorsan peregnek az események: szerelmesek kergetik egymást, a leányból villámgyors átöltözéssel fiú lesz, egy másik átöltözéssel a szolga válik úrrá, míg végül mindenki elnyeri méltó jutalmát. A Vízkereszt azonban csak látszólag „önfeledt komédia” – hangsúlyozza Csiszár Imre, kiemelve, hogy Shakespeare vígjátékaiban ugyanazok a szereplők és szituációk fordulnak elő, mint a tragédiáiban. A shakespeare-i tragédiában is ott van „egy csipetnyi” komédia, de minden komédiában ott vannak a legtragikusabb események is, a Vízkeresztben például Malvolio tragédiája. A „komédia a kétségbeesés kifejezése’, az élet legfontosabb dolgait komédiában, vagyis nevettetve is el kell tudni mondani – idézte Dürrenmatt szavait a rendező, aki szerint a Nádasdy-fordítás még közelebb hozza a nézőt a történethez, a színészi játék pedig az emberi momentumokat emeli ki.

– A Nádasdy-fordítás nyitva hagyja a történet végét – folytatja a rendező –. éreztetve, hogy semmi sincs lezárva, nincs megoldás. Keserédes a befejezés, ez nem kívánt nász, senki sem azzal jött össze, akivel tervezte.

Arra a kérdésre, hogy szeretnénk-e szembesülni a kusza érzelmi életünkkel, Csiszár Imre befejezésül így felelt:

– Azért megyünk színházba. A színház azon kívül, hogy tükröt tart, segítő kezet is nyújt azokban a bonyolult élethelyzetekben, melyekből néha már magunk sem látjuk a kiutat. Azzal is segít, ha megnevettet, hiszen magamon is nevetek, milyen hülye is voltam abban a szituációban, ugyanakkor meg is nyugtat, hogy más is került ilyen helyzetbe…