Vivaldi-premierrel zárja az évadot az Operaház

Vivaldi Farnace című operájának június 12-i premierjével zárja az idei évad bemutatóinak sorát a Magyar Állami Operaház.

A barokk opera magyarországi bemutatóként hangzik el, egyúttal ez az első alkalom, hogy az Operaház Vivaldi-operát tűz műsorra – hangzott el a premiert felvezető keddi budapesti sajtótájékoztatón.  

Anger Ferenc rendező felidézte, hogy az Operaház mindig egy barokk opera bemutatójával zárja évadát: miután az utóbbi években Händel, Rameau és Gluck művei kerültek terítékre, az Operaház idén egy Vivaldi-opera színrevitelével régi adósságát szeretné törleszteni.  

Vivaldi számtalan operája közül elsősorban a történet miatt esett választásuk a Farnacéra, amely egy mély, szövevényes családi dráma az ókor politikai köntösében – tette hozzá. Kifejtette azt is, hogy a rendezésben a humor – olykor a fekete humor – eszközeit is bevetette. 

A produkció zenei vezetésére az Operaház Németh Pál karmestert, a barokk muzsika és az autentikus előadásmód egyik jeles hazai szakértőjét kérte föl. A dirigens kiemelte, hogy a darab előadására az Operaház zenekarából 27 tagú kamaraformáció alakult, amely korabeli hangszereken – bélhúros vonósokon, natúrkürtön és –trombitán, csembalón, lanton és más korhű instrumentumokon – játssza Vivaldi muzsikáját. 

Mint mondta, Vivaldi korában óriási divat volt Velencében és egész Itáliában az operajátszás, csak Velencében volt olyan időszak, amikor több mint 30 zenés színház működött. Maga Vivaldi is számtalan operát írt, számukat nem is tudjuk pontosan, mintegy 60-ra tehető. Az azonosítást nehezíti, hogy a zeneszerzők az idő nyomása alatt sokszor felosztották egymás között az egyes felvonások megkomponálását, és előfordult az is, hogy saját korábbi műveikből vettek át részleteket; így volt ez Vivaldival is – fejtegette Németh Pál.

A művek ráadásul sokszor több változatban maradtak fenn. A Farnace két fennmaradt változatát Németh Pál és Anger Ferenc a torinói nemzeti könyvtárból szerezte meg, és Kenesey Judit dramaturg közreműködésével elkészítették saját „két és feledik” változatukat – írják a háttéranyagban. Kenesey Judit az MTI kérdésére elmondta: alapvetően az egyik verzióra építettek, a másikból csak kisebb részeket vettek át, ezenkívül húztak is a darabon, hozzá azonban nem írtak. Mint mondta, ez az eljárás Vivaldi idejében is teljesen megszokott dolog volt, mindenhol saját változatot adtak elő.

A címszerepet alakító Xavier Sabata is azt emelte ki, hogy a budapesti előadás egyszerre autentikus és egyedi, az adott szereplőgárdára és zenekarra szabott. A katalán kontratenor a rendezés humorát, a főhős emberi voltát ecsetelte.     A Farnace feleségét alakító Meláth Andrea kifejtette: bár elterjedt vélekedés, hogy a barokk operák unalmasak, valójában nincs még egy olyan stílus, amelyben az énekes ennyire szabad lehet. „Nem voltak még kialakult tradíciók, korábbi összehasonlítási alapok, ezért olyan ösztönös éneklési kultúra fejlődhetett ki, amely gazdag, színes és őszinte. Sajnos a későbbi stílusok kötött énektechnikája révén ez az ösztönösség elhalt, ezért nagy feladat most ennek a felélesztése” – mondta.

Kitért arra is, hogy a legnagyobb énekesi kihívást nem az egyébként fantasztikus áriák jelentik, hanem a recitativók, hiszen ezekben a régi, archaizáló stílust ötvözni kell a mai beszédtempóval, hogy az természetesen hangozzon a hallgatóknak.

Szendrényi Éva díszlettervező abból indult ki, hogy Farnace nagy dilemmája az a szakadék, amely apja, Mithridatész pontuszi király nagysága és saját gyengesége között tátong.

Mint mondta, a díszletben ezt egy futurisztikus génlaborral, patológiai részleggel szemléltetik, amelyben Farnace apja titkát „boncolgatja”, de választ nem talál, mert az lelki természetű. A színpad másik, felső részén a nagy Mithridatész mauzóleuma látható, ahová tisztelői járulnak. Szendrényi Éva megjegyezte: a díszlettervezéshez egy valódi patológiai osztályt is felkerestek. 

Zöldy Z Gergely jelmeztervező arról beszélt, hogy a szereplők közti viszonyok és a cselekmény szövevényessége miatt a jelmezekkel próbálta segíteni a nézők darabon belüli tájékozódását, világosan elkülönítve a három nagy csoportot, a rómaiakat, a pontusziakat és Berenice, Kappadókia királynője népét. 

Az olasz nyelven előadott Farnace további szerepeiben Szabóki Tünde, Hegyi Barnabás, Schöck Atala, Ducza Nóra, Szigetvári Dávid, Pál Botond és Leveleki Gábor látható, a június 12-i premier után az előadás további három alkalommal látható még júniusban.