Virágzik a Sárga liliom!

Február 22-én tartotta utolsó előtti bemutatóját a szolnoki Szigligeti Színház ebben az évadban. Balázs Péter irányításával, nagy sikerrel állították színpadra Bíró Lajos izgalmas, aktuális művét. Szabó Csilla kritikájából idézünk.

„Bíró Lajost, az elismert írót, publicistát élénken foglalkoztatta a múlt század elején az ország úri köreiben sokakat behálózó megvesztegethetőség. A Sárga liliom középpontjában Peredy és unokahúga történetén keresztül a politikai harcok korruptsága és a mély emberi érzelmek őszinteségének éles kontrasztja áll.
A mulatozás lényeges momentum a múlt század eleji magyar közép- és úri osztály életében, melynek bemutatására ez a vitriolos, fanyar humorú darab vállalkozik, de nem az egyetlen. A cinizmus határát súroló tisztánlátás szintén jellemző vonása a Bíró által ábrázolt társadalmi osztálynak. A rendőrkapitányt halk szavúan, de annál fenyegetőbben alakító Karczag Ferenc, valamint Barabás Botond, Thurzó főhadnagy autentikus megtestesítőjének jóvoltából tűpontos elemzések hangzanak el a színpadon Magyarország korabeli állapotáról és a magyar mentalitásról. Olybá tűnik, mintha ebben a tekintetben kevés dolog változott volna az 1910-es ősbemutató óta. A korrupcióval, a megalkuvással szemben nem a tisztesség az alternatíva, hanem az elmegyógyintézet, ítél a Bíró. Ezt a diagnózist azonban nem, mint keserű pirulát nyomja le a közönség torkán az író, hanem lassan és kíméletesen csepegteti, infúzió gyanánt, amely táplál és gyógyít.
Balázs Péter empatikus, magabiztos, leleményes rendezői keze alatt a színpadon a szerző minden intenciója, szava, hangsúlya az őt megillető helyre kerül. Noha a történet fordulatos és felkavaró, a színpadra állítás módjából rend és nyugalom sugárzik. Székely László szecessziós díszleteinek, Jánoskúti Márta szemet gyönyörködtető jelmezeinek köszönhetően a harmónia a látványban is megnyilvánul.
A színészi alakítások lecsiszoltak és invenciózusak, a társulat szemlátomást jó formában van. Molnár László Peredy doktora kicsit nyers, kicsit kimért, kicsit kiszámíthatatlan is, ugyanakkor világos és átérezhető minden rezdülése.
Ez az alakítás többek között azért tud kivételesen hatásos lenni, mert Peredy sután mozgó idegen testként felkavarja a többi színész által élvezettel ábrázolt kisvárosi állóvizet. Az orvos legfőbb ellenlábasa és Marosvár különbejáratú önkényura nem más, mint Dósa Mátyás infantilis Nagyhercege, akinek közveszélyes szeszélyeihez magától értetődően asszisztál a joviális főispán (Kiss József), az ennivalóan alamuszi kávés (Mészáros István), a felvágott nyelvű szolgáló (Jankovics Anna) valamint a Nagyherceg nyalka tiszttársai (Kinczel József és Vándor Attila – úgy is, mint a lovak elkötelezett híve).
Marosvár háztáji lázadásának kezdetben oly elszánt helyi erőiről – akiket elegánsan, finom humorral jelenít meg Harna Péter, Horváth Gábor, Tóth Tamás és Deme Gábor – szintén kiderül, hogy nem kifejezetten római jellemek. Sokkal inkább az a Kertész Marcella által törékeny bájjal megjelenített Primadonna, aki mer ellentmondani a Nagyhercegnek, míg Peredy húga, a zárdát épp hogy csak elhagyó, még bimbózó, ám annál bölcsebb Judit (Molnár Nikolett) a szent szerelem nevében éppenséggel igent mond neki, így árulva el bátyját.
A Feketeszárú cseresznye című Hunyady-darab megrendezésével Balázs Péter már bebizonyította, mennyire szívügye a magyar történelem traumáinak differenciált bemutatása. A Sárga liliom nemcsak erre újabb példa, hanem arra is, hogy a színház hogyan szolgálhatja a maga sajátos eszközeivel a nemzeti önismeret elmélyítését.” (Új Néplap)