Viharos történelem – monumentális mű

Muszorgszkij Borisz Godunov-ja a debreceni Csokonai Színházban

Minden operaszerző esetében van egy emblematikus darab, amely elsőként jut eszünkbe, ha a komponista nevét halljuk, és ahogy Verdihez az Aidát, úgy Muszorgszkijhoz leginkább a Borisz Godunovot kapcsoljuk.

Puskin verses drámájából a 19. századi orosz zenei élet egyik legszuggesztívebb, korát meghaladó komponistája egy monumentális, lenyűgöző operaművet alkotott, amely a történelem viharában sodródó, vagy éppen azt alakító személyiség belső vívódásait helyezi középpontjába. Egy zilált kor szövevényes eseményein keresztül a néző rádöbbenhet az emberi társadalom működésének és működtetésének technikáira, és szinte feloldhatatlan ellentmondásaira. Nem véletlen, hogy a legnagyobb rendezők, mint például Andrej Tarkovszkij a Covent Gardenben, ezen az operán keresztül próbálták megfogalmazni korukkal és a viharos történelemmel kapcsolatos nézeteiket. Ez egyszerre óriási lehetőség és hatalmas kihívás is, így a debreceni előadás rendezője, Vidnyánszky Attila is hosszas és alapos előkészület, elmélyült elemzés után vágott bele ebbe a vállalkozásba. Megfogalmazása szerint, minden ország, minden nemzet története letisztult és kaotikus korszakok váltakozásából áll, éppen ezért mindig óriási felelősséggel és jelentőséggel bír egy-egy nagyformátumú történelmi személyiség erkölcsi és szellemi magatartása – hiszen cselekedeteinek következményeit nemcsak személy szerint ő maga, de az alárendelt kortársak, és az utána következő nemzedékek is egyaránt viselik. Az orosz történelem „zavaros időszakának” a „szmutának” egyik legellentmondásosabb személyiségén, Borisz Godunovon és sorsán keresztül egy rendkívül erőteljes drámai helyzet tanúi lehetünk. Az általa, a hatalom megszerzése érdekében elkövetett bűn nem maradhat az ő személyes lelkiismereti kérdése – globális jelentőségűvé válik, s így, a görög sorstragédiákhoz hasonlóan generációkon keresztül visszahat. Az előadásban a hatalom lélekpusztító, torzító hatása mellett jól felismerhető a népnek, a tömegnek a drámai vétke is – az állandó messiásvárás, amely gyakran emel magasba olyan „hamis megváltókat”, akik kihasználva helyzetüket, visszaélnek a rájuk bízott hatalommal. „Az emberi lét egyik nagy titka, hogy az elkövetett bűn alól nyerhet-e feloldozást az ember és milyen áron? Ki lehet-e lépni a történelem örök lendkerekéből, amely hol a hatalom csúcsára repít, hol pedig letaszít a mélybe? Borisz Godunov példázatszerű, drámai sorsa a mai napig aktuális – amennyiben a hatalmat valaki önmagáért akarja, az előbb vagy utóbb a saját pusztulását idézi elő, és előre tudható, hogy az isteni gondviselés büntetése utoléri” – fogalmaz a rendező.

Image

Muszorgszkij külső nyomásra több változatot is készített művéből, és a későbbiekben művét több zeneszerző, például Rimszkij-Korszakov és Sosztakovics is áthangszerelte, így az operarendezők legtöbbször előadásuk koncepciója szerint illesztették össze a jelenetek sorrendjét, és sokáig az áthangszerelt változatot alkalmazták. Most a debreceni előadás igyekszik rekonstruálni Muszorgszkij eredeti elképzelését, és kihagyva az ún. „lengyel jelenetet”, egy önálló dramaturgiai szerkesztésben, az eredeti hangszerelésben a közönség elé lépni.

Az előadás alkotóit, Vidnyánszky Attilát rendezőként, Kocsár Balázst karmesterként illetve Olekszandr Bilozubot díszlet- és jelmeztervezőként a színpadra állítás során az a közös szándék vezette, hogy Muszorgszkij zenéjének expresszív drámaiságát úgy erősítsék fel a vizuális megoldások, illetve az énekesi-színészi jelenlét segítségével, hogy a nagy történelmi személyiség egyéni sorsa egy megrázó erejű történelmi vízióban csúcsosodjon ki. Egy olyan produkció reményében, amely egyesíteni képes a monumentális történelmi kontextust az egyén belső világával, egymásba helyezve az emberi létezés mikro- és makrokozmoszát.

Kozma András

dramaturg