Vér helyett pezsgővel koccintottak

Vámpírok bálja 200.: interjú Cornelius Baltus rendezővel

Kérem fokozottan ügyeljenek nyaki ütőereikre! – 200. alakalommal hangzott el a hétvégén a Vámpírok bálja előadás előtt a hangosbemondóból a sejtelmes figyelmeztetés.Magánprodukcióban játsszák a pazar kivitelezésű musicalt a Magyar Színház épületében, évente két-három blokkban, a premiert 2007-ben tartották. A jubileumi előadásban együtt lépett fel az összes szereposztás, a csúcsjelenetekben adta át a stafétát egymásnak a 2 Alfred, 2 Professzor, 3 Sarah és 3 Krolock. Jelen volt az estén Cornelis Baltus holland rendező is, akit arra kértük, avasson be a munkájába: ő rendezi és gondozza a darabot Európa-szerte.

– Hogy tetszett a 200. előadás? Milyen gyakran jár Budapestre?
– Rendszeresen, főleg amikor új blokkot kezdünk el játszani. Segítek az észrevételeimmel, szakmai tanácsaimmal, hiszen az a célunk, hogy ugyanazt a minőségű előadást adjuk a közönségnek, amit 2007-ben bemutattunk. Igyekszem mindig jönni, bár ez nem könnyű, hiszen a Vámpírok bálja európai előadásai mellett az Oroszlánkirály musicallel is foglalkozom, amit legutóbb Hamburgban állítottam színpadra.
– Merre futnak Európában jelenleg Vámpírok előadások?
– 13 év után épp most fejeztük be Berlinben, amit Németországszerte 7 millióan láttak, több mint 5000 előadáson. Friss hír, hogy a szentpétervári előadás megkapta a rangos orosz „Arany Színházi Maszk”-díjat a legjobb zenés előadás kategóriában emellett Krolock és Rebecca szereplői színészi díjat vehettek át. Ez a siker azt jelenti, hogy újabb két évig műsoron lesz ott a produkció.
– Beavat bennünket, hogyan működik a nemzetközi kreatív csapat? Roman Polanski neve szerepel a színlap legalján vezető rendezőként.
– Roman 7-8 éve nem vesz már tevőlegesen részt a produkcióban. A produkció története 1997-ben kezdődött, két év tervezői munka után 1999-ben tartották az ősbemutatót Bécsben, Polanski úr rendezésében. Engem 2000-ben a stutgarti előadásba kért fel társrendezőnek, azóta egyedül viszem a produkciót, így 2007-ben Budapesten is én állítottam színpadra a vámpírmusicalt. Természetesen Roman Polanski eljött megnézni ezt a premiert is.

Tortavágás: Cornelius Baltus rendező és Simon Edit producer a jubileumi előadás utáni ünnepségen

– Vannak különbségek a különböző városok előadásai között?
-Természetesen. Németországban még a bécsi verziót állítottuk színpadra, Lengyelországban viszont már egy helyi díszlettervezőt kértem fel, hogy tervezzen új díszletet. Ugyanúgy, ahogy Budapesten is, Kentaur személyében. Vele azóta is tart a munkakapcsolatunk, számos ezt követő városban ő tervezte a színpadképet.
– Mi a legnagyobb pesti sajátosság?
– A második felvonásbeli könyvtár Budapesten kör alakú és forog, amit mindaddig két oldalról tolták be.
– Az is meglepetés, hogy a nem éppen jó fizikai állapotú budapesti színházépületben milyen hatalmas és pazar díszletet építenek fel és működtetnek.
– Ez számomra is meglepetés volt annak idején. Nekünk az a célunk, hogy a színpadon csodát és illúziót keltsünk.
– Időről-időre feltűnnek új színészek, táncosok a szereposztásban. Hogyan zajlik a válogatás?
– Sokan benne vannak még a produkcióban a legelső szereposztásból is. Ám természetes, hogy hat év alatt és úgy, hogy viszonylag rövid blokkokat játszunk, többen közben más munkákat vállaltak. Emellett büszkén mondhatom azt is, sok szereplőt kivittünk a berlini produkcióba. Ott teljesen más volt a játszási rend: heti nyolc előadást tartottunk. Abból nem lehetett gyakran hazautazni Magyarországra. Ha valaki jó egy szerepben, alapvető, hogy átvisszük egy másik városba is. Erre a legjobb példa Rákász Dániel esete, aki szólótáncos volt az előadásunkban. Kiválóak a fizikai adottságai. A németországi előadásunkból pedig megkapta a kinti Dirty Dancing főszerepét. Nem csak szerencsés volt a külseje miatt, a karakterét keresték, hanem a tehetsége is döntő volt. Abban a produkcióban már nem csak táncolnia kell, hanem énekelni és rengeteg szöveget is mondani. A pesti Vámpírok báljában fedezték fel a legelső Alfrédunkat, Sánta Lászlót is, aki ezt követően kapott szerepeket az Operettszínházban, néhány hete láttam épp a németországi Szépség és a szörnyeteg turnéjukon. Bámulatos Egyházi Géza története is, akit hat éve senki nem ismert, mi felfedeztük, ma pedig az egyik legkeresettebb magyar musicalszínész.
– Ha gyakran jár hozzánk, mennyire ismeri, nézi a magyar musical előadásokat?
– Természetesen nézek itt is előadásokat. Láttam a Józsefet, a Fantomot, a Mary Poppinst a Madách Színházban, az Operettben a Szépség és a szörnyeteget, annak idején az Oltári srácokat. A pesti zenés színházak nagy eredménynek tartom, hogy a márkavédett musicalaket szabad rendezési joggal kapják meg: maguk alkothatják meg a díszleteket, jelmezeket.

Csicsely Zoltán

Fotók: Sárközy Marianna és Csicsely Zoltán