Vastag Tamás sokat tanult a Jókai Színházban
Vastag Tamást egy tehetségkutató műsorból ismerheti az egész ország. Most azonban egy új szerepkörben, pontosabban Alexander Dumas megformálójaként tűnik fel a Békés Megyei Jókai Színház színpadán. A Monte Cristo grófja című musical az első nagyobb színházi munkája. A fiatal tehetséggel a darabról, az új környezetről és az új kihívásokról beszélgettünk.
– Az írót alakítod a darabban. Milyen ez a szerep?
– Fogalmazzunk úgy, hogy én vagyok a sors. Nagyon fontos szerep. Tulajdonképpen maga az egész történet az ő fejében játszódik. Nehéz volt megtanulnom, hogy szemmel és arccal játsszak el mindent, ami csak megfordul a fejemben, ugyanis az eddigi fellépéseimből a színpadon való erős gesztikulálást hoztam magammal. A karakter a legtöbbet magában gondolkodik, és valójában nincs benne a jelenetben. Nagyon tetszik a szerep, ugyanakkor nagyon nehéz is. Nekem mindenképpen, hiszen alapvetően nem vagyok színész, de igyekszem azzá válni. Nagyon sokat tanulok, minden percben olyan információkkal leszek gazdagabb, ami a jövőbeli karrieremhez elengedhetetlen. Sokat köszönhetek az itt élő embereknek: a türelmüket és azt, hogy befogadtak a társaságba. Örülök, hogy itt lehetek, és nagyon köszönöm a társulatnak.
– A szerep kedvéért Békéscsabára költöztél. Mivel töltöd a szabadidődet?
– Igen, közel három hete már Békéscsabán lakom. Előtte ingáztam, hiszen sok minden köt Budapesthez. De a legfontosabb, hogy a társaság, az emberek, akiket szeretnék egyszer a barátaimnak nevezni, egyedülállóak az egész világon. Nagyon sok energiát fektetek abba, hogy aktívan részt vegyek a társasági életben, próbálok beilleszkedni, ezenfelül a tanulás tölti ki az időmet. Az itteniektől nagyon sokat lehet tanulni, és én igyekszem is minden pillanatot kihasználni. A darab próbái alatt néztem, hogyan játszanak, kérdeztem, hogy mi játszódik le bennük egy-egy szerep megformálásakor, tanácsokat kértem. A sok információból végül összeállt a karakterem. Rengeteg impulzus ér a Jókai Színházban. Ezekből lehet meríteni, nemcsak a színészi, hanem az énekesi karrieremhez is, arról nem is beszélve, hogy én is vidéki vagyok, ezért sokszor úgy érzem, mintha hazajöttem volna.
– Ez az első nagyobb szereped. Vannak hosszú távú terveid a színházzal?
– A veszprémi színházban már részt vettem egy revü-showban, akkor részleteket mutattunk be több darabból. Itt azonban teljesen más: átalakulni Alexander Dumas-vá, az ő karakterét magamra ölteni egy hihetetlenül nehéz feladat, rendkívüli alkalmazkodóképességet igényel. A színház mindig nagy szerelem lesz az életemben, igyekszem minél többet tanulni, és remélem, hogy egyszer méltóvá válhatok arra, hogy játszhassak még színpadon.
Tari Sarolta
Fotó: A-team