Valló Veszprémje

Valló Péter állította színpadra Carl Sternheim: A bugyogó című vígjátékát a Veszprémi Petőfi Színházban. A premier február 19-én volt. A Kossuth- és Jászai-díjas Érdemes művész a Magyar Teátrumnak elmondta: amikor a városba érkezik, eszébe jutnak 38 évvel ezelőtti emlékei, amikor 1972-ben pályakezdő rendezőként Latinovits Zoltánnal nézett szembe.

Valló Péter újból a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozik. Ez pedig garancia lehet a nézőknek arra, hogy az elmúlt évad egyik veszprémi sikerprodukciójának, az Édes Annának (amely nagydíjat nyert a soproni Vándorfesztiválon) a rendezője, megint olyan színvonalú előadást és színházi élményt kínál a közönségnek, amiért érdemes megtekinteni a darabot és jó előre helyet foglalni a nézőtéren.

Amikor azt kérdeztem a rendezőtől, hogy miért ezt a kevésbé ismert vígjátékot állítja most színpadra, azt felelte, az a magyar színházművészet hibája, hogy nem mutatnak be sűrűn Sternheim műveket, miközben sok olyan darabot játszanak, melyeket nem is kellene műsorra tűzni a teátrumokban.

– Carl Sternheim kitűnő német író, a Brecht előtti nemzedék legnagyobb alakja. Ő olyan témákat boncolgat, ami a 20. század hajnalán Németországra is jellemző volt és most nálunk is aktuális. Van egy fortyogásban lévő társadalom, útvesztőbe kerül sok ember, nyílik szét az olló a rétegek között. A bugyogó egy társadalmi szatíra, a kispolgárokról, nyárspolgárokról karikatúraszerűen miközben görbe tükröt tart az emberek elé. Persze előadásnézés közben mindenki inkább a szomszédjára ismer majd rá és nem önmagára, de mi már csak ilyenek vagyunk. Tartalmas, jó vígjáték ez, sok gondolattal, vidám percekkel, miközben szembenézhetünk mindazzal, ami velünk történik. Jó kihívás ez a nézőknek, hogy milyen értékek mentén élünk és nevetünk másokon, vagy talán önmagunkon. Az elmúlt évadban sikerrel tudtam megmutatni a veszprémi közönségnek, milyen, ha drámát rendezek, most szeretném, ha látnák, milyen az, ha vígjátékot állítok színpadra – mondta Valló Péter, aki különösen szeret Veszprémben dolgozni. Annak idején, 1972-ben a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte pályafutását. Első rendezéseként pedig Az ügynök halálát állította színpadra Latinovits Zoltánnal a főszerepben. A produkció óriási siker volt. A színészkirály mellett a fiatal Cserhalmi György is megmutatta, hogy mitől tartják a mai napig Latinovits méltó tanítványának.

– Amikor most a havas színházkertben sétáltam, eszembe jutott, hogy 38 évvel ezelőtt ugyanígy tapostam a havat és jöttem be a színházba, hogy rendezzek. Szép keretes veszprémi történet ez, most így a pályám vége felé. A lépésekben ott a múlt. Különös kötödés ez. A városhoz, színházhoz, a kifújt és beszívott levegőhöz. Most is nagyon szívesen jövök ide. Szalma Tamás annak idején a növendékem volt, az Édes Annában Dobra Máriával való találkozásom is ide köt már, jó tovább folytatni vele az elkezdett munkát. Perlaki Róberthez majd’ negyven éves barátság fűz és nagyon megszerettem Kőrösi Csabát is. Szeretek Veszprémben lenni, ha hívnak örömmel jövök. Szeretem a mindig megújuló keretes történeteket.

Varga Róbert

A bugyogó előadására a kacagás garantált, hiszen mi történhet akkor, ha egy köztiszteletben álló hivatalnok felesége az egész város szeme láttára elveszíti a bugyogóját! Felesleges mérlegelni az emiatt megbillenő családi béke esélyeit. Hiszen ilyen szélsőséges esetek velünk elő sem fordulhatnak… Ezen tényleg csak nevetni lehet. Az expresszionista mű a végletes helyzetek, kiélezett fordulók és szélsőségek megjelenítésével hat. Carl Sternheim könyörtelen humorral rajzolja meg kora nyárspolgárainak karikatúráját. Akiket ostoroz, nem kihalt egyedek, ezért szükséges időről időre szemügyre venni, mennyi vonatkozhat ránk, nézőkre, ítéletéből. No, nem mintha ma bárkivel megeshetne az a kiválóan megtalált alaphelyzet, amelyre Sternheim épít… Az előadásban színpadra lép: Szalma Tamás, Dobra Mária, Terescsik Eszter, Gere Dénes Ákos, Kőrösi Csaba, Baranyi Péter.