Vakrepülés Békéscsabán

Mondják, a legjobb rendőrvicceket a zsaruk tudják. Igazolódik a tétel, mert amikor a Vakrepülés teátrum látássérült színésze a refrén előtt a tömegbe kiálltja: – Nem látom a kezeket! – aligha marad bárki előtt kétséges, egy felszabadult hangulatú, önsajnálat mentes program tanúi lesznek a látogatók a Fehér Bot Napja alkalmából a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában rendezett előadáson.

Mondják, a legjobb rendőrvicceket a zsaruk tudják. Igazolódik a tétel, mert amikor a Vakrepülés teátrum látássérült színésze a refrén előtt a tömegbe kiálltja: – Nem látom a kezeket! – aligha marad bárki előtt kétséges, egy felszabadult hangulatú, önsajnálat mentes program tanúi lesznek a látogatók a Fehér Bot Napja alkalmából a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában rendezett előadáson.

Mondják, a legjobb rendőrvicceket a zsaruk tudják. Igazolódik a tétel, mert amikor a Vakrepülés teátrum látássérült színésze a refrén előtt a tömegbe kiálltja: – Nem látom a kezeket! – aligha marad bárki előtt kétséges, egy felszabadult hangulatú, önsajnálat mentes program tanúi lesznek a látogatók a Fehér Bot Napja alkalmából a Békés Megyei Jókai Színház Vigadójában rendezett előadáson.

A fogyatékkal élő emberek számára aligha lehet nagyobb áldás, mint amikor másságát tapintattal figyelembe véve, de ugyanakkor minden hajcihő nélkül, normálisan közelítenek feléjük szerencsésebb embertársaik. Ezt megtapasztalhatták azok, akik részt vettek a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesülete szervezésében létrejött előadáson. A budapesti Vakrepülés Színtársulat tagjai kezdetnek kitűnő énektudásukból adtak ízelítőt. A népszerű melódiák közötti humoros konferálás, eloszlatott minden kételyt – ha addig bárkiben élt ilyen – ide bizony szórakoztatni érkeztek a látássérült színészek.

Vakrepülés a Jókai Színház Vigadójában

A dalok után a látó vendégek a repülőutazásokról ismert „sötétítő” szemüveggel szemükön lépdeltek a kihívást jelentő asztalok között. Nyitásként Braille írással ütött névjegykártyával indultak a sötét kalandok közé, majd a tapintási és hallási képességeiket kellett próbára tenniük. A program talán legnagyobb erényeként egész családokat láttunk megtapasztalni egy ilyen furcsa élményt, és az biztos, hogy a vállalkozó kedvű „nézők” – akik ez esetben leginkább magukba pillanthattak – nagyon sokat tanulhattak ezen a délutánon, látássérült – de nagyon is teljes életet élő társaiktól.