Vad vagy ember?

Körtvélyessy Zsolt Caliban szerepében

Újabb kecskeméti előadásban szerepel Körtvélyessy Zsolt. Ezúttal egy igazi klasszikus színdarabban, Shakespeare A vihar című drámájában lép színpadra Caliban szerepében. A színművésszel a próbafolyamat elején beszélgettünk.

– A világirodalom leghíresebb mellékszereplője – több helyütt is így nevezik Calibant, a vadembert. Ön szerint mivel érdemelte ki a szerep ezt a címet?
– A vihar Shakespeare egyik legizgalmasabb és legérdekesebb drámája, maga Caliban pedig nagyon összetett figura, akit sokféleképpen lehet ábrázolni. Az egyik emlékezetes előadás Sugár Károly nevéhez fűződik, aki a negyvenes években, a Nemzeti Színházban játszotta el nagyszerűen ezt a szerepet. Vannak olyan értelmezések, amelyek az őserőt, sőt az állatiasságot emelik ki, míg Jan Kott lengyel irodalomtörténész szerint Caliban nem valamilyen elvarázsolt lény, hanem abszolút ember, akit Prospero leigázott és a rabszolgájává tett. Hogy kicsoda valójában Caliban, azt én még most fejtegetem magamban – a próbák elején nehéz pontosan megfogalmazni. De ahogy most látom, és ahogyan Bagó Bertalan rendezővel beszéltünk róla, biztos, hogy nem egy ősi, mesebeli szörnyeteget játszom majd. Az egyik vesszőparipámat, az emberi kiszolgáltatottságot szeretném megmutatni ebben az alakításban, ami napjainkban is aktuális téma. Mindig is az volt, és sajnos úgy veszem észre, hosszútávon is az lesz.
– Akkor is emberi mivolta fontos, ha Caliban a történet szerint egy gonosz boszorkány fia?
– Ő valóban Sycorax fia, de azt hiszem, a származása nem lényegi dolog. Ami fontos ebben a cselekményben, az a kettősség. Prosperot a testvére, Antonius fosztotta meg a hatalmától Milánóban, Prospero viszont Calibantól vette el a szigetet, ami az övé volt. Így Prosperot egyrészről kizsákmányolták, másrészről ő maga is kizsákmányolóvá vált, s ez teszi igazán érdekessé a szituációt. De van még egy párhuzamosság: Ariel és Prospero, illetve Caliban és Prospero kapcsolatában. Propero mindkettőjüket leigázta, felhasználja őket céljai elérésében, miközben mindketten a szabadságra vágynak. A különbség az, hogy Ariel nem lázad, ő egyszerűen csak igényelné a szabadságot, míg Caliban megpróbál harcolni érte.
– Külső megjelenésében mennyire lesz vadember Caliban?
– Az olvasópróbán bemutatott tervek szerint ősi jelek lesznek a testemre festve, olyasmik, mint amilyeneket az ausztrál bennszülötteken, vagy az indián törzseken lehetett látni. Ezzel is a kizsákmányolásra, az elnyomásra utalunk. Sőt, igazi különlegesség lesz, hogy egy ausztrál törzsi hangszert, a didzseridut fogom megszólaltatni majd az előadásban. Csodálatos hangja van, most tanulom, hogyan kell használni.
– Számos Shakespeare-darabot játszott. A viharral már találkozott?
– A pályám elején Bolingbroke voltam a II. Richárdban, de játszottam a IV. Henrikben, az V. Henrikben, a Hamletben, a Machbethben, a Szeget szeggel és az Athéni Timon című darabokban, valamint a Szentivánéji álomban többször is. A viharban másodszor játszom, korábban Prosperot alakítottam. Úgy gondolom, hogy egy színész számára a hivatása csúcsát jelenti a világirodalom egyik legnagyobb írójának a darabjában játszani. Shakespeare-hőst megformálni mindig nagy küzdelem, de számomra ez örömteljes feladat, mert egész életemben az igazi kihívásokat kerestem a színpadon – a könnyű- vagy félmegoldásokat nem kedvelem. Még kellemesebb a munka, ha olyan rendezővel dolgozom, akiben megbízom, akit tisztelek. Bagó Bertalannal a Caligula helytartója, illetve a Bánk bán című előadásokban dolgoztunk együtt itt, Kecskeméten, és nagyon kellemes meglepetés volt a számomra, amikor először találkoztam vele. Nagyra becsülöm az ő rendezői hozzáállását, azt, ahogyan arra törekszik, hogy nagyon mai legyen az előadás, de közben hagyománytisztelő is. Ennél a mostani munkánál is azt érzem, hogy olyan oldalát mutatja meg A vihar című darabnak, amit eddig még soha senki sem. A próbafolyamat elején még nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de azt hiszem, nagyon érdekes előadás lesz.
Bera Linda