Utolsóból első
Színdarab a szalézi szerzetesről Szolnokon
A szolnoki Szigligeti Színház új bemutatót tűzött műsorára, meghallván az örömhírt: a szolnoki születésű Sándor István szalézi szerzetest az ősszel boldoggá avatja az egyház. Kiss József, a színház művészeti vezetője a nyáron színdarabot ír, melyet a színház novemberben bemutat, ezzel tisztelegve a város nevezetes szülötte előtt. E munkában együtt dolgoznak Máthé György atyával, az egyházközség plébánosával.
Máthé György így nyilatkozott a munkáról:
– Szolnokhoz és környékéhez négy vértanú, hitvalló személy neve kötődik. Egyikük Sándor István örök fogadalmas szalézi szerzetes, aki, mint fémipari szakmunkás, Szolnokról került föl Pestre nyomdaipari szakoktatónak. Don Bosco életműve volt számára a követendő példa. Nem volt jó tanuló. De az utolsókból lesznek az elsők, pedagógiai érzéke csodálatos volt. A fiatalok rajongtak érte. Volt egy ministráns csapata, mely fogalommá lett. A szaléziak száz esztendeje telepedtek le Magyarországon, ezt idén december 8-án ünneplik. Ez az apropója Sándor István boldoggá avatásának. Ő az első magyar szalézi, aki boldoggá lehet. A nagy tette az volt, hogy a munkásfiatalokat meg tudta szólítani. Nagy dolog. Hozzánk egyetemisták, jól tanuló, értelmiségi gyerekek járnak, zömében. De a szaléziaknál sok szakmunkás gyerek van ma is. Don Bosco vezérlő elve volt a megelőzés: „oda se engedjük őket a bűnhöz”, a játékossággal, az oratóriummal, a fiatalok szívéhez közeli foglalatosságokkal. Adjunk értelmes, sportos életet nekik. Nekünk is van négy katekumen csoportunk, nálunk is éheznek az emberek az igazságra, az Istenre. Most is nyolc felnőttet kereszteltem, holnap tizenöt felnőtt fog bérmálkozni, huszonegy volt elsőáldozó. Pedig a közömbösség totális, Carpe Diem állapotban élnek az emberek. Az élet valódi értékeit felvállaló magatartás felé kell terelni őket. A katolikus iskola is egy nagyon nagy érték Szolnokon. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk. A színházzal való együttműködés ilyen.
Kiss József író ehhez még hozzátette:
– Utolsóból első. Ez a gondolat bibliai. Nagyon sok jelentése van, akár gondolhatunk a bűnös Saulra, aki a keresztények üldözőjéből az egyház megteremtője lett, de arra is, ha egy egyszerű, jelentéktelen ember, mondjuk egy vámszedő, valami igazán nagyot tesz, és ezért a legelsők sorába emeli az utókor. A kiválasztottak közé tartozik hősünk is, aki egyszerű szolnoki gyereknek született, apja a vasútnál dolgozott. Semmi különös nem volt életében, a hasonlóan egyszerű, többnyire nehézsorsú, gyakran árva fiatalokért élt, őket mentette, nevelte a háborúban, és azután, mint szerzetes. Hűséges ember volt, hitében, döntéseiben következetes, szilárd. Ez lett a veszte, hiszen nem szökött el, nem hagyta magára neveltjeit. Az ÁVH felfigyelt rá, besúgók feljelentették, a koncepció megvolt, hiszen pártfogoltjai java része katona, sőt ávós lett. A kommunisták példát akartak statuálni, megkínozták, elítélték, kivégezték. A névtelenből nevezetes lett, utolsóból első. Boldog. A színház a maga eszközeivel a nézők elé tudja állítani a mártírt, mint hús-vér, élő embert. Hallhatjuk a hangját, láthatjuk gesztusait, érzékelhetjük reakcióit, tanúi lehetünk derűjének, szenvedélyének, erejének, tisztaságának. S mindezt egy térben, egy időben, együtt élhetjük át vele. Azaz a színésszel. Különleges, katartikus, felemelő színházi beavatásra készülünk Máthé atyával.