Ünnepi évaddal készül a Szegedi Szabadtéri

Kesselyák Gergely művészeti vezető büszke a fesztivál karakteres művészi arculatára

Kesselyák Gergely 2005 óta művészeti vezetője a Szegedi Szabadtéri Játékoknak. Melyik előadásukat tartja az egész magyar kultúrtörténet szempontjából meghatározónak? Mivel készülnek az ünnepi, nyolcvanadik évadra? Az alábbi beszélgetésben ezekre is kitér.  

 

– Hogyan kerültél kapcsolatba a fesztivállal?

– Édesapám gyermek- és ifjúkori éveit a városban töltötte, később rengeteget mesélt az ünnepi játékokról. Nézőként először 2000-ben vettem részt rajta, majd 2004-ben megkeresett a Szabadtéritől Bátyai Edina. Beugrót keresett a Nabucco rendezésére. Mivel rendezői attitűdből nem ismertem a Nabucco-t, kértem egy hetet, hogy elmélyülhessek a darabban és találkozzam a tervezőkkel. Végül elvállaltam: életem egyik legjobb együttműködése volt, és hála istennek az előadás is sikeres lett. 2005-ben megnyertem a meghívásos pályázatot a művészeti vezető pozíciójára. A magyar kulturális élet jelentős alkotói fogadtak el mint művészeti vezetőt.     

– Mire vagy a legbüszkébb az elmúlt öt évből?

– 2005-ben, az induláskor bemutattuk a Csárdáskirálynőt. Legfőbb célként fogalmazódott meg a magyar operett irodalom előadói hagyományainak megújítása. Az előadás egyik legnagyobb sikerünk lett. Nagyon fontos produkciónak tartom az egész magyar kultúrtörténet szempontjából. Sikerült rögtön megtalálni azt az utat, amin később érdemes volt tovább járni.

– Azt sugallod ezzel, hogy azóta a többi előadás a Csárdáskirálynő köpönyegéből bújt ki?

– Ezt azért nem jelenteném ki, azóta is nagyon sok szép érték született. Hat évad elteltével büszkén mondhatom, a Szegedi Szabadtéri karakteresen megfogalmazható művészi arculattal bír; a lehető legmagasabb színházi, dramaturgiai, esztétikai elvárások mentén működő népszínház.

– Hol áll a Szegedi Szabadtéri a színházi fesztiválok sorában?

– Ma a legtöbb fesztivál produkciókat vásárol és ad tovább. Fontosnak tartom, hogy a Szabadtéri igazi alkotóműhely legyen, önálló arculattal, művészi célkitűzésekkel. Ez az irány a 2010-es évadra ért be, hiszen az összes bemutatónk saját produkcióként került színpadra. Erre nagyon büszke vagyok. Nagy, színházi fesztivált jelen pillanatban nem tudok Magyarországon, amely önálló, értékteremtő, saját produkciókat bemutató nyári színház lenne.

– Az ünnepi, nyolcvanadik jövő évad prózával indul. Miért pont Vidnyánszky Attila rendezi?  

– Az ember tragédiája nagy álmom volt. Az elmúlt két évben két Vidnyánszky-rendezés futott kisebb játszóhelyünkön, az Újszegedi Szabadtéri Színpadon, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház előadásában. Korábban is beszéltünk vele arról: a Dóm téren is el tudnánk képzelni rendezőként. A Tragédiára azonnal felcsillant a szeme. Aktuális, a Dóm térhez rendkívül jól passzoló rendezői elképzelései vannak a darabról. Az ember tragédiájának egyébként nagy hagyománya van a Szabadtérin.

– A másik két új darabot mi alapján választottátok?

– A víg özvegy kifejezetten szívem csücske, talán a legszebb magyar operettnek tartom. Lehár-bemutatónk két éve volt, akkor Béres Attila rendezte a Cigányszerelmet. A Valahol Európábanszínre vitelét indokolja a darab egyértelmű, évek óta tartó töretlen sikere. A nyolcvanadik évben szerettük volna magyar zeneszerző musicalét bemutatni.A mű a magyar zenei kultúra fontos része.Aktualitását kiemeli, hogy jövőre Magyarország az Európai Unió soros elnöke. Fel szeretnénk kérni Dés Lászlót egy új, európai üzenetet hordozó betétdal megkomponálására. A nemzetközi szereposztással színre vitt Carmen olyan sikert aratott idén – mind szakmai berkekben, mind pedig a közönség körében –, hogy jövőre újra műsorra tűzzük a Dóm téren.

– Jövőre nem lesz táncelőadás a téren. Lemondott a műfajról a Szabadtéri?

– Láthatott itt a közönség már modern balettet, néptáncot. Utóbbi kiemelkedő jelentőséget kap nálunk: Zsuráfszky Zoltán állandó koreográfusi és rendezői jelenléte – a nagy sikerű Boldogassszony vendégség, Benyovszky és Dózsa előadások esetében – rendkívül jelentős.A Ghymes együttes frontemberével, Szarka Tamással is nagyszerű viszonyt ápolunk, több darabban is közreműködött már. A zenész mellett pedig a méltán kedvelt prózai művészt, Rátóti Zoltánt is bevontuk a néptánc műfajába, népszerűsítésébe is.Rendkívül jelentős dolognak tartom, hogy idén a Szabadtéri Dózsa produkciójának vetítésével ünnepelte a Duna Televízió augusztus 20-át. Nem mondtunk le a táncról, deidén választanunk kellett, hogy táncot vagy prózát mutatunk be.Utóbbi mellett döntöttünk; ez a műfaj több mint tíz éve nem szerepelt a Dóm tér műsorkínálatában.

– Ami jövőre szintén szíved csücske lehet, az a két újszegedi egyfelvonásos opera…

– Vesszőparipám, hogy ha már itt van nekünk az újszegedi színpad, használjuk ki, biztosítsunk ott is széleskörű programválasztékot. Két egyfelvonásos opera kerül színre. A Gianni Schicchi Puccinitől az a fajta opera, amelyet a fiatalokhoz könnyen közel lehet vinni izgalmas, jól kidolgozott rendezéssel. A Mario és a varázsló, Vajda János műve pedig egy egészen lenyűgöző darab. Jómagam húsz éves korom körül nem sok opera-előadásra jártam, inkább koncerteket látogattunk. Aztán betévedtem egy Mario-előadásra, majd azon a héten még kétszer mentem el megnézni, és legalább tíz embert vittem magammal, hogy ezt mindenképpen látni kell. Fantasztikus a zene, a huszadik század végének egyik klasszikusa, modern opera, könnyen befogadható muzsikával. A Thomas Mann-féle történetre pedig különösen fogékony a fiatal korosztály. Ezen kívül színre kerül a Popeye című Darvasi László-darab Ganxsta Zolee közreműködésével és Pierrot zenéjével, valamint a hagyományos Szegedixie gála a jazz és blues kedvelőinek. 

 

Vidnyánszky Attila rendezi a 80 éves Szabadtéri ünnepi előadását

 

– Milyen érzésekkel fogadta a felkérést, hogy állítsa színpadra Madách nagyformátumú művét a Dóm téren?

– Erős elfogultsággal viseltetek Az ember tragédiája iránt, nagy műnek, igazi inspiráló alkotásnak tartom. Nem haboztam, amikor Bátyai Edina igazgató és Kesselyák Gergely művészeti vezető felkért. Szoros szakmai kapcsolat van köztünk: az elmúlt két évben az Újszegedi Szabadtéri Színpadon láthatták a nézők előadásainkat. Szoros a kapcsolatom a tragédiával is: kétszer rendeztem már meg a beregszásziakkal, ám természetesen nem ekkora térben vittük színre. 

– Milyen elképzelések születtek már meg az előadással kapcsolatban?

– Elkezdtünk gondolkodni a díszlettervezővel; az biztos, hogy látványban a világmindenséget szeretnénk leképezni. Domináló élményként a fény mint az élet forrása jelenik majd meg a színpadon. A szegedi szabadtéri szakrális tere abszolút megfelel az általunk elképzelt hangulatnak, a tragédia bizonyos színeiben felhasználjuk a dóm nyújtotta lehetőségeket. Álomképek tömkelegét szeretnénk megjeleníteni. Úgy képzelem: egyik álom dialogizál majd a másikkal; a madách-i álomkezelésnél is bátrabban fogok hozzányúlni a történelmi képekhez.

– A hatalmas színpad mellett a Dóm téri helyszín másik nehézsége egyben a szépsége is: négyezer embert kell egyszerre megszólítani. Képes-e erre Az ember tragédiája egy népszínházat váró és elváró közönség jelenléte mellett?

– Nagy felelősség egyszerre ennyi emberhez szólni. Ezt utcaszínház formájában megtettem már, de itt most más lesz a helyzet. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy érthető, átlátható formában közöljük a nézőkkel azt az üzenetet, amit ki szeretnénk fejezni az előadással.

 

Fábián Barbara