Újra gyermekelőadás Győrben

Beszélgetés Szikra József rendezővel

A színház Kisfaludy termében Csukás István – Darvas Ferenc Ágacska című zenés mesejátéka várja decembertől Győr apraját-nagyját. A rendező Szikra József – aki ez év májusában lett Örökös tag – nem először foglalja el a rendezői széket.

– Miért született az Ágacska előadás?

– Elsősorban azért, mert gyerekek számára előadást létrehozni csodálatos dolog. A világ legaranyosabb lényei, akik tiszták, őszinték, és álmodozók. Csodálkozva tekintenek mindenre, úgy hiszem, sokszor előbb meglátják a szépet, mint mi kissé elfáradt felnőttek. Másrészt azért, mert Nagy Viktor igazgató komolyan gondolta a pályázatában leírtakat, hogy megcélozva a három-tizenhárom éves korosztályt, igazi gyerekdarabokat szeretne műsorra tűzni.

– Miről szól a mese?

– A történet két szinten értelmezhető jelentéstartalommal közeledik a közönség felé. Egy primer mese szintjén Pösze egérrel, Dani kacsával, Berci békával és Ágacska figurájával. Másrészt mélyebb tartalommal, ami azt gondolom felnőttként is felvetődik az emberben: Ki vagyok? Mire vagyok ebben a világban? Mire vagyok alkalmas? Mi az, ami összeköt társakkal? Mi az, ami barátságot szül? Mi az, hogy háború kacsák és békák között és van-e értelme? Hogyan tesszük le a fegyvert? Mindezek érthető, és mindenki számára a napi gondok között is felvillanó kérdések lehetnek.

– Szükség volt arra, hogy a történetet egy mai aktuális környezetbe helyezd?

– Szerencsére nem, hiszen a történet a jelenben játszódik. A festőhöz színészbarátai érkeznek, akik eljátsszák a festő által kitalált Ágacska történetét. Láthatják a gyerekek, hogy a színész egy sapka, egy mellény, egy létra vagy akármilyen más kiegészítő felhasználásával átalakulhat bármivé. Megmozgatjuk a kicsik fantáziáját, a kreativitását, ami alapvetően minden gyerekben megvan. Magamról tudom, hogy kisfiúként egy pléddel házat építettem, és akármit meg tudtunk jeleníteni, amit csak akartunk. A mai technika, a televízió, a DVD, a számítógép lustává teszi a gyermeki fantáziát, játékosságot. Szeretnénk ebben az előadásban rávezetni a gyerekeket, hogy merjenek visszatérni abba a természetes állapotba, ahol képzeletben akármi megtörténhet.

– Van mese, ami a gyermekkorodat idézi?

– Igazából nem egy konkrét mese jut az eszembe, hanem azok az esték, amit együtt töltöttünk a családdal. Rengeteg mesét olvastak nekem a szüleim. Egyébként is egy álmodozó kisfiú voltam, aki mindennél jobban szerette a képzelet világát. Iskolás koromtól pedig már magam olvastam Andersen, Grimm meséket, magyar népmeséket. A klasszikus meseirodalmon felnőve, a saját gyermekemmel is számtalanszor kucorodtunk az ágyra egy-egy jó történet kedvéért. Emlékszem, nagyokat kacagtunk a Gőgös Gúnár Gedeon, később Mici mackó, vagy a kis herceg kalandjain.

– Milyen fogadtatással lennél elégedett a közönség részéről?

– A darab szereplőivel arra vágyunk, hogy gyermek és szülő közösen élje át a mesét, együtt legyenek szél és mennydörgés, nyávogjanak, brekegjenek, ha kérjük őket. Arra törekszünk az előadás során, hogy Ágacska közvetlenül a kicsiknek tegye fel a kérdéseket: Ki is vagyok én? Miért vagyok ebben a világban? Csodákat varázsolva, általunk választ kapjanak a kérdéseikre.

Az előadás szereplői: Bátyai Éva (Ágacska), Mihályi Orsolya ( Pösze egér), Posonyi Takács László (Dani kacsa), Jáger András (Berci béka), Szikra József (festő)

Trombola Anita