Új arisztokrácia Székesfehérváron

Tréfa, cselszövés, civódás, szerelem, rang (és rangon aluliság), s természetesen az elmaradhatatlan boldogság. Fülbemászó dallamok, vérpezsdítő táncok, mesés operett Korláthy gróf udvarából. Szórakoztató történet elegáns körítéssel, a ráismerés erejével. Hiszen: „Nincs a kerek világon olyasmi, ami meg ne történt volna egy grófi kastélyban.” A Mágnás Miskát április 29-én mutatták be a Vörösmarty Színházban. 

A Mágnás Miska egyik kuriózuma, hogy címszereplője és főszereplője a táncoskomikus, akit a Vörösmarty Színházban Fehérvári Péter alakít. „– Kedvelem a figurát, erdélyi lévén közel is áll hozzám a karakter. Nagyvárosokban ritka az ilyen fogd meg, ereszd meg gyerek, vidéken gyakrabban látni hozzá hasonlót. A vérmérsékletéből, a hirtelen haragjából próbáltam építkezni, ő talán meg is ütné Marcsát, ha az a rafinált hölgy nem tudna minden egyes pillanatban bebújni Miska bőre alá szeretettel, kedvességgel. Ez a szépsége a viszonyuknak.”

Péter úgy gondolja, a színész érző katona, akinek adottságai vannak, de azokat folyamatosan erősíteni, fejleszteni kell. Hiába van jó kondícióban valaki, nem könnyű egyszerre megfelelő technikával táncolni, énekelni, és közben figyelni a partnerre, a zenekarra, a fényekre. „– Egy dologért imádkozom a fennvalóhoz, hogy a hangom ne adja fel. De nem fogja!”

 

Szűcs Gábor rendező azt mondja, az operettekkel kapcsolatban van egy nagy félreértés: sokan agyatlan, mulatós műfajnak aposztrofálják, holott merész és modern darabok, ma nagyon ritkán születnek ennyire szemérmetlenül pimasz művek. „– A mi Mágnás Miskánk is az 1916-os, eredeti szövegkönyvre támaszkodik, amit ritkán vesznek elő a színházakban. Szinte érzi az ember, hogy az akkori nézők a pillanatnyi ijedtségtől megborzongtak a szemtelen humorral tálalt, arisztokráciáról szóló paródia láttán.”A rendező szerint minden politikai generációban – így ma is –, új arisztokrácia születik, a társadalom kasztosodik, és ez magában hordozza minden velejáróját.

„– A díszletet Bátonyi Gyuri tervezte, akivel már sok produkcióban dolgoztunk együtt, fél szavakból is értjük egymást. Kárpáti Enikő ruhakölteményeit eddig a távolból csodáltam, most is gyönyörűek lettek a jelmezek. Zádori Lacival, Lovas Gabival és Rácz Marcival az élen nagy tehetségű, kérlelhetetlenül szigorú és alapos zenei csapatról beszélhetek. Én hűséges típus vagyok, már velük is sok remek produkciót hoztunk létre. Koreográfusunk, Román Sándor egy élő legenda, ez az első közös munkánk, fantasztikus találkozásnak érzem.”

 

Hasonlóan vélekedik Román Sándor is: „– Minden rendezőnek van egy véleménye az adott darabról, Gábor világa hozzám elég közel áll. Szeretem, amikor minden kis pillanat kitalált, jól megcsinált és egymáshoz csiszolt. Az operettől az emberek elvárják a szórakoztatást, és nekünk mindent el kell követnünk, hogy a mondandó mellett ez is megvalósulhasson.” A Mágnás Miska táncai nagyrészt folklóron alapuló, jelenetekhez kitalált lépésekből állnak, de a zenei evidenciákat (pl. keringő) is kiszolgálják. A koreográfia nem illusztráció, hanem mindig az adott dramaturgiai helyzetet erősíti, és a táncosokhoz mérten nincs megkönnyítve a színészek dolga. „– Nincs kímélet.” – mosolyodik el az egyik táncpróba végén elégedetten a koreográfus.

Szöveg: Havasi Renáta

Fotók: Mayer András