Tusványos 4. napján, pénteken

Reggeli napsütésben indult a Teátrumi Sátor programja. A kisgyerekes fesztiválozók is várták már azt a pillanatot, amikor a cirkuszi készségfejlesztők, és a játszóházi animátorok gondjaira bízhatták a legkisebb táborozókat, majd együtt ülhettek be a Halvirág Bábszínház előadására, melyen ezúttal Borsos Virág és Tamás Boglár segítségével a Kőleves c. mese elevenedett meg.

Kora délután kerekasztal beszélgetésre érkezett Fekete Péter,az EMMI kultúráért felelős államtitkára, Fülöp Péter,az EMMI közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára, Szalay-Bobrovniczky Alexandra, Budapest humán ügyekért felelős főpolgármester-helyettese, Seregi Zoltán a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója és Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója.

A Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára által vezetett kerekasztal-beszélgetés a TAO utáni színház és kultúrafinanszírozás helyzetét elemezte. A kulturális szakterületen belül az előadóművészet szervezeti struktúráját vázolta fel az alkotótól a kulturális területért felelős kormányzati szervig Fekete Péter államtitkár. A fogalmi tisztázás azért is hasznos volt a beszélgetés elején, mert rögtön itt megkülönböztette az intézményi hálót (amelyek a befogadáshoz a daraboknak teret biztosítanak) a fenntartótól, akiknek a feladata az intézmények működésének biztosítása. Innen sokkal könnyebb és egyértelműbb volt továbblépni arra a kérdésre, hogy az intézmények fenntartásához honnan érkeznek források. A bevételi oldal többcsatornás rendszerét három szempontból vizsgálták a beszélgetőpartnerek: Fülöp Péter kormányzati oldalról, Szalay-Bobrovniczky Alexandra a fenntartói szempontokat hangsúlyozva, Seregi Zoltán vidéki színházigazgatóként szerzett tapasztalatait osztotta meg, amit kiegészített Wischer Johann, aki a határontúli intézményekre jellemző egyedi vonásokra helyezte a hangsúlyt. Minden szereplő egyetértett abban, hogy az eddigi gyakorlat, ami a költségvetési forrás, a fenntartótól működésre szánt összeg, a jegyeladások bevétele valamint a pályázatok és támogatói források által biztosított diverzifikált finanszírozási rendszer megfelelő a színházak számára, ebből azonban jó volt a TAO kivétele a visszaélések miatt, amennyiben persze a kulturális tárca új finanszírozási modellje ki tudja váltani az így kieső forráshiányt.

Az, hogy a kulturális TAO-ról folyó vita a sajtóban hasznos-e vagy sem, egy másik kérdés, amiről már megosztódtak a vélemények. Érthető Fekete Péter álláspontja, hogy kultúráért felelős államtitkárként ezeket a vitákat szakmai körökben kívánta volna lefuttatni és a kész, megnyugtató, igazolható végeredménnyel kiállni a nyilvánosság elé. Ezt támasztotta alá Seregi Zoltán véleménye is, miszerint ez a finanszírozási kérdés a közönség szempontjából partikuláris, hiszen a nagyérdeműt nem a TAO, hanem a minőség érdekli. Ehhez annyit fűzött hozzá Fülöp Péter, hogy az igazolható nézői számok és a minőség kiemelten fontos szempontok, hiszen az is látható, hogy amelyik színház jó darabokból álltja össze a repertoárját, annak a saját bevételei is nőnek pl. a szezoneleji bérletvásárlásokból.

Ezzel szemben Szalay-Bobrovniczky Alexandra azt hangsúlyozta, hogy teljesen mindegy ennek a kérdésnek az interpretációja, hiszen nem az a kérdés, hogy jó-e ez a vita, hanem hogy legyen vita egy régóta elhúzódó, rosszul működő, megoldatlan helyzetről. Ez a vita azért is fontos pl. Budapest esetében, mert a fővárosi színházak fenntartói finanszírozása nagyon különböző modellek szerint történik, amit így nem torzít egy visszaélésre lehetőséget adó elem, a TAO. Wischer Johann ezt azzal egészítette ki, hogy számukra a TAO-vita pozitív hozadéka, hogy határontúli társulatként a TAO-ból eddig sem volt bevételük, az új finanszírozási rendszernek viszont ők is kedvezményezettjei.

Délután három közönségtalálkozóra került sor, amelyek közül az első inkább volt egy rendhagyó irodalomóra Szarka Tamással. A beszélgető partner ezúttal Csák János volt, aki transzcendens ívű bevezetőjéhez kapcsolódva három témakörre irányította a figyelmet: hely, idő, elem.

Szarka Tamás ezek közül a saját verseit, dalszövegeit idézve a hely kérdését bontotta ki a legrészletesebben, amikor elmondta, hogy kárpát-medencei előadóként ennek a régiónak, ennek a népnek a nyelvén alkot, az itt élő madarakat hallgatja, – Mozart kifejezésével élve – az ő éneküket lopja el. A nyelv azért is fontos kérdés számára, mert az idő kérdésére térve felidézte azt, hogy különösen is fontos megőriznünk azt a nyelvet – esetében a magyar mátyusföldi változatát –, aminek a sokszínűségét „kivasalja” a média. A tartalmi témakörre áttérve, az „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” népdalsort idézte, ami az ő esetében különösen igaz, hiszen dalaiban sokszor a saját élete fordulópontjainak „18 karikás” mélységeit hozza felszínre és énekli meg.

Az esti fellépőkkel ezúttal is Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára beszélgetett. Elsőként az Anna and the Barbies tagjaival, akik már visszatérő vendégek Tusványoson a 2017-es koncertjük után. Az idén 15 éves zenekar a másfél évtizedes fennállásukat azzal szeretné emlékezetessé tenni, hogy minden hónapban „történjen” valami a zenekar körül: új klip, szimfónikusokkal fellépés, az Ugar Fesztivál, mellyel a kortársaik mellett az utánuk jövő zenészgenerációnak akarnak a segíteni azzal, hogy lehetőséget biztosítanak a bemutatkozásra, Best of… setlist összeállítása a nyári idényre, ami az este folyamán Tusványoson is hallható lesz

 

A Bagossy Brothers Company gyergyószentmiklósi tagjai tulajdonképen hazajöttek erre a fellépésre, hiszen a zenekar egy éve jutott el arra a profi szintre, hogy mindannyiuknak át kellett települnie Magyarországra, és „rendes” munkahelyeiket feladva végre mindannyian kizárólag a zenekari feladataikra tudnak koncentrálni. Ennek meg is vannak a látható jelei, hiszen jelentős szintet léptek az idei Budapest Parkban tartott teltházas koncertjükkel, ami után már az Aréna következhet. Ez a szintlépés kicsiben egyébként a tusványosi fellépéseikre is igaz, mivel első alkalommal a MIT sátor vendégei voltak, ma viszont már a Nagyszínpadon lépnek fel, a nyári szezonra összeállított dalsorrenddel.

A Teátrumi Sátor mai prorgramját a Fővárosi Nagycirkusz és a Békéscsabai Jókai Színház előadóművészeinek és artistáinak teltházas közös revüműsora zárta, mely musical darabok és artista számok különös egyvelegére épült.

A színházi gömbsátron kívül pedig DJ Szabó László és Radnai Péter zárta a napot. A Csűrbe várták a bulizni vágyókat, az erre az alkalomra összeállított Tusványos Mixszel.

És következik a zárónap – várunk a Zentai Magyar Kamaraszínház előadására!