Tusnádfürdői anzixok
Magyar Teátrum Színházi sátor a Tusványosi Szabadegyetem Fesztiválon
Sárral, esővel dacolva aratott sikert a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban a negyedik alkalommal ott vendégeskedő Magyar Teátrumi Társaság színházi sátra. Beszélgetések, bulik, hangulatok, a siker pillanatai, Fekete Péter élménybeszámolója Tusványosról.
2014. július 23. Szerda – gumicsizma kötelező
Szakadó eső, jön ide egyáltalán valaki? Este Edda lesz meg Quimby a nagyszínpadon…
A szerdai nap a zenéé a színházi sátorban. Kiki, /Első Emelet/ Szomor Gyurci /színész, énekes/ és Unger Balázs a Cimbalibandből elemzi a könnyűzene helyét a színház világában. Moderátor Szabó László. Mindhárom beszélgető partner jó barátja és ismerője a moderátornak, ez látszik a beszélgetésen is. Nincsenek kínos kérdések. Fesztiválra hangolódás, kedvcsinálás, laza kérdések, lazuló válaszok.
Este fergeteges koncert – Cimbali virgázik. A virtuóz zene becsalja a fesztiválra érkezőket a sátorba. Etno jazz, népzene, de belefér a „helloturiszt” is. Jó kezdés. Ha eláll az eső jó kis fesztivál lesz, ha nem sárfürdő.
Retro-buli az Edda, Qumby koncertduett után éjjel. Szabó Laci kitesz magáért, a délutáni beszélgetés részvevői mikrofont ragadnak, Kiki nyomja az Első Emeletes slágereket, Szomor Gyurci musical összeállítással nyomul, táncolható ritmusban. Éjfél után nem sokkal bezár a bazár, élt már meg nagyobb bulit is ez a sátor. Reggel majd ki kell lapátolni a sarat. Reméljük holnapra kisimul az idő.
2014. július 24. Csütörtök – még mindig esik.
Kortárs irodalom és színház, szakmai beszélgetés feledteti a rossz időt.
Székely Csaba a Bányatrilógia szerzője, György Attila József Attila díjas író, és Tege Antal színész beszélgetése Fekete Péter moderálásával kezdődik délután a színházi sátorban. A szakadó eső és az izgalmasnak ígérkező téma teltházasra rendezi a programot.
– Mi volt az első mondat, amit leírtál, kaptál-e érte honoráriumot? – hangzott a felvezető kérdés.
– Mikortól fizették meg az írásműveidet, meg lehet e élni az írásból. Milyen csatornákon tud közpénz a kortárs irodalom finanszírozására fordítódni, előfinanszírozás, – pályázatok, megrendelések, vagy utófinanszírozás, jogdíj – kint az eső, bent a kérdések, felvetések záporoznak.
Mint kiderül: Székely Csaba a pályázatok, színházak megrendeléseit szorgalmazza, kifejezetten szeret titkos pályázatokon részt venni, rendszerint meg is nyeri azokat.
György Attila szerint viszont a fix ösztöndíjak ellustítják a szerzőket, a kész műveket kell megfizetni. – A támogatás szótól viszket a tenyerem, ne támogassunk, fizessük meg az árát a minőségi terméknek – vallja.
Tege Antal a drámaíró versenyek izgalmáról és hasznosságáról beszélt, mint rendező kifejezetten szereti a kortárs műveket színpadra állítani. Felmerül: ajánlani kellene, hogy állami pénzeket csak akkor kaphasson színház, ha évenként bizonyos számú kortárs darabot színpadra állít.
Konklúzióként megerősítésre került a közpénzekből működő művészeti intézmények felelőssége, az irodalmi lapok működtetésének szükségessége. A beszélgetés második felére színházigazgatók, művelődési ház vezetők is bekapcsolódnak: a miért félnek kortárs műveket műsorra tűzni a színházak kérdéskörbe. Megállapítják, nem is olyan rossz a helyzet, kiderül, hogy átlag évi 2-3 kortárs darab fut a nagyszínházak repertoárján.
Jó hangulatú beszélgetés, szemerkélő eső, nagyjából százan a színházi sátorban.
Este Karádi Katonái, felolvasószínház a Jókai Színház előadásában.
Apáti Miklós darabját felolvasó színházi formában hozta el három jókais színész. Karádi és Cseh Tamás dalok hangzanak el Tege Antal, Babócsai Réka és Liszi Melinda előadásában.
Telt ház, nem csak Karádi rajongók, de fiatalok, Karádi életútjáról mit sem tudókat, színházrajongókat fúj össze az esőt hozó szél. Díszlet nélkül, de jelmezben, a szövegkönyvben leírt szerzői utasítások felolvasásával kevesebb-mint-előadás több-mint-felolvasás performance-ot láthatnak a nézők. Taps, megelégedés, visszataps.
2014. július 25. péntek
Első alkalommal- Magyar Teátrum Barátai Fogadás – Támogató Díj a Fesztiválnak
– Nem lesz gáz a fogadás szó? – kérdezték maguktól a szervezők. Gumicsizmában, pólóban lehet-e a sátorban ünnepelni. Lehet, mint a példa mutatja. Hagyományteremtő módon hívta össze a színház és az előadó művészet barátait a Tusványosi Fesztiválon a színházi sátor házigazdái: Szabó László, Fekete Péter és Német Kristóf.
Kezdésnek Liszi Melinda és Babócsai Réka tárta ki a karjait. Hiszen a Karom kitárva című Bereményi szerzeménnyel indult a party. Hoppal Péter államtitkár köszöntőjében a 25 éves évfordulóra, és a színház negyedik éves fesztivál jelenlétére emlékeztet. Szabó László köszöntötte a jelenlévőket és nagymamája borával kínálta a “barátokat” .
– Ha valami nincs, azt meg kell csinálni – kezdte Fekete Péter. – Ha nincs a mező közepén egy hely ahol színházat lehet csinálni akkor fel kell verni egy színházi sátrat. Ha nincs újság amely a nekünk tetsző színházcsinálásról írna, akkor össze kell fogni és működtetni kell egy saját lapot. Ha nincs aki megbecsülje a színházi háttérmunkásokat akkor létre kel hozni a Magyar Teátrum díjat. Ezt tettük/tesszük a Magyar Teátrumi Társasággal. S most úgy határoztunk, hogy a színházi kultúra népszerűsítésében élen járó közösségteremtő intézményt, csapatot, szervezetet a Magyar Teátrum Támogató Díjjal ismerjük el évenként. A díjat minden évben Tusnádfürdőn kívánjuk átadni, s első évben a 25 éves Tusványosi Szabadegyetem Fesztivál kapja a díjat – jelentette be Fekete Péter.
Német Kristóf az elmúlt négy év tapasztalatairól beszélt, s a díszdobozos hófehér csapágydíj átadását követően indult a fogadás , Szomor Gyurci még elnyomta az “ Ég a bátrakhoz áll “ számot az Aidából és végre jöhetett Szabó Laci nagymama bora. Siker, buli, szamba. A tapasztalatok pedig azt mutatják, jövőre is lesz Magyar Teátrum Barátai Fogadás a színházi sátorban.
A Baráti Fogadás után újabb program: szakmai beszélgetés arról, meddig mehetünk a kommersszel a színházban? Színházdirektor és művelődési központ igazgató, politikus és újságíró beszélgetése arról, hogy miért mennek, ha mennek a fiatalok a színházba, vagy miért nem mennek. Szabad-e „celebeskednie” a színésznek. Lehet-e 70 percnél hosszabb egy felvonás, kibírja-e együltőhelyében a mai, modern ember. Kell-e a kovalens kötésről tanulni az iskolában heteket vagy inkább a színháztörténetet és színházpedagógiát kellene erőltetni. Sok nevetés, sok cikizés és sok egyetértés. Színházba minden fiatallal!!!
Péntek este ismét kicsinek bizonyul a Teátrum Sátor a Nemzeti Színház Keresztül Európán című bemutatóján. A vasakon is lógnak mikor Tompos Kátya belevág. Fergeteges hangulat, nagyzenekart megszégyenítő hangzás. A szomszédos nagyszínpadról az esti koncert hangbeállása veri szét a dalokat, motorra ül a főszervező, szépen kér, és elhallgatnak a legények, visszatér a lelki hang Kátyáék fölé.
A tömeg meg csak gyűlik, kicsi a színházi sátor. Nem, sajnos már nem férnek be, de mindjárt kihangosítjuk, és gyűlik a nép a sátor előtt, tíz, ötven, száz kintrekedt néző áll a hangszórók előtt. Rezzenéstelen pillanatok, mosoly és tapsorkán. Hrutka Robert, Kalmus Felician közrefogják, átölelik, felrepítik Kátyát. Katartikus este a Magyar Teátrum Színházi Sátorban Tusnádfürdőn.