Trokán Nóra új oldaláról mutatkozik be Kecskeméten

Második évadját kezdte meg szeptemberben a hírös városban Trokán Nóra, s máris a negyedik bemutatójára készül. Dráma, vígjáték, gyermekelőadás és zenés darabok – igazán gazdagnak ígérkezik számára az idei színházi szezon is. Hogyan készül szerepeire, s mi jelent számára a kihívást? Erről kérdeztük a fiatal színésznőt.

– Az idei évadban sokféle szereppel találkozol. Az első előadásod ebben a szezonban a Pillantás a hídról című darab volt, melynek elő-bemutatójára májusban került sor. Hogyan formáltad meg Catherine szerepét?

– Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy eljátszhattam ezt a fantasztikus szerepet Miller darabjában. Minden szerepemet szeretem, de per pillanat ez a kedvencem közülük, mert ez a legnagyobb kihívás. Nagyon nagy utat kell bejárnom, amíg a naiv kislányból felnőtt nő lesz, aki szembefordul a nevelőapjával, azzal az emberrel, akit a világon a legjobban szeret.

– Szeptemberben a Nyomorultakkal kezdted az évadot, majd a Popeye-ben Olive szerepe következett. Játszottál már korábban gyermekelőadásban?

– Nem, ez volt az első alkalom, éppen ezért boldog vagyok, hogy ebben a műfajban is kipróbálhattam magam. A gyerekeket sokkal nehezebb lekötni, ugyanakkor nagyon hálásak és édesek. Van benne egy nagyon jó dalom, a kollégákkal pedig mindig bolondozunk a színpadon.

– Az Anconai szerelmeseknek a múlt héten kezdődtek a próbái. Ebben ismét új oldaladról mutathatod meg magad: a humorod is előtérbe kerülhet. Milyennek látod a karakteredet?

– Még a próbafolyamat elején tartunk, de már most lehet látni, hogy az Anconai szerelmesekben nagyon jó karaktereket lehet megformálni, és valóban vicces a történet. Vígjátékot játszani szerintem semmivel sem könnyebb, mint drámát. Sőt, küzdelmesebb feladat elérni azt, hogy a közönség is nevessen, de a színészi játék se legyen olcsó, felszínes. Meg kell találni a középutat. Én egy dadogós lányt alakítok, aki retteg az apjától. Természetesen szerelmes, mint mindenki más Anconában. A szerelme, Luigi is dadog, de amikor kettesben vannak, elmúlik a dadogás. Szeretnék a szerepnek erre a részére is jól felkészülni, ezért elhatároztam, hogy segítséget kérek a szerepformáláshoz attól az ismerősömtől, aki ezzel a beszédhibával küzd. Nagy örömömre ebben az előadásban is lehet énekelni, több ismert olasz sláger szerepel benne. Sok a helyzetkomikum is, ami szintén újdonság lesz számomra. Egyébként ezt az előadást is Béres Attila rendezi, akivel a Pillantás a hídról című darabban már dolgoztunk együtt.

– Az Anconai szerelmesekben Sirkó László alakítja a darabbéli karaktered apját, akárcsak A nyomorultakban vagy a Pillantásban. Összeszokott párossá váltatok a színpadon?

– Mindenképpen. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert alázatos és munkás színész. Sokat tanultam tőle, mióta a kecskeméti társulat tagja vagyok. Nagyon jó kollégának tartom.

– A családod minden tagja színész. Meg szoktak nézni téged itt, Kecskeméten?

– Természetesen elmegyünk egymás előadásaira – legutóbb anyukám, (Papadimitriu Athina – a szerz.) nézett meg a Pillantás a hídról című előadásban. Mindig őszintén megmondjuk azt is, ha valami nem tetszett. Különösen a tervérem, Anna és én vesszük észre egymáson, ha nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. De alapvetően elfogultak vagyunk egymással.

Bera Linda