Tóth Judit Zsófiája kétszer

Az Elveszett paradicsom régen és most

Sarkadi Imre 1961-ben írt utolsó, az Elveszett paradicsom című drámáját a Turay Ida Színház kétszer is bemutatta. Először 2004-ben tűzte műsorára a színház Koltai János rendezésében. Most újra bemutatták Csiszár Imre rendezésében a József Attila Színházban egy teljesen más szereposztásban. Sebők Jánost Koncz Gábor alakítja, fiát, Zoltánt – akit annak idején Bubik István játszott – most Viczián Ottó kelti életre. Az előadás érdekessége, hogy Tóth Judit mindkét előadásban benne volt. Most is ugyanazt a szerepet, Zsófit osztotta rá Csiszár Imre. Kíváncsi voltam, Tóth Judit hogyan emlékszik vissza a régi előadásra, illetve milyen érzések kavarognak benne az új előadással kapcsolatban.

– A két előadás sok mindenben különbözik egymástól. Koltai János annak idején meghúzta a darabot, tömörítette a drámát, a lényegre koncentrálva, két ember tragédiájára. Nekem úgy is nagyon tetszett az előadás és nem csak azért, mert én is játszottam benne, hanem Bubik István miatt is, aki fantasztikus színész volt. Szomorúan beszélek róla múlt időben, mert hirtelen halálát mindannyian igazságtalannak érezzük a sorstól. Élmény volt vele dolgozni. Beleélő tehetsége és szenvedélye magával ragadta a partnereit. Ugyanakkor hihetetlenül udvarias és tisztelettudó volt a női kollégákkal. Emlékszem, hogy az olvasópróbán mindannyiunkat egy szál virággal lepett meg. A mostani előadásban azok a jelenetek is benne vannak, amik annak idején nem voltak, vagyis a rokonság jelenléte a 75-dik születésnapját ünneplő Sebők Jánosnál. Ez a gyönyörű dráma tele van mély érzésekkel és szenvedéllyel. Nagyon szeretem játszani ezt a változatot is.

– Át kellett-e hangszerelned bármit is a régi szerepedből az új rendezésben?

– Igen. Egészen mást kért tőlem Csiszár Imre. Míg Koltai János változatában egy csendes, visszafogott szomszédasszonyt kellett alakítanom, addig az új rendezésben egy élettel telibb figurát játszom. Csiszár Imre azt mondta: – Úgy játszd Zsófit, mintha az életedért játszanál. Én főzök a darabban a magányos professzorra és én látom el a vendégeket is. Zsófinak ez a legfontosabb a világon. Kedves kis szerep.

– Ahogy mondani szokták, kis szerep nincs, csak kis színész…

– Na, ezt a rendezők szokták mondani! A színészek nem biztos, hogy ugyanezen a véleményen vannak. Én úgy vagyok vele, hogy mindent megteszek a kis szerep sikeréért. Valami maradandót, valami emlékezeteset nyújtani. Ugyanakkor a színjátszás egy társasjáték és most ebben az előadásban mások a partnereim. Ha ők másképp dobják a „labdát”, másképp kell elkapni és visszadobni. Megjegyzem, hogy Zsófi figuráját az új koncepcióban sokkal jobban szeretem játszani. Csiszár Imrével amúgyis öröm dolgozni. A próbákra akkor is beültem, ha nem én voltam a színpadon, nagyon érdekes „előadást”, elemzést tartott a darabbal kapcsolatban, olyan volt számomra, mint egy kurzus.

– Csak a József Attila Színházban látható a darab?

– Az Elveszett paradicsom egy kiváló dráma, nem hiába mutatta be újra a Turay Ida Színház és az ebből született gyönyörű előadást nemcsak a József Attila Színház közönsége élvezheti, hanem az ország bármelyik művelődési házában bemutatjuk, ahol látni szeretnék, ugyanis utaztatni fogjuk a produkciót. Február 18-án, szombaton este például a Ferencvárosi Művelődési Központban játsszuk, a Haller utca 27. szám alatt. A szereplőgárda is remek. Partnereim Koncz Gábor, Viczián Ottó, Magyar Tímea, Bregyán Péter, Schnell Ádám, Kocsis Judit, Márkó Eszter és Ömböli Pál. Úgy gondolom, hogy egy ilyen értékes darab nem hiányozhat egy színház kínálatából.

Shirley