Tízéves a tiltott szerelem
Jubileumi előadásra készül az Operettszínház Rómeó és Júliája
Minden a feleségem miatt történt, az ő ötlete volt, hogy írjak musicalt a Rómeó és Júliából – jelentette ki Gérard Presgurvic zeneszerző, aki maga is részt vett azon a közönségtalálkozón a Budapesti Operettszínházban, ami a január 24-ei, tízéves előadást vezette fel.
Az eseményen szinte a teljes szereposztás felvonult. Az összes Rómeó: Dolhai Attila, Kocsis Dénes, Veréb Tamás, valamennyi jelenlegi Júlia: Vágó Zsuzsi, Vágó Bernadett és Jenes Kitti.
Az ünnepi előadás különlegessége lesz, hogy minden eddigi fellépő részt vesz majd benne, az első felvonást a legfiatalabb csapat kezdi, váltásokkal, majd a teljes második felvonásban a legrégebbi, premierszereposztás alakítja majd a szerepeket. Visszatér az előadásba erre az estére Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra is – ők videóüzenetben köszöntötték a közönségtalálkozó résztvevőit. Ahogy Duda Éva koreográfus is, aki abba avatott be, hogy a táncosok esetében is két csapat lép fel.
Kerényi Miklós Gábor, az előadás rendezője visszaemlékezett a tíz évvel ezelőtti színpadra állítás körülményeire: több változtatással adoptálták itthonra a francia darabot. Míg odakint a dalok sanzonszerű előadását táncbetétek követik, itthon a darab drámai ívét helyezték előtérbe. A magyar ötletekre mind áldását adta annak idején a szerző. “Kétségek közt tettük Gérard elé a papírt amin az általunk megálmodott változtatások szerepeltek, és vártuk a reakciót. Ő elmosolyodott, rám nézett, és lazán annyit mondott: őrült! – azután aláírta az engedélyt a magyar változatra. Ezt a dokumentumot azóta is őrzöm, otthon a vitrinben.” – idézte fel a direktor. A színház és a szerző jó viszonyát mi sem bizonyítja jobban, hogy az év végén bemutatták tőle az Elfújta a szél musicalváltozatát is.
Gérard Presgurvic 1998-ig sikeres dalszerzőként tartották számon Franciaországban, számos előadó köszönhet neki slágereket. Ebben az évben mutatták be kint a Notre Dame musicalváltozatát, ami újra divatba hozta a musicalt. Régóta foglalkoztatta ez a műfaj őt is: “Nagyon nagy szabadságot ad a szerzőnek – rengeteg dallamot tud beleírni, a szimfonikus részektől egészen a popos ritmusokig bármit kipróbálhat. Ezért nagyon szerettem volna ilyen formában elmesélni egy történetet” – fogalmazott.
Számos sztori elhangzott a délután folyamán. Vágó Zsuzsi felidézte azt az előadást, amikor Rómeó zsebében nem találta meg azt a tőrt, amivel véget kell vetnie a saját életének, így más megoldás híján megfojtotta magát. Imre Sebastian arra a koprodukciós bukaresti előadára emlékezett, amikor a Capuleteket román művészek, a Monague-kat pedig, ők magyarok játszották. A darab végi megbékélés számára, erdélyi magyarként könnyfakasztóan többet jelentett.
A produkciót az elmúlt tíz évben több, mint félmillió néző látta a Nagymező utcában és több vidéki városban is.
Kép és szöveg:
Csicsely Zoltán