Tizenhat

A STEREO Akt fellépése a POSzT-on

Ujjperceket számolni és új perceket megélni, így pörög az előadás, miközben ismételgetve elszámolunk 16-ig. A Felülről az ibolyát című performansz előtt ez a szám, csak egy a természetes számok halmazából: alatta telítődik jelentéssel.

A számtény folyamatos lebomlása és telítődése:16- vágyak, 16- újjászületés, 16- önismeret, 16- sellőnek lenni, 16- milyen lehetett nagyapád, 16- milyen lenne férfivá válni, 16- bűvészkedni, 16- majdnem meghalni, és 16- mindezt kívülről szemlélni. A vágylista végtelen, csak számolnunk kell.

A budapesti STEREO Akt természetes könnyedséggel ötvözi a médiumokat, hogy azok egy egésszé összeállva megszólítsák vágyainkat, kérdéseket ébresszenek bennünk, és ez által újraépítsék a halál gondolatához való viszonyulásunkat. Ahogyan az előadásban is elhangzott, a halál nem a vég, hanem valami újnak a kezdete. Így szólít egy közös performanszra, egy közös bakancslista kialakítására Vadas Zsófia Tamara (Tamara) és Vass Imre (Vasi) experimentális színháza. A médiumok és terek egymásba játszatása, a performansz előtt már beindul: a sötétből hangok szűrődnek ki, és többé már nem lehetünk biztosak nézőként, hogy az előadás mikor is kezdődött valójában, csak azt tudjuk, hogy a háttérből felsejlő hangok vágyakról beszélnek, de a színtér üres. Filmes bevágások, tükör, mozgás és beszéd együttes erővel kíván hatást kiváltani, habár ez az elején talán kissé nehézkessé teszi a szemlélő számára a szerepbe helyezkedést. A túl sok irányból jövő információtömeg megoszthatja a figyelmet, így maga az akt veszít hiteles előadásmódjából. Viszont, ahogy sikerül elfogadnunk a felkínált folyamatot, a játék egyre tisztábbá, az üzenet egyre mélyebbé válik, hogy mikor a végén a néző saját hangja visszhangzik a hangfalból, az azonosulás kiteljesedhessen. A filmbevágással, mozgással, és szöveggel kialakított experimentális színházi előadás, a nézői élmény újszerűsége mellett, az értelmezési folyamatot is alakítja, hiszen olyan motívumokat hoz be tudatunkba, amelyek szerves részei mindennapjainknak, anélkül, hogy bármilyen élmény fűzne hozzájuk. A 16-os szám, egy ilyen elem. Az élmények letisztulásával, több gondolat kerül szerves összefüggésbe vele, olyan gondolatok, amelyek létünkre kérdeznek rá, felszólítanak az arról való gondolkodásra.

A nézőtérről való távozás után még sokáig az átélteken pörög az agy, keresve az élmény elhelyezését életünkben, majd számolni kezdünk: 16 és megnyugvás, 16 és vége.

Alpern Bernadett, Dusa Gábor és Schiller Kata fotói