Téglástól Győrig
Beszélgetés Fejszés Attilával
A Győri Nemzeti Színház fiatal művésze két komoly ösztöndíjban részesült. Örömmel számolunk be arról, hogy elnyerte a Győri Nemzeti Színházért Kisfaludy Alapítvány Kisfaludy nevével fémjelzett, valamint a MASZK EJI ösztöndíját.
A család orvosnak szánta, de egy sikertelen kémia felvételi miatt más irányt vett az élete, minden a debreceni Ady Endre Gimnáziumban kezdődött az irodalom-dráma tagozaton.
– Szép az orvosi hivatás is. Minden úgy van jól, ahogyan a Jóisten elrendezte?
– Érettségi után többszöri próbálkozásra 2005-ben kerültem be a Színművészeti Egyetemre. A sikertelen felvételik között apai nagyanyám táplálta bennem a reményt, hitte, hogy ha az Úr akarja, akkor majd felvesznek, imádkozott én pedig megtettem érte mindent. Nagyanyám a kórházban feküdt betegen, még sikerült neki elmondanom: felvettek. Utolsó pillanatában egyetlen kézszorításával üzente, hogy velem lesz mindig. Tudom, vigyáz rám, az égből figyeli, színészként hogyan gyógyítom az embereket. Szívvel lélekkel is lehet orvosságot adni a közönségnek úgy, ha az általam játszott figurát elviszik gondolatban magukkal, másfél órára elfelejthetik a hétköznapjaikat, a sárga csekkeket, részesévé váltak a színház varázsának.
– Hogyan vezetett az út Győrbe?
– Az egyetemen Kerényi Imre és Huszti Péter osztályában végeztem. Sajnos nem egyszerű az elhelyezkedés, a budapesti színházak alig hívtak bennünket. A kaposvári évfolyammal együtt 40 diplomás színész keresett állást. Szigethy Gábor, volt tanárom kérésére Nagy Viktor igazgató megnézett az egyetemen két vizsgaelőadásban, és meghívott az Egri csillagok musicalre Bornemissza Gergely szerepére. Hálás vagyok a sorsnak, amiért Győrbe vezérelt.
– Milyen érzelmi, fizikai háttérből épülnek fel az általad megformált karakterek?
– Minden ember a hozott értékeiből táplálkozva igyekszik a körülötte lévő világot befogadni. Számomra a város Téglás, ahol éltem, a maga tisztalelkű őszinte közösségével sok jó példát adott. A családom szerető melegét felidézve tudok összpontosítani, továbblendülni egy szerepben. Figyelem a színésztársaimat, igyekszem a szakmai tudást beszippantani tőlük. Kemény munkával kell javítani a hibákat, folyamatosan dolgozni, még több energiával újra és újra ráhangolódni a feladatra, szerintem csak így lehetséges.
Az interjú folytatását keresse a novemberi Magyar Teátrumban