Tasnádi Csaba Dunaújvárosban

A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház legújabb bemutatója Eisemann Mihály- K. Halász Gyula- Kellér Dezső Fiatalság Bolondság című zenés játéka. Az előadást a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója és rendezője Tasnádi Csaba állítja színpadra. Tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán kezdte, majd érdeklődése egyre inkább a bölcsészettudományok, és a színház felé vonzotta, az esztétika szak elvégzését követően a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett rendezői diplomát.

– A pályád során már több zenés játékot, operettet rendeztél. Gondolok itt elsősorban a nemrégiben bemutatott nagysikerű Mágnás Miskára, a Csárdáskirálynőre, az Aranycsapatra, vagy éppen a nyíregyházi Varázsfuvola című előadásra. Visszatekintve az eddigi munkáidra, te miben látod a „zenésszínház”, illetve az operettek sikerét?

– Én úgy gondolom, hogy az alapanyag alapvetően nagyon sokat számít. Jó, hogy említetted a Varázsfuvolát is, amit egy vitán felüli zseni alkotott, ez nem is kérdéses, de Szirmai Albert (Mágnás Miska) vagy Kálmán Imre (Csárdáskirálynő) és Eisemann Mihály- K. Halász Gyula – Kellér Dezső műve is jó alapanyagok. Ennek a műfajnak a sikeréhez kell egy használható szövegkönyv, egy olyan történet, amit magáévá tud tenni a néző. Kellenek bele nagy slágerek, amit még ha az ember nem is ismer, a tudatalattijában ott motoszkálnak ezek a dallamok. És főleg prózában, énekben, táncban is képességes színészek szükségesek. A zenés műfaj és a komédiázás bármennyire is néha másodrendűnek tekintett, igen is komoly színészegyéniségeket kíván. Az akaratunkon és tehetségünkön együtt múlik, hogy az adott előadás milyen színvonalú lesz.

– Miért esett a választásod a Fiatalság Bolondság című zenés játékra, kamaraoperettre?

– Én jelen esetben itt egy vendégrendező vagyok, meghallgattam az igényeket. A Bartók Kamaraszínház jelenlegi feltételrendszere lehetővé teszi, hogy előadjuk ezt a darabot, gondolok itt a táncosokra, a színészállományra; csak két nehezen énekelhető szerepre kellett vendégművészt hívni. Úgy gondolom, hogy a lehetőségek, amelyek a társulatban és az épületben rejlenek, találkozni fognak a közönség igényével.

– A két vendégművész személyében miért esett a választásod Fonyó Barbarára és Tóth Sándorra?

– Én úgy gondolom, ez egy olyan igényesen megírt zenés játék, amely a bonvivántól és a primadonnától komoly énektudást igényel. Tóth Sándorral az első közös munkánk – kimondani is szörnyű – 1992-ben volt az Órdy Színpadon, én rendezőszakos hallgató voltam, ő meg végzős színész. Már akkor is jó volt, azóta meg… Fonyó Barbara nem csupán dekoratív és jó színésznő, hanem – és ez nagyon lényegi szempont – a megkövetelt hangmagasságokat könnyedén kiénekli.

– Milyen főbb rendezői koncepció alapján rendezed meg az előadást? Mikor lennél elégedett az előadással?

– Először is tisztelni kell magát a műfajt, tisztelni kell a szerzőt, aztán fel kell ismerni melyik színészben, mi lakozik, és a legjobb irányba kell kibontakoztatni a képességeit; ezek nem rendezői elvek, hanem az adott feladat megértése. A szakma bizonyos fortélyait tudni kell és ez ügyben, alázatosnak kell lenni. Továbbá tisztelni kell az egyenértékű alkotótársaimat, a zenei vezetőket, Rácz Mártont, Cser Ádámot, a koreográfus Ladányi Andreát, mert ugyanolyan teher nyomja az ő vállukat, mint az enyémet. Megnyugodni pedig akkor fogok, ha mindenkiből és mindenből a maximumot lehetne kihozni, a színház egésze sikerként élné meg a történetet, és főleg a dunaújvárosi közönség is elégedett lenne.

– Ladányi Andrea koreográfusként már több rendezésedben közreműködött, mi jellemzi kettőtök munkakapcsolatát?

– Elég régen dolgoztunk először együtt, tálán 1997-ben az Operettszínházban A vöröslámpás házban volt ő a koreográfus, azóta kisebb megszakításokkal alkotótársamként becsülhetem. Munkamódszereinket tekintve semmi különös nincs, hallgatjuk a zenét, próbáljuk megfejteni, hogy mit akartak a szerzők, miről és hogyan szólalhat meg ma egy adott előadás. Tudni kell a mű által kijelölt határokat, ami más a Fiatalság Bolondságnál, más a Mágnás Miskánál és más a Varázsfuvolánál. A darab nyújtotta koordináta rendszeren belül, lehet álmodni, az elképzeléseinket, ízlésünket, játékos gondolatainkat e szerint alakítva kell létrehozni az előadást.

Mudra Ágnes