Taps és kacagás egy klasszikust megnézve
Szerencsre látogatott Ivancsics Ilona és színtársai, hogy mosolyt csaljanak a teltházas nézőközönség arcára. A darab már előre sikert sejtetett, hiszen a Lulu-t játszották, s a dörgő taps bizonyította, helyes volt ez a számítás..
A színtársulatot legjobban azokkal a szavakkal jellemezhetjük, melyeket a műsorfüzetükben olvashatunk. Következetesen minőséget teremtenek, olyan értéket, ami lélektápláló. Óvják a kultúránkat és a nemzeti múltunkat, s mindezt oly módon, hogy egyszerre modernek és tradicionálisak. Tudják, hogy igazán nagy sikert, kimagasló eredményeket csak úgy érhetnek el a színpadon, ha közösen, összedolgozva munkálkodnak. Estéről-estére a legjobbat láthatja a közönség, mert bár kiszámíthatatlanul mindig valami újat nyújtanak a nézőknek, ezt profi módon, megtervezve teszik, és alázattal közelednek a művészethez.
Bár országszerte sokfelé megfordulnak, még több helyre szeretnék elvinni gyönyörű nyelvünk varázslatos dallamát, gazdagságát, és sokoldalúságát. Azt a közönséget szolgálják, amiért élnek és dolgoznak, és aki minden este a legjobbat érdemli. A magyar színház mellett szolgálói a világszínháznak is, hiszen magabiztosan vallják, ők időtlenek és megállíthatatlanok.
A vasárnap este játszott vígjátékban, André- Fényes-Szenes Lulu című darabjában helyzetkomikumok sokaságán keresztül alakul a történet. Félreértések, naivitás, bujkálások, és összetévesztések, mind jól elférnek a zenés betétekkel tűzdelt krimi-paródiában. S persze nem lenne teljes a néző esti boldogsága, ha nem látná, hogy a szerelmesek egymásra találnak, a rend éber őre elnyeri a régen áhított kitüntetést, s talán, még a botcsinálta rablókra is enyhe büntetést szab majd ki az igazságszolgáltatás. Szóval ezt a véget nevezik totál happy endnek.
S mivel minden jő, ha a vége jó, a tapsrend után a színészek néhány örökzöld eléneklésével olyan útravalót adtak a késő este hazatérő nézőknek, ami hazáig a fülükbe csengett.
A szereposztásban a két főszereplő hősszerelmes mellett (Lulu – Végh Judit, Emil – Szirtes Balázs) megtalálunk ragyogó karaktereket, a bugyuta rendőrfelügyelő (Migrén – Koltai Róbert) és kikapós felesége. (Ella – Ivancsics Ilona) szerepében. A rosszfiúk, (Antoine – Király Adrián, Legrand – Kertész Péter, Fredo – Bodrogi Attila ) akikről már az első perctől tudni lehet, hogy nem valódi keményfiúk, hanem megmosolyogni valóan sajnálatra méltó amatőr rablók. Bonyolítja az eseményeket a média embere (Szabó Gyula Győző) is.
A művet színpadra álmodta rendezőként Koltai Róbert, aki a darabban is elénk lép, és a rendezése összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, mint a darabbeli nyomozó bűnüldöző tevékenysége.
Tölgyesi Tibor