Taps a színpadon, siker a továbbélésben

Amikor bezárta kapuit két budapesti színház, Németh Kristóf és színészkollégái merészet gondoltak. Játékszínre és nézőközönségére alapozva létrehozták maguknak Pest első magánszínházát. Az előzményekről és a jelenről beszélgettünk az igazgatóval.

– Mi volt a közvetlen előzmény?
– A minisztérium, mint finanszírozó egy profiltisztítás kapcsán tökéletesen kivonult, a Budapesti Kamaraszínházból és a Játékszínből. Ezzel nekem és közel száz kollégámnak megszűnt az állásunk. Bank Tamás, Szűcs Attila és egy ügyvéd barátunk összefogtunk, s tavaly nyáron elkezdtünk azon gondolkodni, hogy állami fenntartó nélkül, hogyan tudnánk tovább működni.
– Mire jutottak?
– A Játékszín esetében tartottunk elképzelhetőnek egy olyan lehetőséget, hogy minden fajta szakmai tudásunkat felhasználva, és természetesen a magánvagyonunkat is kockára téve, megvásároltunk egy száz százalékos állami tulajdonú kft-t. Ebben a cégben már csak tartozások voltak, amiket természetesen átvállaltunk. Tavaly októberben tehát az Állami Vagyonkezelőtől négy magánszemély megvásárolta az üzemeltető Játékszín Kft-t. Az épület természetesen bérlemény, mi az üzemeltetés jogát vállaltuk fel. Október 30-án volt az első előadásunk, pontosan száz évvel azután, hogy ezen a helyen megnyílt egy magánszínház. Nagy versenyfutásban vagyunk az idővel és a pénzünkkel, hiszen az állami szerepvállalás megszűnt ebben a színházban.
– Mi a céljuk?
– Alapvetően az volt, hogy a kollégáknak és természetesen magunknak is, továbbra is játéklehetőséget és egzisztenciát biztosítsunk, amellett, hogy a közönséget színvonalas előadásokkal szolgáljuk ki. Az elmúlt négy hónapban nagyszerűen tudtunk előre menni, csupa teltházas előadás mellett, gondos gazdaként kezeljük ezt a színházat, hiszen a mienk. Mindamellett nem vagyunk könnyű helyzetben, meg kell találnunk azokat a támogatókat és szponzorokat, aki segítsége mindenképpen szükséges.
– S ezt hogyan érik el?
– Van egy jól kidolgozott és átgondolt üzleti tervünk, ami mentén haladunk. Mivel nincsen semmiféle állami támogatásunk, bevételnek csak azt tekinthetjük, ami esténként a jegyeladásokból a pénztárba befolyik. Gazdaságilag irracionális döntést soha nem hozhatunk. Nem próbálkozhatunk a tekintetben, hogy valami bejön-e? Nincs lehetőségünk – sajnos – hogy kísérletező előadásokat finanszírozzunk. Ismeretlen szerző, ismeretlen művét, ismeretlen szereplőkkel nem tudjuk bemutatni, ezt a kockázatot nem vállalhatjuk fel. Mi minden vonatkozásban minőséget nyújtunk. Röviden jellemezve, csak sikerdarabokat játszó, sikeres színészekkel megvalósuló sikeres színházként maradhatunk fenn.
– Kik játszanak a színházban?
– Társulatunk nincs, mindenki vendégszínésznek tekinthető, hiszen produkciókra szerződünk.
Van egy „kvázi” társulatunk, ez körülbelül hatvan művészt jelent, akiket szorosan hozzánk tartozónak érzünk, akikkel folyamatosan együtt dolgozunk, és akikre a jövőben is számítunk. Ők elsősorban a volt kamaraszínházas és játékszínes kollégák.
– Miben különböznek más színházaktól?
–Kifejezetten családbarát színházat szeretnénk létrehozni. Már most is vannak gyerekelőadások, nagyon szeretnénk a családokat és a gyerekeket behozni. Itt szinte mindannyian kisgyermekes családanyák, családapák vagyunk, és ezt személyes elkötelezettségnek érezzük. Nálunk a családok kedvezményesen vehetnek jegyet, illetve rövidesen beindítjuk az előadás alatti gyermekfelügyeleti rendszert. Átalakítanánk a színházi büfét egy hangulatos kávézóvá, ahová az előadási időn kívül is betérhetnek a vendégek, illetve szeretnénk szalonjelleggel önálló esteket, könyvbemutatókat tartani.
– Mit jelent Önöknek a Magyar Teátrumi Társasági tagság?
– Számos olyan konkrétumot tudok mondani, ami jelzi, hogy a tagságunk a hozzá fűzött reményeket beváltotta. Fontos támogatást kaptunk különböző fesztiválokon való megjelenésünkhöz, például nyáron játszunk a társaság cége által üzemeltetett Szarvasi Vízi Színházban. Szeretnénk folyamatosan jelen lenni itt, a társaság lapjában is. De hozzáteszem, mert így teljes a dolog, hogy ezzel egy időben a Magyar Színházi Társaságnak is tagjai lettünk, mert abszolút az integráció mentén szeretnénk a jövőben is haladni.
Tölgyesi Tibor
Fotó: Kárpáti Zsuzsanna