Szupervízió

Ír színinövendékek a Csokonai Színházban

Nemrégiben sikeres vizsgabeszámolón estek túl hazai tanintézetükben azok az ír színinövendékek, akiket tavasszal fogadott szakmai gyakorlatra a Csokonai Színház. A 2009/2010-es évad végén – az egy évvel korábban létrejött együttműködés folytatásaként – hat héten át voltak előbb a debreceni társulat, később a Békés Megyei Jókai Színház és Színi Tanodája, majd a POSZT vendégei a Sligo város főiskolájáról (ITI Sligo) érkezett, bolognai BA képzésüket idén befejező hallgatók. Szerencsés egybeesés, hogy a színházban végzett szakmai gyakorlaton kívül részt vehettek az Egyetemi és Főiskolai Színjátszók Angol Nyelvű Fesztiválján, ahol Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című művét adták elő.

Teljesen új élményt jelentett számukra, hogy közelebbről is megismerkedhettek az operajátszás titkaival. Muszorgszkij nagy hatású művét, a Borisz Godunovot nézték meg, ezt követően pedig az előadásról és általában az operajátszásról beszélgettek a mű rendezőjével, Vidnyánszky Attilával és Kocsár Balázs karmesterrel, a Színház zenei igazgatójával. De nemcsak a kész produkcióval kapcsolatban ismerkedtek az opera műfajával: nyomon követhették második nemzeti operánk, a Hunyadi László próbáit, Szabó Máté, rendező és Fejes Kitti, koreográfus irányításával.

Volt bőven alakalmuk prózai kitekintéseket is tenni. Programjuk igen széles skálán mozgott. Az antik vígjátékkal Plautus: Két bögre kincs c. adaptációja alapján, Silló Sándor rendező közreműködésével ismerkedhettek. Részt vettek az Ahogy tetszik felújító próbáin, és meghallgatták a rendező, Vidnyánszky Attila különleges adaptációjának értelmezését. Shakespeare másik darabját, A makrancos hölgyet előadás formájában látták, majd baráti-szakmai beszélgetést folytattak a közreműködő színészekkel, a főszerepeket alakító Szűcs Nellivel és Trill Zsolttal. A történelemmel, a politikába sodródó művész sorsával való találkozást elemezhették a XX. században élt Mihail Bulgakov Molière-interpretációja alapján. Vizsgálódásaikban végül eljutottak a magyar musicalig: a Valahol Európában rendezője Horváth Patrícia, az előadás megtekintése után tartott beszélgetést a műfaj sajátosságairól. A Csokonai Színház berkein kívül alkalmuk nyílt betekintést nyerni a társ-színművészet berkeibe is. Eltöltöttek néhány napot a Vojtina Bábszínház falai között, ahol több előadást is megnéztek, alkotókkal beszélgettek, és a bábkészítő műhelybe is bepillantottak.

Szakmai gyakorlatuk azonban nem csupán szemlélődésből, konzultációkból és értelmezésből állt. Színészhallgatókról lévén szó, a Csokonai Színház úgy állította össze a szakmai programokat, hogy abban a gyakorlati képzés nagy arányban kapjon helyet. A rendszeres tai-chi- és stepp tánc- edzések mellett Szentai Cecília, korrepetitor hangképzést tanított, Horváth Patrícia, rendező pedig színészmesterség órákat tartott nekik, ahol szituációs gyakorlatok során ismerhették fel a színészek közti fizikai kontaktus fontosságát. Hasonló tapasztalatokkal gazdagították őket a debreceni KonzervArtaudrium Színházi Műhely és a Debreceni Egyetemen működő SzínLáz egyetemi színpad tréningjei. Ez az élmény igen meghatározó volt számukra, hiszen, ahogy mondták, szembesültek a szigetországi és a kelet-európai színjátszás alapvető különbségeivel. Ahogy az egyik hallgató frappánsan megfogalmazta: „nálunk, Írországban a színészek csak a fejüktől fölfelé játszanak, a szöveg a legfontosabb. Itt pedig azt látom, hogy hatalmas szerepe van a testnek és a mozgásnak, a színészek közötti testi bizalomnak. Ez nyilván azért is ilyen erős számomra, mert nem értem a nyelvet, így csak a gesztusokra, mimikára és a mozgásra tudok hagyatkozni. Lenyűgöző megtapasztalni, hogy így is működhet a jelentésképzés.”

A hallgatókkal folytatott szakmai beszélgetéseken (az ő fogalmaik szerint szupervízió) kiderült, hogy az itt töltött néhány hét alatt rengeteg új tapasztalatra, fontos felismerésekre tettek szert választott hivatásukkal, a színészettel kapcsolatban. Egy teljesen más színházi kultúrába csöppenve saját bevallásuk szerint is elbizonytalanodtak, kételyeik felerősödtek, ugyanakkor saját korlátaikkal és gyengeségeikkel szembesülve lehetőségük nyílt egy olyan út kijelölésére, amely, sok munkával és energia befektetéssel, a nagybetűs Színjátszás szolgálatába állíthatja őket.

-si