Szupersztárok

A Szigligeti Színház április 15-én mutatja be a Jézus Krisztus Szupersztár című világsikerű rockoperát, Radó Denise rendezésében. Dolhai Attila és Bot Gábor alakítja Jézus szerepét. A társulat nagy kedvvel, energiával és alázattal dolgozik ezen a szakrális feladaton.

Dolhai Attila, a Fővárosi Operettszínház sztárja kedves, szerény fiatalemberként dolgozik együtt a többiekkel a színpadon. Éppen a keresztrefeszítést próbálják. A munkatársak óvatosságra intik, körbeállják, vigyáznak a testi épségére. A próba fegyelmezett, de jókedvű. Egy hangos szót sem hallani. A megterhelő munka szünetében váltunk szót.

– Jézus szerepe! Számomra álomszerep – mondja lelkesen. – A non plus ultra. Amikor megtudtam, hogy lesz meghallgatás, amire Kerényi Miklós Gábor, az én igazgatóm hívta fel figyelmemet, hát erősen megdobbant a szívem. Kero már régen tudta, hogy ez az én szerepálmom. Az ő tervei között bizonyára nem szerepelt ez a mű. Már az évadnyitón megkérdezte tőlem, van-e ehhez kedvem?

Nagyon megörültem, két ok miatt. Új impulzusokat élek meg egyfelől, másfelől egy új közönséget kell meghódítanom. Dolgoztam vidéken, pályám elején. Amióta az operettszínház tagja vagyok, 2003 óta, más színházban nem játszottam. Szolnokról már nagyon sok jót hallottam a kollégáktól. A társulat nyitott volt, szeretettel fogadtak, úgy érzem itt magam, mintha évek óta itt dolgoznék. Nagyon kíváncsian érkeztem, milyen lesz itt, milyen lesz Denise-zel dolgozni? Az első pár nap arról szólt, hogy körüljártuk egymást, mit akar a másik? Ha egy meghallgatáson kiválasztanak egy szerepre, ő lát bennem valamit, amiért engem választ. Vajon azt tudom-e neki adni, amit várt tőlem? Denise végtelenül türelmes volt. Ez a türelem mindkét oldalról nagyon fontos. Denise a fejében már mindent összerakott, szép képeket komponál. Most már a munka kellős közepén vagyunk, látom, nagyon szép előadás lesz – mondja búcsúzóban Dolhai Attila, De látom, hogy valamit szeretne még mondani. Óvatosan kezdi.

– Lenne egy kérésem a színház felé. Sokan kérdezik, kérik tőlem Pesten előadások után, hogy a Szigligeti Színházban ne csak bérletes előadások legyenek, hanem bérleten kívüliek is, hogy tudjanak jönni, jegyet vásárolni és nézni. Ugye, lehet erről szó? Hadd fusson…”

Nyitott színházkapukat dönget. Hadd fusson!

Bot Gábor éppen ebédjét rendeli meg a színészbüfében. Amíg kihozzák, leülünk pár szóra.

– A Biblia sosem avul el – kezdi mondandóját. Mindenki megtalálja benne, ami számára fontos. Én már játszottam Jézust Miskolcon 2002-ben, ez volt életem első igazi főszerepe, és íme, most újra megtalál. Akkor még a jézusi kor előtt voltam, most érettebb vagyok, talán többet tudok a szerepből megmutatni. Ez az egyik legszebb és legnehezebb férfiszerep. Dolhai Atissal felváltva játszani egy szerepet: kihívás. Az ő kvalitásai nagy követelményeket támasztanak, de ez jó, ebben a szakmában ez újra és újra stimulálja az embert. Régen ismerem Atillát. Ugyanolyan ember maradt, mint volt, a nagy sikerei előtt, mondjuk Nyíregyházán, ahol Annást játszotta ebben a darabban, mint kezdő színész.

Itt, Szolnokon, minden úgy alakul, ahogy elképzeltem, hála Istennek. Ami újdonság, az a rendezésből adódik. Más felfogás, más koncepció, de nem lila-zöld, nincs bőrkabát és metróaluljáró. Ez számomra megnyugtató. Azt a magasztos történetet adjuk elő, ahogy az megíródott.

Radó Denise-t, a rendezőt az utolsó vacsora jelenetének beállítása után tudtam szóra bírni. Éppen tizenhárom férfinak állította be, még a kéztartását is. Makray Katalin, Schmitt Pál köztársasági elnök felesége is aznap látogatott el a próbára.

– Nagyon aranyos volt – kezdi Radó Denise – mondta, ne zavartassuk magunkat, ő az egészet tudja kívülről, ezt a darabot már látta külföldön, ez az egyik kedvence, az egészet el tudná énekelni. Reménykedünk, hogy egyszer el is jönnek, tett rá egy ígéretet, mindenképpen szeretné megnézni ezt az előadást. Ez a Jézus Krisztus Szupersztár olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá. Én egy kicsit változtatnék rajta, más színben bemutatni. Nem minden fekete és nem minden fehér. Nemcsak a tettek eredményét kell megítélni, de azt is, ki, mit, miért tesz. Miért árulja el Júdás Jézust? Igazi árulás ez?

– Két név, két főszereplő: Bot és Dolhai…

– Fantasztikus két színész. Két énekes. Két ember. Ami jót el lehet róluk mondani, azt el is kell. Alázatosak. Nemhogy nem kell őket kímélni, saját magukat jobban kínozzák, mondom nekik, nem kell most kiénekelni, de ők olyan elánnal csinálják… borzasztó jó velük dolgozni. Élvezik. Bot Gabival éppen az előbb beszélgettünk arról, hogy ő egy ember, akinek vívódásai vannak… Mint a mártírok, döntenek. Elvállalják a szerepet, és végigcsinálják. Ők is elbizonytalanodnak, ők is félnek. Ez iszonyúan fog fájni. Mégis végigjárják ezt az iszonyúan nehéz utat. Csodálatos.

K. J.