Sztorik két színész múltjából

A POSzT díszvendége Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, és egy másik Kossuth-díjas: Udvaros Dorottya  színművésznő ültek le nyilvánosan beszélgetni, hogy amúgy függöny nélkül beleláthassunk a művészvilágba.

Érheti-e csalódás az embert, ha két ragyogóan sztorizó pályatárs beszélget egymással a nagyközönség füle hallatára a beharangozó szerint színházon kívüli dolgokról?
A kérdés költői, hiszen akik a színházi deszkákon sikert sikerre halmoztak, egy kisebb hallgatóság előtt sem jönnek zavarba. Tulajdonképpen minden megvalósult. Érdekes visszarévedés a múltba, sok-sok mosoly és sokszor nyíltszíni tapsba átcsapó hangos kacagás. Egy dolog – mindannyiunk nagy örömére – nem sikerült: úgy terelni a beszélgetés fonalát, hogy színházról ne essék szó. De hisz ennek a két embernek lételeme a játék, s ezen a pályán olyan egyéniségek fordulnak elő, olyan hihetetlennek tűnő dolgok is megtörténhetnek, amit köznapi halandó csak tátott szájjal hallgat.
A végtelennek tűnő érdekes történetek mesélését csak néha szakította félbe hangos telefoncsörgés. Nem kellett sokáig várni, ki hagyta bekapcsolva a mobilját, hisz Bodrogi Gyula némi szabadkozás után zsebébe nyúlt, és azon melegében lebonyolított egy röpke beszélgetést. De így legalább azt is megtudtuk a művész úr sokszor még a próbákon sem kapcsolja ki a mobilt, ezáltal néha az őrület határára juttatva a pályatársakat.
A beszélgetést Szolnoki András moderálta, de legyünk őszinték könnyű dolga volt, hisz egyik érdekes „meséből” már rögtön következett a másik
Gyorsan telt az idő, s észre sem vettük, hogy több mint két órája szórakozunk remekül. Ebben némi szerepe persze lehetett a támogatók által felajánlott, időnként körbe kínált finom boroknak is, amik teljessé tették azt est jó hangulatát.

Tölgyesi Tibor

Játszó-társam a függöny mögött

Bodrogi Gyula vendége Udvaros Dorottya
Beszélgetőtárs Szolnoki András