Szolnoki Üvegcipő a Tháliában

A Szigligeti Színház május 3-án, Molnár Ferenc Üvegcipőjével vendégszerepelt Budapesten a Rivalda fesztiválon, a Thália Színházban. Az előadást a színház művészeti vezetője, Kiss József rendezte.

 

– Molnár Ferenc csillaga egyre feljebb emelkedik. – nyilatkozta lapunknak a drámaíró, rendező – A szocializmusban, és talán még ma is azt vetették, vetik a szemére, hogy nem kritizálja elég erősen a polgári világot, melyben élt, melynek ő is részese volt. Persze, hogy nem kritizálta! Mert őt nem a kommunisták világfelforgató agresszivitása érdekelte, hanem az ember lelke, élete, vágyai, küzdelmei, esendősége, hite. Főhősei asztalosok, kiscselédek, szobalányokból lett panziótulajdonosok, házmesterek, mutatványosok, jasszok, rendőrök, örömlányok, kóristanők, vagy éppen hercegnők, huszárkapitányok, színházigazgatók, drámaírók, színészek. Egy a közös bennük: a küzdelem az emberi létezésért, a szenvedélyes szabadság-, és boldogságvágy. És ami megkülönbözteti Molnárt a mai drámaíróktól, az a mérhetetlen, szinte szürreális, már-már abszurd szeretet, amivel alakjait ábrázolja. Ez az újfajta szeretet az, ami az ítészeket zavarba hozta, hozza. Őt nem érdekelték a nagy társadalmi változások, a globális folyamatok, őt az ember érdekelte. Az ő örököse lett később Tamási, Örkény, Sarkadi, Vészi s talán Gyurkovics, Csurka, Schwajda. A modernség nem jelentheti a szeretet elhagyását. Molnár Ferenc példát mutatott. Meggyőződésem, az ő útján kell járnunk, drámaíróknak, rendezőknek minél többen.”

Enté