Színházi konferencia a Gödör Klubban – videómellékletekkel
A színészi életpályamodellről, a színház-finanszírozás kérdéseiről és a színházak besorolásának új rendszeréről is szó volt annak a színházi konferenciasorozatnak az első eseményén, amelyet a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság indított a budapesti Gödör Klubban.
Gáspár Máté, Vinyányszky Attila, Szabó István és dr. Kriza Zsigmond
Csizmadia Tibor a Magyar Színházi Társaság elnöke az egész napos hétfői rendezvényen elmondta: a konferenciát a szakma égető, közös gondolkodást igénylő kérdései hívták életre.
L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke arról beszélt, hogy a magyar állam még mindig sokkal több pénzt költ a színházi rendszerre, mint amennyi pénze erre valójában rendelkezésére állna. “Magyarországnak ma nincs ennyi pénze a színházaira” – mutatott rá, hozzátéve, hogy másrészt viszont sokkal kevesebbet költünk a színházi rendszerre, mint amennyit megszoktunk, és egyébként szívesen elköltenénk rá.
A társaságiadó-kedvezmény jelentette lehetőségről szólva úgy vélte: a jövőben újabb forrásokat vonhat el a színházaktól, hogy a csapatsport mellett várhatóan más területek, például a közgyűjtemények, könyvtárak, irodalmi szervezetek számára is megnyitják ezt a támogatási lehetőséget.
Újra kell gondolni a teljes fenntartói szerkezetet – hangsúlyozta, rámutatva, hogy évad közben ugyanakkor nem lehet elvenni a színházaktól a támogatást. “Elhibázott dolog a kormányzat tisztségviselői részéről évad közben finanszírozási szerződést felmondani egy színházzal” – fogalmazott, utalva két állami fenntartású budapesti színház – a Játékszín és a Budapesti Kamaraszínház – esetére.
Németh Kristóf, a Budapesti Kamaraszínház művészeti tanácsának vezetője ezzel kapcsolatban elmondta: a minisztériumban folyik az egyeztetés arról, hogy az évadot be tudja fejezni a két társulat, és tárgyalások folynak a színházak átadásáról a fővárosnak.
L. Simon László fontos feladatnak nevezte a színházi dolgozói státusz kérdésének rendezését is. “A most működő közalkalmazotti rendszert nem tudjuk fenntartani, és nincs is értelme ennek” – vélekedett, hozzátéve, hogy a szakmával együtt kell gondolkodni ebben a kérdésben. Mint mondta, a vezetőképzés ügyét is át kell gondolni.
Kitért arra is, hogy jogos igénynek tartja a befogadó színházak számának növelését. “Nem fogunk tudni eltartani ennyi társulattal rendelkező színházat” – jegyezte meg L. Simon László.
Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója arról beszélt, hogy a színházakat a közönség érdeklődése tarthatja életben. “Fontosnak tartom a műsorpolitikát, a kortárs művek műsorra tűzését, a klasszikusok újrafordítását” – mondta, hozzátéve, hogy a fiatalok bevonzását, gyerekkortól színházi közegbe szoktatását is lényegesnek tartja.
A konferencián Karinthy Márton, a 30 éve magánszínházként működő Karinthy Színházról beszélt, Póka Júlia magánszínházi produkciók létrehozásáról szólt, mellettük Mátyás Irén, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatója, valamint Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője osztotta meg tapasztalatait a közönséggel.
Póka Júlia, Karinthy Márton és Fekete Péter
Lengyel Anna dramaturg, a PanoDráma vezetője a kiszámíthatóság jelentőségéről beszélt. Mint rámutatott, a támogatás csökkenhet, sokféle konstrukció létrehozása elképzelhető, de a tervezéshez fontos a kiszámíthatóság.
Fekete Péter, békéscsabai Jókai színház igazgatója, a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke a közelmúltban fenntartóváltáson átesett megyei színházak jelenlegi helyzetéről számolt be. Emlékeztetett arra, hogy a legtöbb intézményt a városok vették át, amelyeknek decemberben gyorsan kellett dönteniük a színházak sorsáról. A kilenc érintett színház 2012-ben mintegy 900 millió forintos hiánnyal számolhat, erre az évre a városok ezt nem tudják kigazdálkodni, egyelőre kormányzati forrásból várnak megoldást – mondta Fekete Péter.
Kriza Zsigmond, a Mozaik Művészeti Egyesület egyik vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a január 1-jével megszűnt színészi szakmai nyugdíj helyére új modellnek kellene lépnie, a szakma javaslatára. A színészek egzisztenciális támogatásában több lábon kéne állni – mondta, a szakma és az állam részvételének fontosságát is hangsúlyozva.
Kriza Zsigmond az önhibájukon kívül egzisztenciális nehézségekkel küzdő színészek megsegítésére fordítható alap létrehozását javasolta, amelybe az előadóművészeti szervezetek fizetnék be bevételük egy bizonyos százalékát, és nem az állam, hanem a színházi szervezetek döntenének arról, ki részesülhet segítségben.
Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke az MTI-nek nyilatkozva a konferenciát, a párbeszéd elindítását fontos lépésként értékelte. “Az eljövendő idők, a pénztelenség az egész szakmára veszélyt jelent, a helyzet összefogásra kell késztessen, akkor tudunk érvelni, akkor van súlyunk” – mutatott rá.
Az előadóművészeti törvény finanszírozást érintő oldala 2013-tól fog működni, mindenkiben nagy aggódás és várakozás van ezzel kapcsolatban – mondta, hozzátéve, hogy áprilisig kell elkészíteni a színházak új besorolását (nemzeti, kiemelt, illetve pályázati úton támogatott intézmények).
A színészi életpályamodell kapcsán is új megoldások kidolgozására van szükség – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila.
(MTI)
Fotók, videók: K. I. Junior