Színészünnep Székesfehérvárott

 

Címéhez méltóan igazi színészünnep volt május 9-én Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban. Az egyszerre megható és szórakoztató, színpompás gálaesten adták át harmadik alkalommal a Kaszás Attila-díjat. A műsorban felléptek Kaszás Attila kollégái, barátai, tisztelői, többek között Pápai Erika, Csiba Julcsi, Szarvas József, Rátóti Zoltán, Rudolf Péter és a Beugró csapata, a Vörösmarty Színház Társulata, és az ExperiDance Tánctársulat.

Az elismerést a díjat alapító Pokorni Zoltán, a budapesti XII. kerület Hegyvidék polgármestere és Szűcs Gábor, a Mozaik Művészegyesület elnöke, a színház művészeti igazgatója adta át. Az esemény fővédnöke Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök volt.

 

 

 

„lehetőség a megtisztulásra”

 

 

Mátray László a színházról

 

 

A Kaszás Attila-díj legújabb tulajdonosa rövid interjút adott a Magyar Teátrumnak.

 

– Először meséljen egy kicsit magáról! Mikor született, miért és hogyan lett színész, hol játszott eddig?

 

– Kézdivásárhelyen születtem, 1976. október 23-án. Egy éves koromtól élek Sepsiszentgyörgyön. Készültem erdésznek, meteorológusnak, papnak és földrajzszakos tanárnak is, de gimnazista éveimben találkoztam az Osonó diák-színjátszókörrel. Ez volt a kamaszkor, minden energiámat beledaráltam ebbe az új, bizarr én-formáló helyzetbe, vagyis észrevettem, hogy a bennem lappangó energiákkal teremteni, alkotni is lehet. Innen egyenes út vezetett a színiakadémiára: Marosvásárhelyre, ahol négy évig tanultam, játsztam a marosvásárhelyi színpadon. Az egyetem elvégzése után sepsire kerültem, és itt vagyok lassan tíz éve, amit én inaséveknek nevezek. Alapjáraton itt dolgozok, és keresem önmagam. Amúgy kis kitérőkkel dolgoztam független társulásokban pár helyen, például Marosvásárhelyen vagy Bukarestben román nyelven, de voltam tolmács is a vajdasági tanyaszínházban.

 

– Mit szólt ahhoz, hogy a kollégái Önt jelölték a Kaszás Attila-díjra?

– Kollegáim döntése meglepett. Semmire sem tudtam gondolni, próbáltam megérteni, megfejteni az üzenetét ennek a gesztusnak. Picit megzavart, de arra gondoltam, hogy az én sikerem az övék is. Ez egy közös játék.

 

Mátray László Vasvári Csaba igazgatóval és Spányi Antal püspökkel

 

– És ahhoz mit szólt, hogy a jelöltek többsége is Önre szavazott?

 

– A második forduló eredménye, hogy végül én kaptam a díjat, nagyon megtisztelő, de hangsúlyozom, hogy engem csak egy része illet. Én csak egy rész vagyok ebben. A másik rész a Tamási Áron Színház társulatát illeti.

 

– Mit jelent Önnek a színház? A szerepek?

– Számomra a színház lehetőség a megtisztulásra és letisztulásra. Kitüntetett helyzet. Nem hiszek az „álom-szerepben”. Minden feladatba próbálom becsempészni magam. Próbálom személyessé tenni, próbálom megérezni a szereplőt, a szerzőt, rendező – mint külső szem – és a játszótársak energiáit. Ehhez óriási nyitottságra van szükség, és türelemre és szeretetre. Néha dühös vagyok „magunkra”, mert elhisszük, hogy szeretet nélkül is tökéletesek vagyunk. Félek a kimért, „profi” világtól.

JéeM