„Szeress úgy, mintha jó volnék!”

Meghatóan szép, lélekemelő előadás volt a sérült fiatalok és a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek közös műsora, az Angyalok szárnyalása november 18-án. Jótékonysági estre, adakozni, segíteni mentünk, de mi kaptuk az ajándékot a gyerekektől: rengeteg szeretetet, melegséget, hálát a lehetőségért, a törődésért, a gondoskodásért.

Aki látta a reflektorfényben csillogó tekinteteket, az átszellemült arcokat, az örömöt – hogy ott állhatnak a színpadon és ismert művészek társaságában léphetnek fel, nekik tapsol, őket ünnepli a közönség -, felejthetetlen élményt és a mindennapokhoz sok erőt kaphatott. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember szembenéz a valósággal, és átértékeli addigi életét.

A Békés Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Központ és a színház együttműködése immár több éves, az idei volt a harmadik jótékonysági gála. A két színművésznő, Tarsoly Krisztina, az est rendezője és Komáromi Anett, aki Fülöp Józseffel konferált, hosszú ideje patronálja a Degré utcai gyerekeket. Együttműködésük keretében az otthon lakói színházi előadásokat láttak, külföldi utazásukról készített fotókiállításuknak a teátrum adott helyet, de volt közös karácsonyi készülődés is, számomra különösen emlékezetes. Barátok lettek, megszerették egymást, a gyerekek hazajárnak a színházba, a művészek pedig a Degré utcába.

Harmincnál több neves színész, énekes, táncos közreműködött a kétrészes produkcióban. A Jókai társulata mellett többek között a Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium Gyermekkórusa lépett fel, Tóthné Mucsi Margit vezényletével, Jimmy bohóc, Falusi László gitáron, a Hétpróbás Néptánciskola, Rázga Áron zongorán közreműködött, a díszvendég a Talamba Ütőegyüttes volt.

A rendezőnek, a műsorszerkesztőknek minden elismerés a válogatásért! Sikerült a világirodalomból és a zenéből olyan szívhez szóló remekeket összegyűjteni, amelyek kiválóan illeszkedtek az alkalomhoz, a fellépőkhöz; a válogatás már önmagában lenyűgözte a közönséget, ehhez társult még a színvonalas előadás, a láthatóan sok gondoskodással, szeretettel felkészített fiatalok igyekezete, bemutatkozása.

Pintér Judit fővédnök, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nevében mondott köszöntőt. Azt emelte ki, hogy milyen óriási lehetőség a fiatalok számára, hogy a művészekkel együtt léphetnek fel. A legtöbben ilyesmiről álmodni sem mernek. Mint mondta, „a szeretet csodákra képes, ezek a gyerekek legyőzték az akadályokat, hogy önmagukat adhassák, és a csodák világába vezessenek el bennünket, ahol szárnyalhatnak az angyalok. A főigazgató végül köszönetet mondott az est létrejöttéért és minden támogatásért.

Komáromi Anett emlékeztetett: 2007-ben kezdődött a kapcsolatuk, először ismerkedtek, aztán egyre mélyebb barátság alakult ki köztük, amitől mindenki csak gazdagodott.

– Egyre több emberhez eljuthattunk, újabb és újabb kihívásokat kerestünk, és hogy ma este ismét itt lehetünk, az egy hat évvel ezelőtti találkozásnak és rengeteg ember szeretetének, nyitottságának és energiájának köszönhető! – fogalmazott a művésznő.

Konferanszié társa arról szólt, hogy „egész estét betöltő rendezvényt álmodtak meg, amit a művészek és a valamilyen akadályoztatással élő fiatalok közös előadása tesz különlegessé”.

Az Angyalok vigyáznak reánk! – ez volt az első szám, Pilinszky János versét a Hétpróbások, Mészáros Mihály és Falusi László, valamint a fiatalok együttese adta elő. Megható, szívszorító fotókat és árnyjátékot láttunk. A Szerelmi történet triója (Jimmy bohóc Melindával és Tamással) nagyon kedves bemutató volt.

A 35 művész és 56 fiatal fellépésének kettős céljáról Fülöp József szólt:

– Egyrészt meg szeretnénk mutatni az itt fellépő gyermekek és fiatalok értékeit, segítve ezzel elfogadásukat, másrészt a jótékonysági est bevétele az életminőségük javítását szolgálja majd a közelgő karácsonyi ünnep meghittebbé, örömtelibbé tételével.

Komáromi Anett szépirodalmi idézeteket hozott a szeretet erejéről. Falusi László két tanítványát is megénekeltette, kísérte gitáron: Richárd a világhírű Lemon Three-t, Zoltán a Hóban, fényben című dalt adta elő. Mindent elmondott a produkció végén, amikor Zoli – a közönség tapsát hallva – tanárához fordult, és hálásan megcirógatta a vállát. A két dal között Sebők Éva Koboldos meséjének igényes előadását láttuk, amelyben Liszi Melinda játszott főszerepet, Szabó Lajos és Vadász Gábor segédkezett a szép jelmezekbe öltöztetett gyereksereg mozgatásában. Liszi Melinda és Szente Éva az Ezer színnel száll a szél című dal színvonalas tolmácsolásával örvendeztette meg a közönséget.

Bruno Ferrerótól az édesanya megteremtéséről, majd Wass Alberttől a lélek fényéről olvasott fel elgondolkodtató részletet Komáromi Anett, közben Mécs László versét, A királyfi három bánatát adták elő. Bródy-Babits „Mindenik embernek a lelkében dal van” – énekelte Szente Éva és a belvárosi gyerekkórus. Utolsó műsorszámként az első felvonásban Aznavour – Nádasdy Szerelem című dalát adta elő Bíró Gyula, Rázga Áron kísérte zongorán.

Szünet után a Such a shame-mel és komoly hangerővel indított Csomós Lajos és az Orszlán zenekar. Ha valaki azt hitte, hogy az első felvonásban már eleget sírt, hát tévedett, mert újabb megrázó részek következtek: Gondolatok a pincében (Örkény), az Elképzelek egy nőt, Én vagyok az, aki nem jó. Patricia Lynn Reilly – Havasi Mia írása az ideális nőt állítja elénk; a nőt, „aki szerelemben él önmagával”, maximálisan elégedett és öntudatos, hű önmagához. Ez a jelenet azért tetszett különösen, mert a színésznők olyan finoman, gyöngéden fogták közre társukat, és ez a szerető gondoskodás akár az egész est, összefogás jelképe lehet. A vidám Nyári rajz előadásával aztán a gyerekkórus ismét derűt varázsolt az arcokra, Nagy Bandó Szópanelével sikerült igazán megnevettetni a nézőket, a Kicsinyke vágyak megint csak az érzelmekre hatottak.

A nagyszerű Talamba Ütőegyüttes a Seregélyüldözéssel és a Brazillal magas művészi mércét, sok humort hozott a közös játékba, varázsolt igazi forró hangulatot a színpadon. A fináléban már együtt volt minden fellépő művész, zenekar, kórus, hogy Dés László – Nemes István Patika – ha akarom dalát együtt zengje és egy emlékezetes, szép gála után búcsúzzon a közönségtől.

Ez az este róluk szólt, és persze a támogatás, az elfogadás, a szeretet fontosságáról, arról, hogy mindenkinek jut itt feladat. Ők azok, akikhez nem volt túl kegyes a sors, és valamilyen testi, szellemi fogyatékossággal kénytelenek élni az életüket, sokkal több gondozásra szorulnak, mint egészséges társaik. S persze sokkal több türelemre, szeretetre is, de az biztos, hogy ragaszkodásukkal a szeretetet hatványozottan adják vissza. Ők azok, akiknek az otthon a családjuk.

Én úgy tapasztaltam, hogy a fellépők látványa – ennyi gyerek a színpadon!, a nagyon szakavatottan és szeretettel kiválasztott műsorszámok, kedves jelenetek, mozzanatok igen hamar könnyeket csaltak a nézők szemébe, konkrétan: a két felvonást végig lehetett sírni. Hallottam, nemcsak én használtam el fél zacskó papírzsebkendőt, sokan jártak hasonlóképpen a környező sorokban is. Csak a legszebb színházi előadások tudják így megérinteni, magával ragadni a nézőt; no és a gyerekek, ezek a bár gondozásra szoruló, de nagyon értékes, kedves, páratlan szeretettel, ragaszkodással „fizető” emberkék.

Niedzielsky Katalin