Szerepkörforgások az időben

Portré Hirtling Istvánról

Pontos volt, mint a jól beállított órák és az úriemberek. Ahogy a templom harangja este hét órát jelzett, ruganyos léptekkel, egyenes tartással érkezett a Latinovits-Bujtor Játékszínhez zenekari próbára. Hirtling István a Csókos asszony című operettben Tarpataky bárót formálja meg a Veszprémi Petőfi Színházban.

 

Pályafutása során először játszik a teátrum színpadán. A rajongói elegáns, sármos, intellektuális férfinak tartják, a színészkollégái szerint pedig megbízható, profi, hiteles művész, s az a rendező, aki őt választja, benne bízik, az soha nem csalódik. Beszélgetésünk elején mondtam neki, egyik pesti színészkollégája szerint „A Hirtling” mindig jó, nem kell izgulni a veszprémi vendégszereplése miatt. Erre ő azt válaszolta, ez megtisztelő és hízelgő kijelentés, de nem lehet erre építeni egy szerepet sem. Az ember minden feladattal elölről kezd egy utat bejárni, igyekszik azt a lehető legjobb tudása szerint teljesíteni. Teljesen mindegy, hogy az ország melyik színpadán áll.

– Nekem ez a zenés darab szívügyem és nagyon örülök hogy Pali (Oberfrank Pál – a szerző) meghívott erre a szerepre. Egyrészt, eszembe jut Kaszás Attila, akiről szép emlékeket őrzök. A Vígszínházban játszott a Csókos asszonyban, nagy élményt jelentett számomra az előadás, és az is, amilyen felfogásban színpadra állították. Abban a produkcióban Benedek Miklós volt Tarpataky, rajongásig odavoltam a játékáért, s most pedig én is eljátszhatom ezt a szerepet. Hiába, eljött az idő, amikor a rendezők már e figurák eljátszására kérnek – mondta Hirtling István.

A Jászai Mari-díjas színművész szerint badarság azt képzelni, hogy a könnyű műfaj valóban könnyű is a színészeknek. Nem ért egyet a színházberkek elitista szemléletével, és az operettekre aggatott lekicsinylő jelzőkkel.

– Amióta a pályán vagyok a királydrámáktól a könnyű zenés darabokig rengeteg mindent eljátszhattam. Nekem Szenes Iván írt slágert, ez el is hangzott Az utolsó bölény című darabban, játszottam a Vidám Színpadon a Ninocskában és ezekre a feladatokra ugyanolyan kihívásként tekintettem, mint amikor Valló Péter rendezett vagy Taub Jánossal A királyasszony lovagját csinálhattuk. Voltam én már Bóni gróf is, a Macskákban pedig lassan húsz éve játszom. Aki azt hiszi, hogy fizikailag, szellemileg, lelkileg könnyű ilyen előadásokban hiteles lenni, annak ajánlom, próbálja ki. Én a napi nyolcórás énekes, táncos próbák után azt hittem elvesztem a tüdőm. A könnyű műfaj csak a hatásában könnyű, csinálni nagyon nehéz.

Hirtling István úgy elismert, tisztelt, kedvelt művész, hogy nem szerepel a címlapokon. A nyolcvanas évektől sok filmben játszott, többek között olyan mozik forrtak össze a nevével mint az Akli Miklós, a Julianus barát, a Hány az óra, Vekker úr? vagy a Napló apámnak, anyámnak. Akkoriban sokat írtak róla az újságok, ma keveset szerepel a sajtóban, interjút is ritkán ad.

– Az ember manapság arra lehet büszke, hogy nem kerül a magazinok, bulvár újságok címlapjára a sok mocsok, ócskaság közé. Régen érdem volt a címlap, mert az kiemelkedő teljesítmény eredménye volt, ma már kifejezetten büntetés. Nem vágyom arra, hogy a nevemet meghurcolják a sok silányság között. Én az életvitelem, munkám miatt nem vagyok már érdekes a médiának. Nem fogom kiárusítani a magánéletem. Vannak elegen a kollégáim között, akik ezt megteszik, szinte fuldokolva adják el magukat minden címlapért. Én nem fogom kétszázezer forintért eladni magam. Aki kíváncsi rám, az rákeres az interneten hol játszom, eljön, megnézi az előadást, ha tetszett neki a játékom, akkor esetleg megköszöni azt személyesen, levélben, e-mailben. Ez nekem többet ér, mint bármilyen címlap – hangsúlyozta, majd megmutatta a telefonját. A benne rejlő képek között őriz egy olyan plakátfotót, ami a Koldusopera 1958-as bemutatóját hirdeti a Katona József Színházban.

 

 

 

Hirtling István

 

 

Ez egy különös családi történet dokumentuma Hirtling Istvánnak, s emlékezteti arra is, hogy a Csókos asszony után májusban újból Veszprémbe jön, ugyanis Szinetár Miklós rendezésében elkezdi próbálni a Koldusoperát, az előadásban Bicska Maxit alakítja majd.

– Most 53 éves vagyok és 53 évvel ezelőtt a születésnapom előtt tizenhárom nappal mutatták be Szinetár tanár úr rendezésében a Koldusoperát. Abban az előadásban Kocsma Jenny szerepét az én nagynéném, Böröndy Katalin játszotta. Most pedig Szinetár Miklós rendezésében Veszprémben én is játszhatom a Koldusoperában. Kell ennél több a boldogsághoz, az évtizedeken átívelő családi-színházi kapcsolatnál? Nekem a főiskolán Kerényi Imre volt az osztályfőnököm, aki azt mondta nekünk: „Jegyezzék meg, ez egy olyan pálya, hogy itt mindig magukat választják majd. Ritka lesz az a pillanat, amikor dönthetnek, mit játszhatnak el. Ezért minden munkájukkal és megnyilvánulásukkal lehívhatnak egy következő szerepet, s az hozhatja a további felkéréseket. Ha ezt sikerül tartóssá tenniük, akkor nem lesznek boldogtalanok ezen a pályán.” Én nem lettem az.

Varga Róbert