Szerepcserés támadás Kiss Zoltánnal

Mit tehet két csóró színész, ha életük nagy lehetőségéhez – a hollywoodi próbafelvételhez – csak egy kis csalással juthatnak pénzhez? Álruhába bújnak a mesés örökség reményében. Leo és Jack a remek tervet egy újsághirdetésre alapozzák, melyben egy gazdag hölgy elveszett unokahúgait keresi. Elszántságukon mit sem változtat, hogy ehhez női ruhába kell bújniuk… Ken Ludwig amerikai szerző Káprázatos kisasszonyok című bohózatát a kecskeméti Katona József Színházban március 24-én mutatják be. Az olvasópróba után Kiss Zoltán színművésszel, Jack megformálójával beszélgettünk.

– Pályafutásod során játszottál már női szerepet?

– Már több alkalommal is volt szerencsém kipróbálni, hogy milyen női ruhában megjelenni a színpadon. Életem első nagyobb szerepe a Valahol Európában Ficsúrja volt, aki szintén nőnek öltözik. Később a Kán-kán című előadásban öltöztem be táncosnőnek. Egyébként még korábbról is van ezzel kapcsolatos élményem: általános iskolásként egyszer a lányok adtak rám és pár társamra lányruhákat. Az volt a vicces, hogy az osztályfőnökünk simán elsétált mellettünk, és semmit sem vett észre a „csínytevésünkből”.

– Milyen eszközei lehetnek egy férfi színésznek arra, hogy az ellenkező nemet hitelesen alakítsa?

– Ebben nagyon sokat segít majd nekünk a ruha. Valószínű, hogy a hangunkat is elváltoztatjuk egy kicsit, bár a rendező, Cseke Péter kérése az, hogy ne legyen túl kontrasztos az alakítás. Jelen esetben fontosabb a helyzetkomikum. Egyébként nagyon kíváncsian várom, hogy lássam a jelmezterveket, amelyeket Bánki Róza készít. Az olvasópróbán kiderült, hogy a mai korban játszódik az előadás, és a ruhák is a napjaink divatjához igazodnak. Egyelőre nehéz magamat „tündérkirálynőként” elképzelni, de az biztos, hogy a gyermekeimnek nagyon tetszeni fog.

Bera Linda

 

A cikket tovább olvashatja a márciusi Magyar Teátrumban