Szerepátvétel Sopronban, Az üvegcipőben

Helyey László helyett Horányi László lesz Sipos úr

Helyey Lászlóbetegsége miatt Horányi László színművész, az Esztergomi Várszínház igazgatója játssza Sipos Lajos szerepét Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékában a Soproni Petőfi Színházban. A bemutató november 23-án lesz.

Pataki Andrása teátrum igazgatója, az előadás rendezője a sajtóbeszélgetéssel egybekötött nyílt próbán elmondta: két héttel a bemutató előtt kellett ezt a kényszerű és mindenki számára fájó döntést meghozniuk a produkció érdekében, jobbulást kívánnak Helyey Lászlónak, s visszavárják őt a következő évadban egy másik szerepre.

Helyey László az újságíróknak beszámolt arról, hogy tüdőgyulladás miatt a szervezetének az ellenálló képessége meggyengült, ezt egyre jobban érezte a próbák közben, percek alatt kifulladt a színpadon, alig kapott levegőt, így nem vállalhatta a játékot. Az orvosok kórházi kezelést írtak elő számára.

Hozzátette, nagyon sajnálja, hogy nem vehet részt ebben az előadásban, mert remek csapatban, egy jó szerepben mutatkozhatott volna be a soproni közönségnek, s ez hosszú időre feltöltötte volna boldogsághormonnal.

A nyílt próbán Molnár Anikó, Szőcs Erika és Horváth Andor mutatott be egy rövid jelenetet a darab második felvonásából a sajtó képviselőinek.

Az Irmát alakító Molnár Anikó elmondta: próbafolyamat közben nehéz egy színésznek a szerepéről beszélni, hiszen minden változik, alakul benne az általa életre hívandó karakterről, s a mostani helyzetben egy másik partnerrel pedig szinte újból el kell kezdeni a munkát. Ahogy megfogalmazta, a darab női főszereplője egy tisztalelkű, naiv, szerelmes lány, aki épp ezeknek a tulajdonságainak köszönheti helyzetének, életének bonyolultságát.

Szőcs Erika Adélt alakítja az előadásban. A színművésznő hangsúlyozta: nagyon örül annak, hogy számára kedves szerepben léphet a nézők elé, egy igazi vérbeli nőt kell játszania. Sajnálja, hogy Helyey László most kiválik a csapatból, ám számára a remek kolléga így is Sipos Lajos marad mindig.

Horváth Andor többek között arról beszélt, hogy az ő szerepe a közönség szempontjából nem túlzottan szerethető, neki mégis izgalmas, érdekes és jó Császár Pál bőrébe bújni, mert ez a figura dinamizálja a történetet, azáltal, hogy magába bolondítja Adélt, s az esküvőn elcsábítja.

Pataki András rendező hangsúlyozta: a nagyon közeli premier időpontja és az egyeztetés miatt a szerepátvételt nem volt egyszerű megoldaniuk. Öt számításba jöhető színészből, végül Horányi László tudta elvállalni ezt a cseppet sem könnyű feladatot.

Horányi Lászlótól megtudtuk, hogy már egy éve beszéltek Pataki Andrással arról, hogy szívesen dolgoznának együtt, többek között azért is, mert hasonló a színházi gondolkodásmódjuk.

– Érdekes volt az első színpadi találkozásunk nemrég. Otthon pont egy fa tetejére másztam fel, amikor csengett a telefonom, a nagyobbik lányom hozta a készüléket a létrához. András hívott, hogy be kellene ugranom az Egerek és emberek című előadásba a Főnök szerepébe. Ez csütörtöki nap volt, pénteken már egy próba után Komáromban együtt játszottam a soproni társulattal. Már ott éreztem, hogy ez a csapat visszahoz bizonyos érzéseket a fiatal koromból. Abból  a színházteremtő energiából, a minőségre való törekvésből, a művészi igényességből, a műhelymunkából, amelyet kevésszer tapasztalhattam meg a pályám során, de mindig hittem benne. Aztán eltelt egy hónap, s András megint jelentkezett, hogy Helyey Laci egészségügyi problémái miatt nem tudja eljátszani Sipost Az üvegcipőben és elvállalnám-e a szerepátvételt. Azonnal igent mondtam, nem is gondolkodtam, mert, ha az embernek átvillan az agyán, hogy két hét alatt kell egy ilyen főszerepet bepróbálnia, akkor lehet, el sem vállalja a feladatot. Sok idő tényleg nincs, de elfogultság nélkül állíthatom, remek stábba kerültem. Minden ilyen rendhagyó, váratlan szituáció és az abban való helytállás attól is függ, miként segítenek a partnerek egy színésznek. Itt igazi csapatmunka folyik, kitűnő kollégák vesznek körül, ha sikerül megugranunk ezt a magasságot, akkor az érdem az övék is – hangsúlyozta Horányi László, majd hozzáfűzte: miután elvállta a soproni szerepátvételt, más jellegű  munkáit sem kellett lemondania, mert a sors úgy hozta, hogy az előre egyeztetett novemberi fellépéseinek, forgatásainak időpontjai hirtelen megváltoztak, későbbi időpontban lesznek. Erre pedig ő égi jelként tekint.

– Sipos Lajos tisztességre törekvő, morgolódó figura, aki igyekszik palástolni az érzelmeit, miközben érzékeny, sérülékeny ember, s benne is érző szív dobog. Ha belegondolunk, a férfiak nagy része ma is ilyen – mondta szerepéről Horányi László

 

Társadalmi korrajz

 

-Az üvegcipő a mai társadalmunk korrajza. Majdnem egy évszázaddal a születése után is égető problémaként nehezedik világunkra. S ennek megállapításában nem csak az vezet bennünket, hogy az a józsefvárosi miliő, -amelyet Molnár Ferenc néhány karakter és a díszletvilág jelzésével pontosan idéz meg -, akár mai életérzést is jelezhetne ugyanezen a tájon (vagy bármely magyar kisváros lelakott, az emberi életre igen kevéssé alkalmas közegében). A nyomor, amely nemcsak lelki, de fizikai valóságában is sok ember számára válik mindennapi valósággá, -a civilizáltnak nevezett világban is -ijesztő méreteket ölt. Egyre nehezebb kilátni belőle -többek között erről beszélt Pataki András az Az üvegcipő próbái közben.

A rendező szerint Molnárt Ferencet játszani a színházakban szinte mindig biztos siker: professzionális dramaturgiát, kitűnő szereplehetőségeket, könnyed problémafelvetéseket, fájdalommentes szórakozást jelenthet. Pataki András úgy gondolja, a remek író szalonvígjátékai leginkább megfelelni látszanak a kultúra szinte minden területén megnyilvánuló bulvárosodásnak.

Viszont, meggyőződése, hogy ma Molnár Ferencet játszani bulvárszínházi felfogásban érdektelen.

Pataki András elmondta: a színháznézők számára akkor jelent intellektuális kihívást Az üvegcipő című darab, ha hangsúlyossá teszik benne azt a dramaturgiai pillanatot, amely a hősnő, Irma valóságos sorsát mutatja be.

Irma sorsa ugyanis igazából tragédia, hiszen olyan értékek pusztulnak vele együtt, mint a hűség, az odaadás, az önzetlenség vagy a maga kis világához igazodó, abból mégis fölemelkedő képzeletgazdagság. Ez a pillanat pedig az ironikus, s talán a groteszkbe is áthajló játékmóddal erősíthető fel. Megmutatható segítségével a lét abszurditása. Az, hogy miként pusztítja el a föntebb vázolt emberi értékeket az a képmutató, álszent közeg, amely a maga szűklátókörűségében, mindenen átgázoló önérdek-érvényesítésében, nem veszi észre az emberit, a kicsiny csodát.

Sipos úr sztoikus nyugalma, amellyel jó ideig szemléli a neki kényelmes világot, (amelyről persze ő is tudja, hogy hazugság, csak erről hajlandó megfeledkezni) még derűsen megbocsátható. Pedig a rendező vélekedése szerint neki is ott kellene végeznie a saját lakodalmán járt „haláltáncban.”

VéEr

Fotó: Torma Sándor