Szenvedélyes az út a vágy villamosán

Pécsi előadás is a POSzT-on

Két különleges erő találkozik A vágy villamosában, ami sikeresen lép kölcsönhatásba egymással, és visz el bennünket a darab legvégéig. Nehéz összeegyeztetni és működtetni egy alkotás komikus és drámai oldalát egyaránt, de közel sem lehetetlen. Mindazonáltal kérdéses, mennyire tartható meg az egyensúly, és mennyire sikerül meggyőzni a nézőt az előadás hatásosságáról. A Pécsi Nemzeti Színház versenyelőadásának sikerült a bravúr.

Rázga Miklós rendezése nevettet és borzongat egyszerre. Reális képet fest az élet szép és nyers oldaláról is. Meggyőzően teremti meg az ’50-es évek Amerikájának atmoszféráját, amit az élő zenekar kiválóan támogat. A dallamos blues már beléptünkkor befolyása alá von bennünket; hangulata az egész történetet áthatja, még akkor is, amikor tragikus fordulat történik. Ekkor válik egyértelművé, mennyire keserédes is az élet igazából.

Darabont Mikold és Köles Ferenc

Innentől kezdve egyértelmű, hogy ha az előadás katalizátora működik, elszabadulnak az indulatok a színpadon. Márpedig ebben az esetben Blanche DuBois szerepét egy olyan hölgyre osztották, aki minden feltételnek megfelel. Az idegösszeroppanással küzdő nő élete sötét múltja miatt megroppan, és testvérénél keres menedéket a kegyetlen sors elől. A problémákat itallal és hazugságokkal enyhíti. Ez persze nem tart ki sokáig. Darabont Mikold egyszerre ízig-vérig nő, dáma, összetört lélek és emberi roncs. Mindennek ellenére szánandó lélek, aki boldogulást keres, de közben még jobban összekuszálja maga körül a szálakat. A színésznő alakítása a végletek között ugrál, feltárva karaktere lelkének romvárosát: az eredmény hiteles és megdöbbentő.

Nemcsak Darabont esetében kitűnő az előadás karakterisztikája. A csillogó élethez szokott díva tökéletes ellentéte Stanley, aki Blanche húgának férje. Nagyszerű kontrasztot alkotnak: a szinte vadállati férfi, aki bár nem bírja elviselni a nagyvilági nőt és egyetlen jellemvonásán sem osztozik, mégis furcsamód vonzódik hozzá. Párbeszédeik az előadás lüktető, élénk pontjai: pergő macska-egér játszma, ami mind a nőt, mind a férfit szórakoztatja és valahol mélyen el is gondolkodtatja. Köles Ferenc a vadállati ösztönökben tobzódó Stanley, aki nem bír megálljt parancsolni sem tomboló dühének, sem ugyanilyen hévvel lángoló szenvedélyének. A színész kétségtelenül remek választás a szerepre, mindenben hasonul karakterével: hanyag testtartásában, villogó szempárjában, és még hanghordozásában is. Ez teszi őt egyszerre félelmetessé és ellenállhatatlanul vonzóvá.

Kulcsár Viktória és Darabont Mikold

A vágy villamosa pedig száguld, hatalmas port kavarva fel és szenvedélyt korbácsolva maga mögött. Ebben a világban mindenkinek megvan a személyes tragédiája. Blanche képtelen szembenézni múltjának démonaival, egyre csak halogatja a fájdalmas szembenézést, míg végül félelmei és gyengesége az őrületbe nem kergeti. Az előadás egy igazán dinamikus tempójú, szenvedéllyel teli, mély történet, amely kacskaringós ösvényeken keresztül mesél szerelemről, elfogadásról, hibákról és hazugságokról, valamint arról, hogy mindez hogyan vethet gátat egy igazán impozáns emberi életnek. Mindezt pedig olyan hitelesen teszi, hogy akármikor felülnék erre a Villamosra még egyszer.