Synergy / WTF – 2017. Újvidék

fesztivál-beszámoló – debreceni következtetésekkel

2021-ben a vajdasági Újvidék lesz az Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik helyszíne. Hogyan illeszkedik a város által nagy nemzetközi körültekintéssel megtervezett programba egy kisebbségi kulturális intézmény, az Újvidéki Színház a Nagy Testvér, a Szerb Nemzeti Színház szomszédságában, és árnyékában?

2021-ben az Újvidéki Színház egyetlen célra kialakított rendezvénye a Synergy / WTF, a kisebbségi pozícióban tevékenykedő társulatok találkozója lesz. A szinergia görögül és nemzetközi nyelven együttműködést jelent, az európai köztestületek által szorgalmazott integrációs törekvések kifejezésének szinonimája, a pályázati támogatásnyerés egyik varázsszava, amelynek az adott helyszínen valóságos tartalma van. Szerb részről a magyar színház minden formális és emberi segítséget megkapott a program eredményes lebonyolításához. A speciális technikai szükségletű előadások abszolválásához rendelkezésre bocsátotta a nagytermét és a stúdiószínpadát, utóbbi esetben munkarend szerinti tánckari próbát hagyott el az előadáshelyszín fölötti teremben, hogy a dobogás ne okozzon kellemetlenséget.

Venczel Valentin igazgató

A kisebbségi fesztivál ötlete egri eredetű. A jelenlegi újvidéki igazgató, Venczel Valentin egri színészként (mint az önkormányzat Kulturális Bizottságának tagja) javasolta a városnak, de nem láttak benne fantáziát a helyiek. Tény, hogy Újvidék és az Újvidéki Színház adekvátabb hely: Újvidék büszke a történelmileg is multikulturális identitására (persze a népesség összetételi aránya a 90-es évektől jelentősen megváltozott, de attól a multikulturalitás igénye megmaradt). A Kulturális Fővárosi koncepcióhoz pontosan a multikulturalitás ligandumán kapcsolódik igen szorosan. A programban 6 nagyszabású projekt szerepel, ezek közül egyik a Synergy#WTF, és ez az első, ami ténylegesen meg is valósult, mióta elnyerték a kulturális fővárosi címet. Történhetett ez azért, mert a fesztivál terve, és hozzá a költségvetési támogatás előbb meg volt, mint a címről szóló döntés: a Színháznak már a 2016-os költségvetésébe is beépült egy kisebb összeg az előkészületekre. Tehát a fesztivál akkor is lenne, ha nem lenne fővárosi cím.

A város teljes mellszélességgel (értsd: pénzzel) támogatja a projektet, kormány szinten nincs ellenkezés. Tudni kell ehhez: a kulturális fővárosi cím nagyon szúrja a tartományi (Vojvodina) vezetés szemét, nem érzik a saját sikerüknek, hajlamosak ignorálni. A tartomány részéről senki nem jött el a megnyitóra pl. Ennek ellenére akadályt nem gördítenek sem a Synergy, sem a többi program elé (igaz, pénzt sem adnak hozzájuk).

Civil szervezetekkel egyelőre nem lépett kapcsolatba a fesztivál, ez még a következő évek feladata, mint ahogy a szponzorkeresés is (idén azért volt egy két természetbeni támogató: ingyen szállás, ásványvíz, élelem)

.

Program

Október 2. hétfő / 19.00 – Újvidéki Színház Borisz Davidovics síremléke – az Újvidéki Színház bemutatója
Október 3. kedd / 19.00 – Szerb Nemzeti Színház DYBUK (a bukaresti Zsidó Színház előadása)
Október 4. szerda / 19.30 – Újvidéki Színház MANKRUT – Večni rob / MANKRUT – Az örök rab (az asztanai Orosz Színház előadása)
Október 5. csütörtök / 18.00 – Újvidéki Színház Sentandrejsko jevandjelje / Szentendrei evangélium (a budapesti Szerb Színház előadása)
Október 5. csütörtök / 20:30 – Szerb Nemzeti Színház Othello (a szkopjei Török Színház előadása)
Október 6. péntek 18:00 – Szerb Nemzeti Színház Sirály (a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata)
Október 6. péntek / 21.00 – Újvidéki Színház Kafana kod Jeremije / Jeremiás kocsmája (a salzburgi Danica Művelődési Egyesület előadása)

Akkora fesztivál valósult meg, amekkorát terveztek, eleve 5-6 előadással számoltak az 1 hét alatt, többet nem érdemes, mert a túlzottan sok impulzus kiégeti egymást. A Fesztivál alapvető koncepciója, hogy felkutassa és megpróbálja összefogni a kisebbségi nyelven játszó színházakat, elsősorban Európában. Arra hamar ráébredtek, hogy még ezzel is túl nagyot merítettek, hiszen mit nevezünk kisebbségi nyelvnek? Így hát a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája alapján indultak el, amit számos európai ország aláírt és ratifikált (vagy csak aláírt), és tartalmazza az egyes országokban kisebbségi nyelvként elismert nyelvek listáját. Ez volt a rendezőelv, s ami kapcsán a kivétel erősíthette a szabályt (az oroszok az ázsiai Kazahsztánból érkeztek).

Körülbelül 25 színházzal léptek kapcsolatba. A nyugat európai társulatokra az jellemző, hogy vagy láthatóan kivárták az első megvalósuló fesztivált, tehát kedvesen reagáltak, de majd jövőre jönnének, vagy pedig állandó társulattal nem rendelkező intézmények, akik en suite játszanak, és nem tudtak erre az időszakra produkciót összehozni, bár egészen májusig tárgyaltak velük (gaelic színház Skóciából, baszk színház Franciaországból, németek Bolzanóból).

A saját produkció 0. napon való bemutatása hezitálásból fakad: természetesen a vendéglátó szeretné magát szakmailag is megmutatni a vendégek számára, ugyanakkor mindig roppant tolakodó és antipatikus, amikor a vendéglátó színháznak azért van „bérelt helye” egy fesztiválon, mert ő a szervező. Ezzel a 0. nappal próbálták ezt valahogy áthidalni. Az hogy végül ez még bemutató is lett, az nem volt teljesen koncepciózus: a Borisz Davidovics. próbái júniusban lezajlottak, kész volt szinte teljesen, de mivel igen jól sikerült, ezért nem lett volna érdemes júniusban kihozni, amikor már alig nézi valaki, így átkerült a mostani szezon elejére, és akkor már miért ne legyen a Synergy hetében. Jövőre valószínűleg nem bemutató lesz, és nem 0. napnak, hanem „welcome” előadásnak vagy ilyesminek fogják hívni.

Részvételi adatok
Nagyjából 220 résztvevő volt összesen, ebből
Társulatok: 185
Városon kívüli közreműködő: 0 (teljesen a helybeli emberi erőforrásra támaszkodtak)
Vendégek:
Városon kívüli: kb. 6-8
Határon túli magyar: 3-4
Abszolút külföldi: 6-8

Média
Városi és országos szinten hatalmas sajtóvisszhang volt, kb. a fesztivál előtti 2 hétben ettől zengett a kultúrmédia: televízió (országos, tartományi és városi), rádió (országos, tartományi és városi) és a nyomtatott/online sajtó is.
Nemzetközi szinten inkább csak a Balkánon volt itt-ott visszhangja, de a szervezők szerint ez alapvetően PR kapacitás kérdése, amit nyilván növelni kell (ha lesz rá keret).
A meghívott produkciók kibocsátó országában volt minimális a spontán sajtóérdeklődés, a meghívott színházak azért igyekeztek promótálni magukat hazai szinten a fesztiváli részvétellel (forszírozott híradás).
Fogadtatás. Egynemű-e a sajtóvisszhang? A negatív megnyilatkozások kiknek a véleményét tükrözik?

A konkrét sajtóvisszhang egyértelműen pozitív és támogató, tulajdonképpen nagyobbat szólt „durrant” a Fesztivál, mint várták. Természetesen vannak negatív felhangú megnyilatkozások. Ezek elsősorban politikai alapú támadások: a szerbiai liberálisok nagyon messze kerültek a hatalomtól, de a kultúra területén őrzik a bástyájukat, onnan riogatnak. Érdemi, elemző-értelmező negatív megnyilatkozás egyelőre nem volt, leszámítva a már említett tartományi szintű fanyalgást, ami azonban tradicionális, nem a fesztiválhoz kötődő történet: a tartományi székváros és a tartományi intézmény közötti feszültség (presztízsharc) az alapja.

Szakmai berkekből egyelőre inkább féltékenykedést érezni: a Sterija Játékok konkurenciának véli a fesztivált, illetve a belgrádi BITEF is óvatosan figyelt, hogy ez most mi. Ők elküldték egy emberüket, aki aztán abszolút pozitívan nyilatkozott, mert látta, hogy nem ugyanazt a szeletet vágják a tortából (sőt a torta sem egészen ugyanaz) – konkurenciahelyzet nincs.

Az ellátás körülményei. Szállodai komfort, étkezés, belépőjegyek elosztásának stratégiája.

Szállodai komfort: 3 csillag alá nem akartak menni és cél volt a központi hely.
Étkezés: olcsóbb volt vállalni az étkeztetést, mint kinek-kinek a maga szabta napidíjat fizetni (értsd: társulatok), illetve pofásabbnak is néz ki, hogy kvázi etetünk, bár óriási munka.
Belépőjegyek: társulatokat megkérdezték, ki mennyit kér, illetve volt egy protokoll keret a nézőterek méretének megfelelően. Tulajdonképpen a szokásos eljárás, a premiereken érvényes gyakorlat szerint.

A fellépők önrészesedése
Itt tisztázandó, hogy milyen szemléletet kell, lehet vagy ildomos követni: meghívást küldjön a kulturális fővárosi házigazda, vagy lehetőséget kínáljon a fellépésre. Újvidéken pénzbeli hozzájárulás nem volt, de a társulatok fellépti díjat nem kérek, tehát ez tekinthető önrésznek, illetve minden társulat igyekezett valami kis finanszírozást találni odahaza (akár napidíj, akár utazási támogatás formájában). Alapvetően azonban a fesztivál állta az utazás, szállás és ellátás költségeit.
A vendégfogadás színvonalán egyáltalán nem látszott meg, mennyire költségtakarékos volt az egész rendezvény. Ehhez elsődlegesen az kellett, hogy tavaly november óta zajlottak a tárgyalások, és viszonylag hamar látták, ki-mi mennyibe fog kerülni. A meghívottak döntő többsége kulturális nyereségvágyból, s nem a turnébevétel haszna kedvéért vállalta a részvételt.

Elképzelhető, hogy a fesztivál mostani résztvevői meghívást kapjanak a 2021-es rendezvényre is.

Következtetések
Az Újvidéki Színház a település kisebbik teátruma, ezért nem vonhatunk le következtetést abból, hogy a kulturális fővárosság idején csak egyetlen kiemelt programjuk lesz. Lényeges azonban, hogy a társulat és közönsége élete nem zökkenhet ki abból a kerékvágásból, ami a stabilitást jelenti. Nem borítható fel a bérletrendszer, nem kerülhetnek át más napokra a beidegzett bérleti előadások, semmi olyan nem történhet, ami a fővárosság elmúltával űrt idéz elő, visszafordíthatatlanul megszakítja a folytonosságot.

Másik tanulság, hogy a nagyvárosnak nem egyetlen társulatú színháza, hanem gazdag színházi élete van, s ezt nem struktúrájában felrúgva, hanem minőségében megemelten kell prezentálni az inkriminált esztendőben, ügyelve arra, hogy a helyi lakosságot becsapnánk, ha a rákövetkező évtől visszaesne a színvonal. Tehát az elért eredményeknek be kell épülniük a város kulturális hétköznapjaiba.

A Szerb Nemzeti Színház 1981-ben átadott épülete még mindig korszerűnek mondható. Turisztikai szempontból azt tartom ígéretesnek, hogy várjunk a Latinovits Színház befejezésével a fővárosságról szóló döntésig, s amennyiben Debrecen lesz a nyertes, akkor az épület a teljes műszaki tartalmával, a Nemzeti Színház technikájával azonos színpadgépezeti megoldásokkal valósuljon meg: legyen a városnak színház-turisztikai vonzereje! Megjegyzem, ugyanilyen színház épül a grúz fővárosban. Folyamatosak lehetnének az attraktív, unikális előadások.

További tanulság az előre gondolkodás, a kapcsolatépítés, a színházi Brand kialakítása.
A közreműködők (helybeli önkéntesek) kiképzése, bevonása a színház körüli tennivalókba jóval hamarabb, mint ahogyan a nélkülözhetetlenségük bekövetkezik.
Társulatépítés. Olyan művészi színvonal elérése 2023-ig, hogy a saját bemutatókkal büszkélkedni lehessen. Megjegyzem, az újvidékiek szerénysége, hogy a fesztivál 0. napjára tették a premierjüket, indokolatlan volt: a rendezvény legértékesebb darabját adták a közönségnek.

Képek: Kakuszi Elvira és Srđan Doroški