Maradjunk kapcsolatban!

Évadmustra

Synergy / WTF – 2017. Újvidék

fesztivál-beszámoló – debreceni következtetésekkel

2021-ben a vajdasági Újvidék lesz az Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik helyszíne. Hogyan illeszkedik a város által nagy nemzetközi körültekintéssel megtervezett programba egy kisebbségi kulturális intézmény, az Újvidéki Színház a Nagy Testvér, a Szerb Nemzeti Színház szomszédságában, és árnyékában?

2021-ben az Újvidéki Színház egyetlen célra kialakított rendezvénye a Synergy / WTF, a kisebbségi pozícióban tevékenykedő társulatok találkozója lesz. A szinergia görögül és nemzetközi nyelven együttműködést jelent, az európai köztestületek által szorgalmazott integrációs törekvések kifejezésének szinonimája, a pályázati támogatásnyerés egyik varázsszava, amelynek az adott helyszínen valóságos tartalma van. Szerb részről a magyar színház minden formális és emberi segítséget megkapott a program eredményes lebonyolításához. A speciális technikai szükségletű előadások abszolválásához rendelkezésre bocsátotta a nagytermét és a stúdiószínpadát, utóbbi esetben munkarend szerinti tánckari próbát hagyott el az előadáshelyszín fölötti teremben, hogy a dobogás ne okozzon kellemetlenséget.

IMG_1430a_resize_0.jpg

Venczel Valentin igazgató

A kisebbségi fesztivál ötlete egri eredetű. A jelenlegi újvidéki igazgató, Venczel Valentin egri színészként (mint az önkormányzat Kulturális Bizottságának tagja) javasolta a városnak, de nem láttak benne fantáziát a helyiek. Tény, hogy Újvidék és az Újvidéki Színház adekvátabb hely: Újvidék büszke a történelmileg is multikulturális identitására (persze a népesség összetételi aránya a 90-es évektől jelentősen megváltozott, de attól a multikulturalitás igénye megmaradt). A Kulturális Fővárosi koncepcióhoz pontosan a multikulturalitás ligandumán kapcsolódik igen szorosan. A programban 6 nagyszabású projekt szerepel, ezek közül egyik a Synergy#WTF, és ez az első, ami ténylegesen meg is valósult, mióta elnyerték a kulturális fővárosi címet. Történhetett ez azért, mert a fesztivál terve, és hozzá a költségvetési támogatás előbb meg volt, mint a címről szóló döntés: a Színháznak már a 2016-os költségvetésébe is beépült egy kisebb összeg az előkészületekre. Tehát a fesztivál akkor is lenne, ha nem lenne fővárosi cím.

IMG_1786a_resize_0.jpg

A város teljes mellszélességgel (értsd: pénzzel) támogatja a projektet, kormány szinten nincs ellenkezés. Tudni kell ehhez: a kulturális fővárosi cím nagyon szúrja a tartományi (Vojvodina) vezetés szemét, nem érzik a saját sikerüknek, hajlamosak ignorálni. A tartomány részéről senki nem jött el a megnyitóra pl. Ennek ellenére akadályt nem gördítenek sem a Synergy, sem a többi program elé (igaz, pénzt sem adnak hozzájuk).

Civil szervezetekkel egyelőre nem lépett kapcsolatba a fesztivál, ez még a következő évek feladata, mint ahogy a szponzorkeresés is (idén azért volt egy két természetbeni támogató: ingyen szállás, ásványvíz, élelem)

IMG_2009a_1_resize_0.jpg

.

Program

Október 2. hétfő / 19.00 – Újvidéki Színház Borisz Davidovics síremléke – az Újvidéki Színház bemutatója
Október 3. kedd / 19.00 – Szerb Nemzeti Színház DYBUK (a bukaresti Zsidó Színház előadása)
Október 4. szerda / 19.30 – Újvidéki Színház MANKRUT – Večni rob / MANKRUT – Az örök rab (az asztanai Orosz Színház előadása)
Október 5. csütörtök / 18.00 – Újvidéki Színház Sentandrejsko jevandjelje / Szentendrei evangélium (a budapesti Szerb Színház előadása)
Október 5. csütörtök / 20:30 – Szerb Nemzeti Színház Othello (a szkopjei Török Színház előadása)
Október 6. péntek 18:00 – Szerb Nemzeti Színház Sirály (a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata)
Október 6. péntek / 21.00 – Újvidéki Színház Kafana kod Jeremije / Jeremiás kocsmája (a salzburgi Danica Művelődési Egyesület előadása)

Akkora fesztivál valósult meg, amekkorát terveztek, eleve 5-6 előadással számoltak az 1 hét alatt, többet nem érdemes, mert a túlzottan sok impulzus kiégeti egymást. A Fesztivál alapvető koncepciója, hogy felkutassa és megpróbálja összefogni a kisebbségi nyelven játszó színházakat, elsősorban Európában. Arra hamar ráébredtek, hogy még ezzel is túl nagyot merítettek, hiszen mit nevezünk kisebbségi nyelvnek? Így hát a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája alapján indultak el, amit számos európai ország aláírt és ratifikált (vagy csak aláírt), és tartalmazza az egyes országokban kisebbségi nyelvként elismert nyelvek listáját. Ez volt a rendezőelv, s ami kapcsán a kivétel erősíthette a szabályt (az oroszok az ázsiai Kazahsztánból érkeztek).

IMG_1860a_resize_0.jpg

Körülbelül 25 színházzal léptek kapcsolatba. A nyugat európai társulatokra az jellemző, hogy vagy láthatóan kivárták az első megvalósuló fesztivált, tehát kedvesen reagáltak, de majd jövőre jönnének, vagy pedig állandó társulattal nem rendelkező intézmények, akik en suite játszanak, és nem tudtak erre az időszakra produkciót összehozni, bár egészen májusig tárgyaltak velük (gaelic színház Skóciából, baszk színház Franciaországból, németek Bolzanóból).

A saját produkció 0. napon való bemutatása hezitálásból fakad: természetesen a vendéglátó szeretné magát szakmailag is megmutatni a vendégek számára, ugyanakkor mindig roppant tolakodó és antipatikus, amikor a vendéglátó színháznak azért van „bérelt helye” egy fesztiválon, mert ő a szervező. Ezzel a 0. nappal próbálták ezt valahogy áthidalni. Az hogy végül ez még bemutató is lett, az nem volt teljesen koncepciózus: a Borisz Davidovics. próbái júniusban lezajlottak, kész volt szinte teljesen, de mivel igen jól sikerült, ezért nem lett volna érdemes júniusban kihozni, amikor már alig nézi valaki, így átkerült a mostani szezon elejére, és akkor már miért ne legyen a Synergy hetében. Jövőre valószínűleg nem bemutató lesz, és nem 0. napnak, hanem „welcome” előadásnak vagy ilyesminek fogják hívni.

Részvételi adatok
Nagyjából 220 résztvevő volt összesen, ebből
Társulatok: 185
Városon kívüli közreműködő: 0 (teljesen a helybeli emberi erőforrásra támaszkodtak)
Vendégek:
Városon kívüli: kb. 6-8
Határon túli magyar: 3-4
Abszolút külföldi: 6-8

Média
Városi és országos szinten hatalmas sajtóvisszhang volt, kb. a fesztivál előtti 2 hétben ettől zengett a kultúrmédia: televízió (országos, tartományi és városi), rádió (országos, tartományi és városi) és a nyomtatott/online sajtó is.
Nemzetközi szinten inkább csak a Balkánon volt itt-ott visszhangja, de a szervezők szerint ez alapvetően PR kapacitás kérdése, amit nyilván növelni kell (ha lesz rá keret).
A meghívott produkciók kibocsátó országában volt minimális a spontán sajtóérdeklődés, a meghívott színházak azért igyekeztek promótálni magukat hazai szinten a fesztiváli részvétellel (forszírozott híradás).
Fogadtatás. Egynemű-e a sajtóvisszhang? A negatív megnyilatkozások kiknek a véleményét tükrözik?

A konkrét sajtóvisszhang egyértelműen pozitív és támogató, tulajdonképpen nagyobbat szólt „durrant” a Fesztivál, mint várták. Természetesen vannak negatív felhangú megnyilatkozások. Ezek elsősorban politikai alapú támadások: a szerbiai liberálisok nagyon messze kerültek a hatalomtól, de a kultúra területén őrzik a bástyájukat, onnan riogatnak. Érdemi, elemző-értelmező negatív megnyilatkozás egyelőre nem volt, leszámítva a már említett tartományi szintű fanyalgást, ami azonban tradicionális, nem a fesztiválhoz kötődő történet: a tartományi székváros és a tartományi intézmény közötti feszültség (presztízsharc) az alapja.

Szakmai berkekből egyelőre inkább féltékenykedést érezni: a Sterija Játékok konkurenciának véli a fesztivált, illetve a belgrádi BITEF is óvatosan figyelt, hogy ez most mi. Ők elküldték egy emberüket, aki aztán abszolút pozitívan nyilatkozott, mert látta, hogy nem ugyanazt a szeletet vágják a tortából (sőt a torta sem egészen ugyanaz) – konkurenciahelyzet nincs.

IMG_2322a_resize_0.jpg

Az ellátás körülményei. Szállodai komfort, étkezés, belépőjegyek elosztásának stratégiája.

Szállodai komfort: 3 csillag alá nem akartak menni és cél volt a központi hely.
Étkezés: olcsóbb volt vállalni az étkeztetést, mint kinek-kinek a maga szabta napidíjat fizetni (értsd: társulatok), illetve pofásabbnak is néz ki, hogy kvázi etetünk, bár óriási munka.
Belépőjegyek: társulatokat megkérdezték, ki mennyit kér, illetve volt egy protokoll keret a nézőterek méretének megfelelően. Tulajdonképpen a szokásos eljárás, a premiereken érvényes gyakorlat szerint.

A fellépők önrészesedése
Itt tisztázandó, hogy milyen szemléletet kell, lehet vagy ildomos követni: meghívást küldjön a kulturális fővárosi házigazda, vagy lehetőséget kínáljon a fellépésre. Újvidéken pénzbeli hozzájárulás nem volt, de a társulatok fellépti díjat nem kérek, tehát ez tekinthető önrésznek, illetve minden társulat igyekezett valami kis finanszírozást találni odahaza (akár napidíj, akár utazási támogatás formájában). Alapvetően azonban a fesztivál állta az utazás, szállás és ellátás költségeit.
A vendégfogadás színvonalán egyáltalán nem látszott meg, mennyire költségtakarékos volt az egész rendezvény. Ehhez elsődlegesen az kellett, hogy tavaly november óta zajlottak a tárgyalások, és viszonylag hamar látták, ki-mi mennyibe fog kerülni. A meghívottak döntő többsége kulturális nyereségvágyból, s nem a turnébevétel haszna kedvéért vállalta a részvételt.

Elképzelhető, hogy a fesztivál mostani résztvevői meghívást kapjanak a 2021-es rendezvényre is.

IMG_2266a_resize_0.jpg

Következtetések
Az Újvidéki Színház a település kisebbik teátruma, ezért nem vonhatunk le következtetést abból, hogy a kulturális fővárosság idején csak egyetlen kiemelt programjuk lesz. Lényeges azonban, hogy a társulat és közönsége élete nem zökkenhet ki abból a kerékvágásból, ami a stabilitást jelenti. Nem borítható fel a bérletrendszer, nem kerülhetnek át más napokra a beidegzett bérleti előadások, semmi olyan nem történhet, ami a fővárosság elmúltával űrt idéz elő, visszafordíthatatlanul megszakítja a folytonosságot.

DSC_6273k másolata_0.jpg

Másik tanulság, hogy a nagyvárosnak nem egyetlen társulatú színháza, hanem gazdag színházi élete van, s ezt nem struktúrájában felrúgva, hanem minőségében megemelten kell prezentálni az inkriminált esztendőben, ügyelve arra, hogy a helyi lakosságot becsapnánk, ha a rákövetkező évtől visszaesne a színvonal. Tehát az elért eredményeknek be kell épülniük a város kulturális hétköznapjaiba.

A Szerb Nemzeti Színház 1981-ben átadott épülete még mindig korszerűnek mondható. Turisztikai szempontból azt tartom ígéretesnek, hogy várjunk a Latinovits Színház befejezésével a fővárosságról szóló döntésig, s amennyiben Debrecen lesz a nyertes, akkor az épület a teljes műszaki tartalmával, a Nemzeti Színház technikájával azonos színpadgépezeti megoldásokkal valósuljon meg: legyen a városnak színház-turisztikai vonzereje! Megjegyzem, ugyanilyen színház épül a grúz fővárosban. Folyamatosak lehetnének az attraktív, unikális előadások.

További tanulság az előre gondolkodás, a kapcsolatépítés, a színházi Brand kialakítása.
A közreműködők (helybeli önkéntesek) kiképzése, bevonása a színház körüli tennivalókba jóval hamarabb, mint ahogyan a nélkülözhetetlenségük bekövetkezik.
Társulatépítés. Olyan művészi színvonal elérése 2023-ig, hogy a saját bemutatókkal büszkélkedni lehessen. Megjegyzem, az újvidékiek szerénysége, hogy a fesztivál 0. napjára tették a premierjüket, indokolatlan volt: a rendezvény legértékesebb darabját adták a közönségnek.

Képek: Kakuszi Elvira és Srđan Doroški

Hirdetés

Évadmustra

Zeck&Hrabal Színmanufaktúra

Téri Sándor rendezése a Csokonai Színházban

Mi kavaroghatott a hitvesem menyasszonyfejében rólam, a legénybúcsúm sújtotta lakást takarítva, a reménybeli esküvőnk napján? – kérdezhette írógépét költőien Bohumil Hrabal, majd belepötyögte a Házimurik c. kisregényébe, amit a témáról évtizedeken át a leghitelesebb forrásból, az asszonya emlékeiből meríthetett, vagy amit onnan sem. (tovább…)

Tovább olvasom

Cirkuszművészet

Pilinszky Egyenes labirintusa a Fővárosi Nagycirkusz stúdióterében

Cirkoratórium

„Abszurd rendezetlenség és mérnökien tudatos szerkesztés egysége: a véletlen uralma, mely vaskövetkezetkezetességű törvények parancsát juttatja érvényre” – fogalmazott Pilinszky Négysorosáról egy méltatlanul kevésszer idézett irodalomprofesszor, Tamás Attila. Ha élne, jelen lett volna a Hegymegi Máté rendezte Egyenes labirintus-bemutatón, s alighanem az önmagát idéző szavakkal tiszteleg.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

A Tóték Egerben

Bartalaposi capriccio

TÓTÉK PRODUKCIÓ – a történelem cirkuszának artistái lépnek színre Egerben. Vadonatúj világszámokról nem beszélhetünk, hiszen az emlékezetes filmszatírát – Fábri Zoltán rendezésében, Latinovits Zoltánnal Az őrnagy szerepében – 1969-ben kezdték vetíteni a mozik, sőt Örkény Istvánnak, a kisregényéből maga írta tragikomédiáját már 1967-ben bemutatta a Thália Színház, s az óta levehetetlen darabja a színházi repertoároknak országszerte. Szerepbravúrok sorát kínálja.

(tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Alice – bölcseleti koncertszínház Sepsiszentgyörgyön

A fekvőkút királynőt álmodik

Királykék kötényrátétes türkiz pendelykosztümben, tintakék térdvédővel és alsóneműben, tavaszkék sportcipővel a lábán, tapod üvegbura-gyerekkora törmelékén egy kamaszlány, majd nővé éretten átfogja maga lőtte, őz-férfitársa derekát, és faképnél hagyja az álmait. Korodi Janka főszereplésével, a sZempöl Offchestra zenéjére Bocsárdi László rendezett maszkos koncert-mesedrámát a Tamási Áron Színházban. (tovább…)

Tovább olvasom

Évadmustra

Wiener Walzer – Temesvár

Halálos prüdéria

Gyurkovics Tibor, Szakonyi Károly, Csurka István, Hernádi Gyula vagy Sütő András darabjai fel-felbukkannak olykor a színházak évadműsorában, de ritkán azért, mert nagy kortárs-öregjeink elhagyhatatlanul időszerűek. Inkább a társulatoknál rendezési lehetőséget kapó színészek, meghívott alkotók szellemi serdülőkora elevenedik ujjá a bemutatás vágyában, s kegyelmi a pillanat, ha erre az emlékre a kiválasztott szereplők alkotótársként fogékonyak. Temesváron ilyesmi történt most.

700_PET_9020.jpg

A Nő, Borbély B. Emília valószínűtlenül szőke. Az is marad, míg hárítani igyekszik mohó szerelme nyomulását a vonatfülkében; bírná ki a vehemens hím, hogy intim csapatépítő helyükre megérkezzenek. Szász Enikő, a darab rendezője – talán a személyszállítás kényelmét egykor forradalmasító Pullman-kocsik forgózsámolyától ihletetten – forgótalpra állíttatta tervezőjével, Albert Alpárral a cselekmény helyszínéül szolgáló kupét, amely azonban nem csak körbe jár a szemünk előtt, akik kétfelől figyelünk, hanem zötyögteti is a kedves utasokat. Egy zöttyintéssel turbózott dulakodás során a szőkeség padlót fog, előbukkan a színésznő lesimított, valódi haja. A rendező tudatos építkezésére vall, hogy a zöttyenés-hajvesztés szituáció megismétlődik: az eset nem fodrászhiba. Sőt, a hajvesztés kulcsmotívum.

700_PET_9062.jpg

A Nő diszkriminál. A Férfi irányában, akaratlagosan prűd gesztusaival a megcsalt, magas pozíciójú férje jó hírét igyekszik óvni; a kupé sarkában mozdulatlankodó ember ölébe viszont nagy rössel, spontán beleviszi az ösztöni céltudat. A hulla még friss, fél-merev: egyik mozdulatlanságból a másikba zuhan. Mátyás Zsolt Imre passzivitása a tettetés magasiskolája. Alvaholt testhelyzetben találják az érkező utastársak, ám a himbálózó vonat előbb-utóbb kibillenti egyensúlyából. Testrészei tizedmásodpercekre eltérő időben, mégis egységes élettelenségben élik meg a gravitációt, hogy aztán érzéki elomlásban vegyék fel az öntartó hulla új pozícióját. Az összetett célú lökdösődések koreográfusa Baczó Tünde. A természetazonosan szűk helyen végbemenő testkontaktusok megtervezésénél aligha van hálásabb feladat: a robogásban lévő fülke virtuális ablakán-ajtaján át nem lehet a takarásból nekifutva, három méteres ugrással toppanni a színre: itt az éttermi akváriumok élőhal-kínálatának egymáshoz viszonyuló hely- és helyzetváltoztató tevékenysége az irányadó: a simulásos tülekedésben muszáj hajszínt vallani.

700_PET_9091.jpg

Miben is? A szerelem útján fontolva félrelépegető feleség befékeződése után, a lángszavú csábítóról derül ki, hogy szerény fegyvertárú nőcsábász. A Kis nő, Tar Mónika eltorlaszolja A hulla társaságából menekülni akaró párocska útját, s a Férfiban könyörtelenül azonosítja ágybéli kliensét. Sodró lendületű jelenete összetett szimbolikájú tetemre hívás: részint szembesíti a pasit a szerelmi retorikája kongó-hordószónoki voltával, részint megmutatja Nőnek az ébresztésnek szánt hullamasszázs által, hogy milyen hevű a zsigeri vágyenergia. Kiss Attila, a két nő közé szorított pszeudo-alfahím kigombolt ingesen, kismenedzseri munkaöltönyben utazik, és viselkedik. Problémamegoldó technikája jellegzetesen beosztott-főnöki. A színen, minden cselekményi szinten hölgyválasz van. Szász Enikő plasztikusan feminista rendezését híven szolgálják Giliga Ilka jelmezei, amelyek historizálóak annyiban, hogy megidézik az előző század ’64-es kádári konszolidációjával elérkezett szabadosság-kór divatját – különösen érvényes ez Borbély B. Emília vajszín alapon diszkréten tarkavirágos nyári ruhájára –, de akár napjaink utcai/utazó ruhái is lehetnek. Tehát egyszerre a Görgey-múltban, a mában, és a saját lelkünk bőrében vagyunk egy feltételezhető gyilkosság gyanúsítottjai.

700_PET_9173.jpg

A kitüntetése átvételére készülő nyugalmazott államügyész és asszonya színre lépésével, belelakja magát az utasok szervezetébe a bűn és bűnhődés, a nyugalomhoz való jog, illetve az ár-értékarány filozofikus problémája az igazságszolgáltatásban. Az szenilis-sztentori igazságszolgát (Öregúr) játszó Bicskei István mókás ülőpukedliket mutat be örök hitvesének egy-egy nagyobb belbecsű szendvicsért, s bőszen felhorgad, amikor valamelyik jó magaviseletű utastárs az osztásnál, az övénél finomabbat kap. Különösen fájó a szendvicskvóta, ha a kedvezményezettje az a börtönből szabadult, most haza tartó Slemil – a szerepben Aszalos Géza –, akire éppen ő kért tizenöt év fegyházat, gyilkosság miatt, holott az eset nem lehetett több hirtelen felindulásból elkövetett, halált okozó testi sértésnél. Öregúr, az Öreg hölgy – Balázs Éva – életműve. Valaha ő idomította pozícióba, úgy indította munkába reggelente, hogy odacsomagolta neki a táskájába a saját önbizalmát, hatalmát: hadd hasson velük férje a tárgyalásokon, s térjen haza engedelmesre fáradtan a bíróságról. Egykor ötszáz méterről megállapította, alszik-e valaki a földön, vagy halott: ma ez nem megy szoros testközelből sem. Koncepciós ítélete nyomán, a kupéközösség számára kellemetlenné vált hullát már majdnem sikerül együttesen kituszkolniuk a vonatablakon, amikor az új felszálló ex-fegyenc jegyét vizsgálandó, előkerül a civilben önkéntes életmentő kalauz – Molnár Bence frappáns kabinet-alakítása –, és eszméletre téríti az elhunytat. A gyilkossági kísérlet egyetlen ártatlan tanúja a szabadult gyilkos. Naná, hogy meg kell halnia…

700_PET_9322.jpg

’82-ben a darab kacagtatva moralizál: a jelenkor számára maga a morál is kacagtató lenne, de faarccal viseljük el magunkat olyannak, amilyen erkölcsűek vagyunk. Nem szívesen törődne bele a rendező, hogy mi, a nézői ilyen leajzottan térjünk haza. Ezért, kevésbé az abszurdista babérokra törő Görgeyhez fordul: hangulatban, szövegvezetésben – Dramaturg: Orbán Enikő – inkább a Cápák a kertben szerzőjét idézi:

Különös, az abszurd felé hajló színpadi mű a Cápák a kertben. A három részre tagolódó történet bibliai parafrázis, melyben a szerző a Komámasszony, hol a stukker?-ben kiemelt „bezártság”-motívumot viszi tovább. A felvonáscímek különböző kultúrák kozmológiai elgondolásainak közös jelképei. Az első felvonás címe: Tűz. A csak felszínesen körvonalazott helyszín egy titokzatos Nagyáruház, amely egyébként hasonlít Madách falanszterére, és az ötvenes évek magyar (illetve kelet-európai) életközegéhez. Az áruházat megrohamozó tömeg – valamilyen okból – évekig nem tud kijutni onnan. Mindenütt szigorú őrség felügyel, élelem nincs, a legalapvetőbb mozgási szabadság is tiltott. Eközben a hangszóró állandóan különböző rendeleteket tesz közzé: beszolgáltatásokról, besúgásokról és a besúgók megjutalmazásáról stb. Az első rész végén tűz üt ki, s a szimbolikusan megjelenített diktatúra, a falanszter vagy pokol a lángok martaléka lesz. A második részben, amelynek Víz a címe, a helyszín egy kert, s egy fürdőmedence szimbolizálja a tengert, ahol a cápa él. A darab két névtelen főhőse, a Férfi és a Nő mellett a titokzatos és azonosíthatatlan Öreg a harmadik szereplő. Ádám, Éva és Lucifer madáchi együttese abszurd történetbe olvad. A harmadik rész egy déltengeri szigeten játszódik. A Férfi és a Nő az őstermészet ölén lakozik. Később azonban kiderül, hogy a sziget luxus nyaralóhely, amely a két főszereplő birtokában van. Jacht jön értük – a titokzatos Öreg parancsnoksága alatt – s Ádám, Éva és Lucifer „kihajóznak” a történetből. Görgey megfordítja a madáchi fejlődésvonalat, s főhőseit egyfajta „paradicsomi kilátástalanságba” helyezi, ahonnan már sehová sem lehet eljutni. Végül a szerző csavar egyet a történeten: az Öreg megjelenik egy halott gyermekkel, akinek a darabbeli neve Ábel… Újfent egy lezáratlan szituáció, mely újabb abszurd helyzetek végtelen sokaságát rejti magában. (http://vmek.niif.hu/02200/02227/html/03/1216.html)

700_PET_9346.jpg

A halott Ábel: az ablakon kidobott fegyenc szatyra a kupé polcán, a hűlt helye felett. Az alkotótársként fogékony színészek partnerségével, az újhagyományosság jegyében fogant, szolidaritásra ragadó dinamikájú előadás jött létre.

(Görgey Gábor: Wiener Walzer – Csiky Gergely Színház, Temesvár)

Képek: Petru Cojocaru

Tovább olvasom

Évadmustra

Németh Ákos vígjátéka Zentán

Nem minden por cukor

Ahol hullamentes a krimi, és gyógyír a bűnre a bűn, ott a játék csak víg lehet. Az Autótolvajok vonzza a közönségbarát művészszínházat álmodó, vagy sikerszerepre kiéhezett színészek által ostromlott direktorokat, de rájárnak szellemesen fordított szövegére az angol felolvasószínházak, kompakt karakterei miatt, pedig az amatőrtársulatok is. Wischer Johann, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatója a műfaji változatosság jegyében tűzte műsorra az új Stúdióban, közvetlenül az Ibsen-bemutatójuk után.

Rendez a szerző. Előfordul ilyesmi, hogy a rendezői hajlamú írót a saját darabja ihleti meg. Németh Ákos megkísérelte ismeretlen anyagként kezelni az Autótolvajokat, s illeszkedni elképzeléseivel a zentai színház nyújtotta környezetbe. Környezeti adottság az, hogy a társulat kicsi; fiatalok alkotják, akik energikusak, tehetségesek és igényesek. Ennyi tényező együttállása feltétlenül kikényszeríti az odafigyelést, nem lehet alapul venni Nyíregyháza, Marosvásárhely, Birmingham vagy Pécs színre vivői tapasztalatát.

700_Autotol3_0.jpg

Maga az alaphelyzet, persze adott: meghal Móni nagyanyja, s emiatt a jócskán felcseperedett leányunoka zsebpénz, míg a háziorvos pálinka nélkül marad. Brünn biztosan emlékezne rá, ha járt volna főiskolára, a hozzátartozói pedig nyilván büszkék lennének a főiskolás Brrünnre, de hozzátartozók nincsenek, sőt büszkeséggel gyanúsítható barátnő sincs, legfeljebb egy tíz évvel korosabb lengyel özvegy, akihez eljár hetente háromszor, és mamának szólítja. Brünn problémákat old meg, ám egyformán mindegyiket, például rövid csövű puskával hadonászva kéri a ragtapaszt, ha a patikus Molnárné nem áll rögtön a szolgálatára – ezért problémák inkább ne adódjanak. Áron hiába végzett egyetemet padlószőnyeg szakon, a vendéglős Ildikó nem engedi be a lakásába, késő este szakvéleményt nyilvánítani. Lacika, a műtősfiú a balpék, mindenki lábtörlője. Aztán kocka fordul kocka hátán, de ebben a műfajban az értékelő krónika szerzője a „folyamatban lévő ügyekről” nem tehet nyilatkozatot.

Annyi azonban elmondható, hogy az ábrázolt élősködővilágban épp nemzedékváltás zajlik, s ez nagyszerű lehetőséget kínál a zentai társulat fiataljainak az alakoskodásra. A mostanában mesterdiplomázó színésznő, Verebes Judit Nanette, a törékeny idős hölgy, aki a tacskója székletében reggelenként gyakran talál emberi maradványokat, révült buzgalmában, pedig egy zacskó, porcukornak látszó anyagra bukkan, s kínál Lukács atya teájába, amikor történetesen a lehetséges százötven zsoltár közül a százötvenegyediknek a kottáját keresi a kórusfoglalkozásra, félretanulás céljából. Szilágyi Áron a porozott tea felhörpintése előtt sem látszódhat tök százasnak: ő a lelki és közigazgatási rend őreinek (Lukács atya, plébános, Ferike, rendőrzászlós, Motoros rendőr) megformálója, s amint mutatja: a rend és a korlát közt van rokonértelem. Főszerepe (Ildikó) mellé, jut egy stratégiai epizódszerep László Juditnak is: Molnárné, a nagyon szingli gyógyszerész két rablás áldozata lesz: először a drogfüggő Lacika támadja meg, utána a sebesült ujjú Brünn, ragtapaszért. Előbb a patikusbecsület lánglelkű védelmezője, utóbb a ragtapaszrablónak odaadná viszont a napi bevételt, sőt a méregszekrény kódját is.

700_Autotol7.jpg

Egymaga Brünn, belsőleg többszereplős darab. Nešić Máté. Mindent eltalál a fegyverével, azt kivéve, amire kilövési engedélye van. Szexuális hajlandóságát az élet kihívásai lebegtetik: szíjaztatja magát Móni által, a aközben vall költői keresetlenséggel a hivatásáról:
Brünn –    Céget  alapítani olyan, mint bankot rabolni zsaruk  nélkül. Ezt a legjobban a Máriusz tudja.  Lenyűgöz, amikor azt mondja „Hát akkor… alapítsunk egy céget.”   Libabőrös leszek tőle. Na, már most, én nála vagyonkezelő vagyok. Ezt tudni kell, ez így működik.   Egyszer kiszálltak a zsaruk hozzánk, egy helyiségbe, ahol kérdezgettünk egy illetőt, akivel gondjaink voltak, és már három körme hiányzott.   De a gondjaink nem oldódtak meg.   Ott volt a Mura egy kalapáccsal, meg a Lebowski ikrek, akiknek olyan a fejük, hogy egyszer már egy pitbull is megijedt tőlük.  Na, most kérdez engem a Rendőrség.    „Maguk mit csinálnak itt?”   „Üzleti megbeszélés.”   „És maga kicsoda?”     Mondom: „Brünn vagyok, ez itt a Stardust Rt, bejegyzett libériai cég.”  Offshore cég, szép cég, tiszta cég, nem is láttatok még tisztább céget.   Ismerek valakit, aki, ha gondjai adódnak, azt mondja, hát akkor alapítsunk egy céget, és engem ez lenyűgöz.  „És mivel foglalkozik a cég?”     „Kaszinókat épít és üzemeltet, hadnagy úr. Mi építettük és működtetjük a Stardust Casinot. Hatszázkét égő van csak az S betűben.”     Erre azt mondja a nagy Lebowski, hogy „Igen hatszázkettő”, de neki kár bármit mondani, mert olyan feje van. Hálisten, a Mura nem mondott semmit, mert az asztal alatt nála volt a kalapács.  Na, most kérdi a Rendőrség „És ön, Brünn úr, mit csinál a részvénytársaságnál?”     „Vagyonkezelő vagyok.” Kérdi a Murát a kalapáccsal. „És ön?” „Vagyonkezelő vagyok.” Akkor a Lebowski ikreket, bár őket kár kérdezni, mert tőlük egyszer már egy pitbull is megijedt.  „És maguk?” „Mi vagyonkezelők vagyunk, a vagyont kezeljük.”  „És az úrnak mért vérzik a keze?” „Elestem a fürdőszobában, és beütöttem a fejem.”  „De a keze vérzik.”  „Bocsánat, elestem a fürdőszobában, és beütöttem a kezem.”  „De nagyon vérzik.”  „Nagyon beütöttem.”    És kérdez engem „Mondja, uram, maga tényleg vagyonkezelő?” „Igen, hadnagy úr.”   „És mi a munkája, mint vagyon kezelőnek?”  „Problémákat oldok meg.” Hát így van ez.

700_Autotol9.jpg

Az étteremvezető Ildikó, és a (majdnem) mindenki által Ankénak szólított éttermi felszolgáló – Móni: Lőrinc Tímea – valódi kapcsolatát tilos elárulnom. László Judit meghívása Ildikó szerepére, kitűnő igazgatói/rendezői kezdeményezés volt. A főnök-beosztotti, illetve a szerelmi vetélytársi viszony a tulaj ágyasa címért, s a kliensek szerelméért a két nő között, délszaki temperamentumot, maffiavilági pszicho-fizikumot követel, s ebben ők tökéletes partnerek. A Németh Ákos által elképzelt, balkáni stílusú vérbohózat csúcsragadozói. Mindketten legbelülről építkeznek, ami közben precízen adagoltak az érzéki rezdüléseik, a libaságuk szinte professzori.

700_DSC_0205.JPG

Lacika pillanatnyilag egyiküknél sem jár sikerrel. Benne a félnótás, ám/vagy furfangos népi hős figuráját teremti újra a rendező: a műtősfiú, aki ismeri a méregszekrény kódját – Papp Arnold – annyira semennyi, hogy belehalna, ha értelemmel fertőződne az agyvize. Ha az idülten meghaló idülten születik, akkor bármi történjék vele a bejövet és kimenet pontja közti, úgynevezett életidőben, az a teremtés csodája. Lacika teremtésének az a csodája, hogy elkerüli a halál is. Óriási kedvvel és odaadással megformált szerep.

Virág György Dal, a folyton dudorászó, régi vágású bűnöző-vállalkozó, a kistérségi Keresztapa, Dévai Zoltán Áron, éttermi felszolgáló, aki a jövő emberének gondolja magát. Valójában mindketten a maffiahatalmi hierarchia alsó lépcsőit koptatják. Egy-bűnözős élettérben mozognak, ahol a kiszerelt rádiót legfeljebb a sértett autótulajdonosnak tudja eladásra kínálni a tolvaj.

700_DSC_0221.JPG

Brünn tudja ezt. Ő masszírozta valaha Máriusz hátát is. (A nevet olyan titokzatos tisztelettel mondja ki, mint Rejtő Jenő hősei azt, hogy az igazi Trebitsch.) Brünn ex machina. Az értelmileg alultáplált ügyeskedők, a málé szerelemkeresők sokadik generációs gyülekezete a megérdemelt, speciálisan boldog révbe ér: olyanba, mint amilyen üdítően képtelen az ötven jelenetre tagolt színdarab. Repertoárképes előadás.

Tovább olvasom
Hirdetés

Facebook

Hirdetés

Népszerű

%d blogger ezt szereti: