Stúdiósok a Salemi boszorkányokban

Szegény puritán leánygyermekek nem sok szórakozást találhattak maguknak a 17. századi Angliában. Arthur Miller Salemi boszorkányok című drámájában néhány unatkozó kislány megelégeli, hogy bármilyen mulatságot is eszelnek ki, azt azonnal erkölcstelennek, a lelkipásztorok dörgedelmes prédikációi szerint megvetendőnek kiáltatnak ki a közösség tagjai által. A gyermekekben felgyülemlő feszültség furcsa tettekre, veszedelmes, mások életét követelő színjátékba taszítja Susanna Walcottot, Mercy Lewist és Kathy Putnamet.

A Győri Nemzeti Színház Salemi boszorkányok előadásában a fiatal lányok szerepére a színház stúdiósait kérte fel Forgács Péter igazgató és Bagó Bertalan rendező. Kszel Attila tanítványai nagy örömmel vetették bele magukat a munkába, mindhárman óriási lehetőségnek tartják életük első nagyszínpadi bemutatkozást. Három reménybeli színésznővel; Kiss Hannával, Csizmadia Orsolyával és Foltányi Edinával beszélgettünk.

Edina 16 éves, két éve tagja Kszel Attila stúdiós csoportjának, Hanna 18 esztendős és három éve stúdiózik Győrben, Orsi 20 éves, ő már négy éve tagja a fiatalok társulatának.

– Miben ragadható meg a nagy élmény?

Kiss Hanna: – Igazi színészekkel ekkora hatalmas közönség előtt játszani.

Csizmadia Orsolya: -Nagyon vártam már ezt a lehetőséget, úgy érzem, sikerült helytállnom a nagyszínpadi megmérettetés kapcsán és ez nagy boldogsággal tölt el.

Foltányi Edina: Amennyire váratlan örömként ért a felkérés, olyan erős volt bennem a megfelelési vágy.

– Milyen félelmekkel álltatok a feladat elé?

Cs.O.: – Az előadás egyik csúcspontján a nézőtéri sorok közt kell keresztülmennünk hisztérikus állapotban. Félelmetes, hogy kiszámíthatatlan a nézői reakció.

K.H.:- Attól tartottam, hogy nehezen fogok felszabadulni a színpadon, és hogy nem tudok majd megfelelően megszólalni a hatalmas térben.

F.E.:- Ó, igen, a megfelelő hangképzés, ettől én is nagyon izgultam.

– Bagó Bertalant mindannyian most ismertétek meg. Milyen volt vele dolgozni?

Cs.O.:- Két-három szóval instruált minket, de ez éppen elégnek bizonyult a szerepek megértéséhez, megformálásához.

K.H.:- Többször megálltunk, és ha kellett, adott további fogódzókat, ami mindig továbblendített a nehézségeken.

F.E.:- Olyan embernek ismertük meg, aki szereti kihozni a legtöbbet a helyzetekből, nagyon élveztem vele együtt dolgozni.

Cs.O.:- Humorral kezelt bennünket, és nagyon tudta, hogy mit akar látni a színpadon, mit akar elmondani a Salemi boszorkányokkal. Nem véletlen se a jelmez, se a díszlet, se a plakát.

– Eltért-e a valós munkafolyamat az eredeti elképzeléseitektől?

K.H.:- Azt hittem, sokkal feszültebb egy ilyen próbafolyamat, ehhez képest az egész nagyon oldott volt, jól éreztük magunkat.

Cs.O.:- Pár évvel ezelőtt a Koccanás című előadást nézve, fogalmazódott meg bennem, hogy mennyire szeretnék játszani a nagyszínpadon, de akkor ez elképzelhetetlen volt számomra. Most megtörtént a „csoda”, ott vagyok, és ez rendkívül felemelő élmény.

Pottyondy Nóra
Fotó: Erdélyi Ákos