Spirita Társulat – Bethlen téri Színház

 

 

 

PUSZTULÓ recept

 

Az elmúlt évek alatt szinte „toposszá” vált a média kritizálása. Különös iróniával és gúnnyal vesszük górcső alá a televíziós műsorokat: híradókat, talkshow-kat és (zenei) vetélkedőket. Aktív műsornéző és a televíziót évek óta be nem kapcsoló véleménye – inkább ítélete – ugyanaz: ezek a műsorok lopnak, csalnak, hazudnak, minden egyes szereplő beépített, átépített, megkonstruált. A műsorvezetők csupán produktumok, akik eladják magukat a nagyobb nézettség és magasabb fizetés érdekében. Az asszisztensek és a technikusok a mindennapi betevő falatért tűrik el a megaláztatásokat. A meghívott vendégek, celebek pedig csupán egy szörnyű, lassan unottá vált színdarab rossz vagy kevésbé rossz szereplői.

 

A végítélet: hiteltelenség. De vajon a televízió, rádió vagy a bulvár világán kívül mi képesek vagyunk őszintének lenni önmagunkhoz és másokhoz? A való életben képesek vagyunk vállalni saját egyéniségünket, és nem veszünk fel szerepeket? Netán mi is színészek vagyunk a magunk életében? Torz és sok helyen törött tükröt állítottak elénk –és talán önmaguk elé is – a Spirita Társulat tagjai a Bethlen Téri Színházban.

 

A Mónika show utolsó adását 2010-ben adták le. A Balázs show jelenleg szünetel. Mégis, e kettő egyvelegét írta meg és vitte színre a társulatvezető, Egressy G. Tamás. Az Odaba Show tipikus, a kereskedelmi csatornákról jól ismert beszélgetős és az elkövetett hibákkal, gyarlóságokkal szembesítő műsor. Ám mit is jelent a szó: ˝tipikus”? Nézzük e műsortípus legfontosabb hozzávalóit.

 

Hangzatos főcím és a műsor elején felcsendülő szignál: pipa. A figyelmet felhívó, mégis a kényelmet sugárzó díszlet: a két, lilás, körökkel díszített paraván, valamint a hátsó kulisszán személyes fotók és a vendégek bemutatkozó videója, továbbá a kényelmes fotelek eleget tettek a kívánalmaknak. Jópofa, lendületes, magát el(ő)adni képes műsorvezető: nos, ebben az előadásban kettővel is találkozunk: Odaba Zsolt (Krausz Gábor) és Sírásó „Ricky” Richárd (Kocsi Fülöp) – aki nem mellesleg sztárszociológus is. Mindketten pofátlanok, trágárak, beszólogatóak és gúnyosak mindennel és mindenkivel szemben. Nézhető, vicces, szemtelen. Eladva. Pipa. Az alapanyagokhoz hozzátartozik még az eltúlzott, érdekes(nek látszó), ám ugyanakkor felszínes(nek mutatkozó) jellemvonásokkal megáldott karakterek tömkelege: a meghívott vendégek. Ebben sem szenvedett hiány a Pusztuló című darab. A pódiumra lépett – többek között – a falusi tanító (Bárány Gergő), aki sajátos, olykor kicsit agresszív nevelési módszert alkalmaz a nebulók megregulázására (figyeljük csak meg, milyen jól játssza a SZEREPÉT!); találkozhattunk a szabadságért, és az egyenjogúságért küzdő, továbbá sok minden ellen tüntető és tüntetni vágyó Szegfű Gusztávval (Sipos András). A hév, az ellenszegülés heve csupán a fűvel és a droggal kapcsolatban enyhül. Egy picit.

 

De természetesen a markáns, szélsőséges nézeteket valló Sávos Árpád (Czibere Krisztián) sem maradhatott ki a buliból – izé, a műsorból. Itt volt még velünk a világbékéért pillangókat kergető, és lenge ruházatban magának sütit adományozó Szivár Alexis (Kármán Henrietta), betipegett kis kosztümjében az egzisztenciálisan független, egyébként saját pártja nézeteit és céljait hevesen és szenvedélyesen deklaráló kormányszóvivő, Káderik Dóra (Nagy Kata). No és, persze, az alkoholista pap, Szkácsik Piusz (Egressy G. Tamás).

 

 

A hagyományos recept alapvető hozzávalói megvannak. Ha el is készítettük az ételt, már csak az ízesítés hiányzik.

 

Végy egy csipetnyi homoszexualitást! Teszem azt, a reklámszünetben csattanjon el egy forró csók Odaba Zsolt és asszisztense, M Hegedűs Dávid (Seres Dániel) között! Vagy legyen egy jó kis szerelmi konfliktus! Például, csináljunk egy szerelmes párt Gusztávból és Dórából! Micsoda fordulat! Ha Ricky összevész a józan rezonőr, az „én átlátom a helyzetet” szerepében tetszelgő segédjével, Violával (Harsányi Lea) – az sem utolsó adalék. S ha ráadásként kiderül a papról élő adásban, hogy a nőkkel kapcsolatos kudarca miatt kényszerítette magát Isten szolgálatába és a cölibátusság igájába: nos, ez egyszerűen páratlan megoldás!

 

Megvan a torta, megvan a hab. Kerüljön rá a meggy is. Totális kiakadás, kifakadás, mindenki megosztja egymással legbensőbb(?), általunk soha nem gondolt, általuk féltve őrzött titkait. Műsorvezetők, vendégek egyaránt. Szerelem, ármány, leleplezés, hiszti, könnyek, kiábrándultság. Mint egy rosszabb brazil szappanoperában: „kimondjuk, ha meg nem is oldjuk”, ahogyan Zsolttól és Richárdtól hallhattuk. Mindez élő adásban történt, hiszen a kamerák nem álltak le. The show must go on.

 

 

Torz tükörbe néztünk azon az estén. Nem a társadalmunkat ironizálta a Társulat: minket magukat. Nem a média hatalmáról szólt ez a darab. Hiszen a média egy, a szórakoztatás céljából gyártott műsortípusnál sokrétűbb, mélyebb, ezenkívül több módon manipulálódik és manipulál minket. Folyamatos manipuláció alanyai vagyunk. A tekintetek kameráinak kereszttüzében az alkalmazkodás kikerülhetetlen. Nem kell ahhoz színdarabot csinálni, vagy a televízió elé ülni, esetleg bekapcsolni a rádiót ahhoz, hogy rádöbbenjünk: mi sem merünk őszintén viselkedni. Magunkhoz és másokhoz sem. Saját, „életnek” nevezett show-nkban produkáljuk a legrosszabb szerepeket. A mi önálló gondolataink; a személyiségünk pusztul.

 

Ám egy pusztulási folyamat sem tart örökké. Képesek vagyunk megállítani. Saját lelkünkben és környezetünkben egyaránt. Hogyan? Nos, ennek az ételnek különböző receptjei vannak. Mindenkinél más és más a leírás. Rajtunk áll, hogy nekilátunk-e végrehajtani a leírtakat.
De vigyázat! Főzzünk! Ne „odabassunk”!