Sirkó László jutalomjátéka

Jutalomjátéknak nevezzük azokat a színielőadásokat, amelyeket vagy a társulat színművészei választhattak maguknak – hogy legnépszerűbb, leghatásosabb szerepükben mutathassák meg tehetségüket a közönségnek –, vagy a direktorok szántak úgymond búcsúajándékként a színészeknek. Most Sirkó László is jutalomjátékra készül Cseke Péter igazgató és Réczei Tamás művészeti vezető jóvoltából, búcsúról azonban szó sincs! A népszerű kecskeméti színművész Arthur Miller „Pillantás a hídról” című művének főszerepét próbálja.

– Véleményem szerint minden szerep jutalom, amit egy színész megkap. Sőt, már az is a sors nagy jutalma, hogy színész lehet az ember, s azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret: játszhat éveken keresztül. Ugyanakkor kétségtelen, hogy Arthur Miller „Pillantás a hídról” című darabjának főszerepe, Eddie Carbone valóban jutalom – mondta Sirkó László. – Egyszerre gyönyörű és nehéz ez a szerep, mindenki örülhet, aki a pályája során eljátszhatja.

– Hol tart most a próbafolyamat?

–A színdarab felénél járunk, most kezdtük a második részt próbálni. Eddig úgy tűnik, hogy megállja a helyét az a koncepció, amit Béres Attila rendező elképzelt, s amit a közös munkával elértünk. De még korai lenne bármit is kinyilatkoztatni. Ari-Nagy Barbara dramaturg és Béres Attila egyébként kamaraszínházi változatot készített az eredeti műből, hiszen a Kelemen László Kamaraszínházban láthatják majd a nézők az előadást.

– Milyennek látod Eddie Carbone-t?

Eddie egy nagyon egyszerű dokkmunkás, akinek az ősei valamikor kivándoroltak Amerikába. Abból él, hogy hajókat rak ki, tisztességes életet biztosítva a feleségének és Catherine-nek, a neje 18 éves unokahúgának, aki velük él. Eddie egy kicsit jobban kedveli ezt a fiatal lányt, mint ahogy szabadna, de ezt a vonzalmat magának sem vallja be. Véleményem szerint eleinte nem is tud róla. A család barátja, az ügyvéd hívja fel a figyelmét, hogy hiába ágál a lány sorsa ellen, nem tehet semmit. A családhoz ugyanis két fiatal férfi érkezik, az asszony rokonai: Marco és Rodolpho. Catherine és Rodolpho között pedig első látásra szerelem szövődik. Eddie ezt nem veszi jó néven, sőt gyűlölet alakul ki benne a fiú iránt. Mint jó apa, ellát mindenkit, szállást, ételt ad a két fiúnak is, de közben figyelmezteti őket az illegális bevándorlókat érintő szigorú törvényekre. Egy biztos, a tragédia felé sodródik a család: Catherine, az ő választott szerelme, Rodolpho és Eddie, akinek korához sem méltó ez a túlgondolt nevelőapai kapcsolat. Eddie el kell, hogy bukjon. A darab tele van színes, mozgalmas, dús érzelmekkel, és rettenetes, fojtó érzelmi hullámokkal, amelyek beborítanak mindenkit: az is megkapja a méltó büntetését, aki törvénytelenül érkezett ide, és az is, aki szállást adott nekik. A szerelmespár sem happy enddel búcsúzik az előadás végén. Eddie nem tudja kordában tartani az érzéseit, ezért kerül zsákutcába. A története visszaemlékezésként közreadó ügyvéd is bűnhődik: egy életen át szorong az emlékektől. Hogy mitől igazi ajándék még nekem a remek szerepen kívül ez az előadás? Nagyszerű kollégákkal dolgozhatok együtt, úgy vélem, a legjobb szereposztással próbáljuk a darabot. A súgó a feleségem, Ba Éva, a rendező asszisztense pedig az én édes lányom, Sirkó Anna. Természetesen köszönöm az igazgatóságnak ezt a jutalomjátékot: ilyen szerep nem minden nap jut a színésznek. De nehogy azt higgye a kedves néző, hogy ezzel búcsúzom! Hiszen a „Pillantás a hídról” című előadással párhuzamosan már próbálom a Nyomorultak musical változatát. Ez a pálya nem korfüggő – egy színész, amíg mozogni bír, addig szerepet vár, szerepet játszik, lehetőleg jól. S ha szerencséje van, akkor nézik.

Bera Linda