Sirály – dramatic reality Dunaújvárosban

Interjú Dömötör Tamás rendezővel

„Vajon hogy festene most Csehov hőseinek drámája a legfőbb szobatárs, a televízió képernyőjén? És mi van, ha ezt a tévét betoljuk egy színházba, és ott nézzük meg együtt?” Talán egy új műfaj: a dramatic-reality. Meglátjuk. Ha bekapcsoljuk” – Dömötör Tamás.

A Sirály – dramatic reality bemutatója február 8-án volt a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiószínházában. A Csehov azonos című drámája alapján készült mai történetet Dömötör Tamás rendezte, akivel még a próbák idején beszélgettünk.
– Korábbi nyilatkozataidban többször is elmondtad, hogy másképpen kell napjainkban színházat „mesélni”, ha kommunikálni szeretnénk az új nemzedékkel, a fiatalokkal.
– Elsősorban mások a fontos dramaturgiai pontok, ahhoz képest, amely ötven vagy száz évvel ezelőtt ugyanannál a történetnél beváltak. Azokra a reflexekre szeretnék építeni, amelyek a hétköznapi kommunikációban is jelen vannak a „fogyasztóban”. Mondjuk egy huszonhárom éves fiatal, aki az internetről válogatja ki a kulturális élményeit, annak egészen mások a reflexei, mint annak, aki úgy nőtt fel, hogy elé rakták a kész programot, és nem kellett választania. A színház ma nem a kultúra fő csatornája, éppen ezért megpróbálom kihasználni a televíziós formák, a populáris média által diktált lehetőségeket.
– A Sirály című előadás műfaji megjelölése dramatic-reality. Kifejtenéd, hogy pontosan mit takar ez?
– A Bartók Kamaraszínházba is úgy érkeztem, hogy volt három verzióm a csehovi mű színpadi adaptációjáról. Mindig a színészekkel közösen döntjük el, hogy melyik koncepció a legerősebb. A gyanú árnyékában egy televíziós műsor, amely két éve uralja a magyar kereskedelmi médiát. Az emberek nagyon hamar kódolják, és felháborítóan sokan nézik. Megpróbálom Csehov drámáját ebbe a formába belehelyezni, hogy a mai fiatalokhoz eljusson a mondanivaló.
– Ha a televíziót „betoljuk” a színházba, változnak a szerző által megírt dramaturgiai pontok?
– Betartok mindent dramaturgiailag, ugyanúgy, mint a Czukor Show-nál, ahol egy szó sem maradt az eredeti műből (Füst Milán Boldogtalanok) mégis pontosan felismerhető volt a „storyline”. Csehov esetében sem kifordítani akarom a történetet, hanem lefordítani a mostani nyelvre. A Sirály című dráma minden konfliktusát igaznak, érték- és időtállónak tartom, amelyek fellelhetőek a ma élő emberek viszonyaiban. Ezt kell átadni minél kevesebb súrlódással. Sosem az a célom, hogy radikális előadást hozzak létre, sőt megkockáztatom, hogy nagyon is konzervatívan dolgozom az egyes jelenetek kapcsán. A lényeg az, hogy mai nyelvre lefordítva jusson el a közönséghez Csehov remekműve.
– Elsősorban középiskolások számára készül a Sirály című dramatic-reality?
– A színház kérése az volt, hogy az előadás elsősorban a középiskolás közönségréteget szólítsa meg. Ettől függetlenül, egy jó drámában mindenkinek igaza van, és mi azon leszünk, hogy ezt meg is tudjuk őrizni, és akkor mindenkinél betalál. El tudom képzelni, hogy a néző egyik nap az egyik szereplőnek ad igazat, míg másnap már egy másik szereplő pártján áll. Ez benne a jó.
– A Bartók Kamaraszínház alkotóin kívül három vendégművész érkezett a te kérésedre. Miért éppen rájuk esett a választásod?
– Vasvári Emese esetében egyértelmű és könnyű volt a választás, egyrészt már dolgoztunk együtt, másrészt Arkagyina szerepe teljesen neki való. A fiatalokat, Sodró Elizát és Hajmási Dávidot tanítottam a Kaposvári Egyetemen. Ez kiváló lehetőség számukra, hogy élesben is kipróbálják magukat. Jó döntésnek bizonyultak.
– Hogyan érzed magad a Bartók Kamaraszínházban?
– Én nagyon jól érzem magamat, mert itt nyugodtan tudok dolgozni, szabad színházat lehet csinálni. Dunaújvárosban nem indult be a „színházgyár” mechanizmusa, ahol futószalagon kell előadásokat létrehozni. A színház „élő szövet, lélegzik”. Sohasem szerettem olyan helyen dolgozni, ahol a „futószalag” miatt már jóval előre le kellett diktálni mindent. Ez a felfogás nem kalkulálja bele azt a fontos tényezőt, hogy a színészek lehetnek teljesen más lelkiállapotban, mint ahogyan azt én gondolom, és ezért az egész korábbi elképzelésem érvénytelenné válhat.
– Terveid között szerepel, hogy más Csehov darabot is rendezel?
– A dunaújvárosi bemutatót követően, Pécsen fogom megrendezni a Cseresznyéskertet, nagyszínpadon.
Mudra Ágnes
Fotó: Őri György