Shakespeare neonfényben

Rusznyák Gábor Kecskeméten rendez

Shakespeare Szentivánéji álom című művének bemutatására készül a kecskeméti Katona József Színház társulata. Az előadást a kaposvári Csiky Gergely Színház korábbi főrendezője, a jelenleg szabadúszó Rusznyák Gábor rendező állítja színpadra. A premier március 19-én lesz.

 

– A Szentivánéji álom Shakespeare egyik legismertebb műve, melynek már számtalan feldolgozása született hazánkban és a nagyvilágban egyaránt. Mi az, amit ebből a történetből szeretne megmutatni a kecskeméti közönségnek?

– Valóban nehezíti a helyzetünket, hogy a Szentivánéji álom egy világszerte ismert és gyakran játszott darab, amelyre már sok minden rárakódott. Készültek belőle jó és érvényes előadások – a hazai bemutatók közül talán a Bárka színházbeli volt a legkiemelkedőbb. Nem tartozom azon rendezők közé, akik a darab elejétől végéig mindent elterveznek már az olvasópróbára, de nálam mindig van egy „első szerelem”, amit szeretnék elmesélni az előadással. Természetesen nagyon sokat változtat a kiinduló koncepción a színészek játéka, az ő ötleteik. A kecskeméti társulatból korábban csak Kőszegi Ákossal találkoztam egy soproni munka kapcsán, illetve Müller Zsófit és Portik Györfi Andrást ismertem még főiskolás korukból. A társulat többi tagját most ismertem meg. Kétesélyes az ilyen helyzet, hiszen vagy tudunk egymással kommunikálni, kérdezni egymástól, s arra válaszokat adni, vagy sem. Számomra ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jó előadás születhessen. A történet alapkonfliktusa ismert: Théseus, Athén ura legyőzte Hippolytát, az amazon királynőt, s házassággal pecsételné meg a szövetséget, miközben négy fiatal keresztbe kasul szereti és szeretné egymást, már ha az atyai szigor engedné. S ha ez nem lenne elég, a tündérvilágban féltékenység üti fel a fejét, miközben a mesteremberek egy előadásra készülnek a herceg esküvőjére s minden szál, minden történet egy erdőben fut, s kavarodik végkép össze. Oberon és Titánia összetűzése miatt a földön összevisszaság van, ezt talán ma, amikor nem tudjuk, épp nyári nadrág vagy téli kabát lesz aznapi viseletünk, jobban megértjük. A másik fontos kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy mi is az „erdő” nekünk, ahol a történet szálai összefutnak, ahol szerelmek szövődnek és véget érnek, ahol szamárrá változhat egy mesterember? Valóban egy erdő ez, vagy inkább a mi belső világunk? Ezt az egészet szeretném – mivel mi ezt ismerjük a legjobban – a színház világára leképezni, hiszen egy színésszel jó esetben ugyanez történik. Belép egy ember a fekete falak közé, a saját hétköznapi életével, és jó esetben átalakul. Néhány órára egy másik ember életét éli.

– Az előadáshoz Nádasdy Ádám fordítását használják. Miért érezték fontosnak, hogy egy napjaink nyelvezetéhez közelebb álló változattal dolgozzanak?

– A színház vezetése eleve ennek a változatnak a megrendezésére kért fel, és én sem tiltakoztam. Bár nagyon szeretem Arany János magyar átiratát, nem hiszem, hogy valóban értjük még azt a szöveget. Nádasdy fordítása sokkal maibb, de a verses forma miatt még ezt sem könnyű értelmezni. A verses párbeszéd olyan áttét, amire már nem vagyunk felkészülve: a gyorsan és primer formában kapott információk világában ezzel nem tudunk mit kezdeni.

– Milyen lesz az előadás látványvilága?

– A színházból indulunk el, ill. egy öltözőből. Ez persze nem a Kecskeméti Katona József Színház öltözője, hanem maga: Athén. Az erdő pedig a fantáziánk, az az üres tér, amibe belelátjuk, azt a megannyi mindent, akár egy erdőt is. Mi épp egy neon-erdőt egy Jazz zenekarral.

Bera Linda