Sérelem és párbeszéd

Éles vita a politikai színházról, folytatás augusztusban

Évtizedes sérelmek – mindenkiben és évtizedes vágy a párbeszédre – mindenkiben. Ez derült ki ma este a Katona József Színházban rendezett színházi fórumon, amelynek kiinduló témája a politikai színház volt. A továbblépés mindenképp a diskurzusban rejlik – fogalmazták meg. A következő sokszereplős találkozó augusztusban következhet, amikor a Magyar Művészeti Akadémia szervez vitát, egyeztetést.

Veiszer Alinda moderálása mellett Vidnyászky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője, Schilling Árpád rendező, a Krétakör vezetője és Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója szálltak vitába. A nézőteret teljesen megtöltötték a kíváncsi színházcsinálók, színészhallgatók, szakírók.

A beszélgetés elején azt járták körbe, mennyi helye van a politikának a színházban. Ascher Tamás szerint minden színház politikai, amely társadalmi kérdéseket tesz fel. Nálunk ez különösen így van, mivel Magyarországon jelentős nyugtalanság van, nem mennek jól a dolgok az országban.

Vidnyászky Attila úgy fogalmazott: nagyon ritkán alkalmaz politikai gesztust a színpadon. A Johanna a máglyánban azért folyamodott ehhez, mert az előadás készítésének idején sok támadást kapott külföldről, ám válaszolásra nem nyílt lehetősége. Ahogy fogalmazott: nem szereti azt az Europai Uniót, amely fél a saját kereszténységétől. Előadásiban ő az igen-eket és nem a nem-eket keresi, a színháznak ünnepnek kell lennie, ahonnan a nézők szebb lélekkel távoznak. Ezzel együtt elfogadja, mindenfajta színháznak van létjogosultsága, a közönség eldönti, mire van igénye.

Schilling Árpád szerint minden politika, ami a színházban történik adott időn belül, hiszen már az önmagában hatalmi kérdés, hogy egyesek egy dobogón, fényben állnak, mások lent, sötétben ülnek. Ám ezeken felül a színháznak a szabadságról kell szólnia, minden érdeknek, véleménynek szabad utat kell engedni.

Oberfrank Péter szerint a vidéki színházaknak egészen más a feladatuk, mint a fővárosiaknak, ott ugyanis a színház ünnep, nem lehet politizálni. Veszprémben a műsor összeállításakor 17.000 bérletest kell teljes körűen kiszolgálniuk.  

 

Vidnyánszky Attila és Ascher Tamás

Esztétikai vita bontakozott ki a partnerek között a színház jelen idejűségéről. Míg a Nemzeti igazgatója úgy látja, a klasszikus darabokban minden meg van írva, a mai kornak ezekhez kell felnőni, színházi értelemben az elmúlt húsz évben nem történt újítás. Ezzel szemben Ascher Tamás és Scilling Árpád a színház aktualitása mellett érvelt. A Katona műsorán jelenleg is futnak az Illaberek és a Vörös című előadások, amelyek posztdramatikus művek, vagyis dokumentumokat szerkesztettek egybe, nem egy megírt darabot adnak elő, hanem társadalmi kérdéseket járnak körbe, számos forrást gyűjtöttek össze hozzájuk. Schilling szerint a kortárs valóság leginkább a Trafó és a független társulatok produkcióiban mutatkozik meg.

A vita egyre ingerültebbé vált, Vidnyászky Attila és Schilling Árpád érdek- és értékütközése nem most kezdődött, tavaly decemberben egy berlini konferencián már konfliktusba keveredtek egymással. Az előbbi szerint kettejük szkanderozásában egyetlen közös pont sincsen. Úgy látja, a színházi szakma megosztottságában nem a Magyar Teátrumi Társaság ássa az árkot. A viták helyett a párbeszéd megkezdését javasolja a szakma valós kérdéseiről, ennek érdekében többször szorgalmazott találkozót Csizmadia Tiborral, a Magyar Színházi Társaság elnökével. Schilling szerint a kezdeményezés azok dolga, akik hatalomban vannak.

A Magyar Teátrumi Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy az előadóművészeti törvény 2009-es – általuk kezdeményezett – módosítása tette lehetővé, hogy a magyar színházi struktúra fenn tudott maradni, vagyis minden megyében ma is önálló társulattal rendelkező színház működik, fennmaradt a vidéki operajátszás, a pályakezdő színészek szinte egésze el tud helyezkedni.

Schilling Árpád és Oberfank Pál

Schilling Árpád arról szólt, hogy számos színházi alkotó kiszorult az intézményi rendszerből, egyfajta ízlés uralkodik, Vidnyánszky Attila dönti el, ki csinálhat és ki nem színházat ma Magyarországon. Ascher Tamás sérelmének adott hangot: „aki nem ül a tribünön Orbán Viktor mögött, annak a művészi létét vád éri.” Kifogásolták, hogy se a Magyar Művészeti Akadémia, se a Magyar Teátrumi Társaság nem szólalt meg Kerényi Imre legutóbbi, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet bíráló kijelentései kapcsán. (A miniszterelnöki megbízott az Újszínházban rendezett Keresztény Színházi Fesztivál háttérbeszélgetésén arról szólt, a “buzilobbi” és a dramaturg hallgatók hipnózisa uralja az egyetemet, ezért egy ellenintézmény létrehozását szorgalmazza – A szerk.)

Vidnyánszky Attila erre reagálva kijelentette: se stílusában, se tartalmában nem ért egyet Kerényi Imre szavaival.

Minden hozzászóló egyetértett, a színházi szakma konfliktusai régi, ki nem tágyalt sérelmekből fakadnak. Vidnyánszky Attila úgy látja, a mostani kormányzat nyitott a kulturális innovációra, épp ezért kell előre lépniük a párbeszédben.

Oberfrank Pál a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként elmondta, szervezésükben lezajlott már egy beszélgetés a független társulatokról. Hangsúlyozta: jelentős hátországnak tekinti az alternatívokat, a kőszínházak is sok új tehetséget kaphatnak az alternatívok irányából. Bejelentette: augusztusban két napos fórumon folytathatják a színház strukturális, esztétikai kérdéseinek megvitatását. Minden alkalommal újabb témák kerülnek majd elő. A nézőtér soriból több felszólaló azt kérte, az Akadémia egyeztetéseire a legkörültekitőbb módon hívják meg az adott témák összes érintettjét.

Cs. Z.