Scapin, a művész, a szemfényvesztő

Molière vígjátékának legendás figurája Scapin, a furfangos szolga, minden bajból kihúzza gazdáit. A debreceni direktor álmában sem gondolta volna, hogy mennyi trükkös megoldással juttathatja el ezt a darabot a bemutatóig. A Csokonai Színház Molière: Scapin, a szemfényvesztő (Rideg Zsófia új fordításában)című komédiájának bemutatóját október elejére tervezte Silviu Purcărete rendezésében. A rendezői koncepció szerint a Scapin Molière maga, a művész – frusztrációival, hiúságával, illúzióival, kudarcaival, sok öniróniával fűszerezve. A főszerepet Cserhalmi Györgynek szánták, el is kezdődtek a próbák, de – ahogy a komédiákban mindig – komplikációk adódtak. Szemműtéte miatt Cserhalmi Györgynek le kellett mondania a „szemfényvesztő” szerepéről és Trill Zsoltnak bravúros gyorsasággal kellett helyébe állnia.

Silviu PurcăreteMolière darabját 2005-ben rendeztem meg először a Laurence Olivier alapította Chichester Festival felkérésére, amikor ott a nagy színházi mágusok, manipulátorok, szemfényvesztők figurái köré szervezték a fesztivált.

Silviu Purcărete:– Számomra Molière egyik legjobb darabja ez. Dramaturgiai felépítése tökéletes, stílusa és formája is remek. Rendszerint sokat szoktam húzni a drámai szövegekből, felcserélek részeket bennük – soha nem írok hozzá egyikhez sem, de a jelenetek, dialógusok sorrendjét gyakran megbolygatom. Klasszikus szövegeknél is. E darab esetében azonban erre nem volt szükség, mert itt minden részletnek megvan a maga funkciója, a húzások nem szolgálnának semmire, sőt ártanának a szöveg matematikájának és zenei felépítésének, amely tökéletesnek tűnik számomra. Nagyon izgalmas az, hogy Molière élete, pályája végén – miután megírta problémás darabjait: a Tartuffe-öt, Mizantrópot, Don Juan-t – ír egy burleszk-komédiát. Egy ilyen kis olasz farce-ot, amely ugyanakkor különlegesen kifinomult, rétegzett mű. Gyönyörű az a szomorú szál, amely a burleszken túl felfedezhető benne. Persze ezt csak, mint egy keserű szájízt kell érzékeltetni a komikum mögött, semmiképp nem szabad direktben ezt a keserűséget játszani, mert akkor nyomban bolondok házában találjuk magunkat. A darab nyelvezete, a szituációk és a karakterei időtlenek. A megrajzolt jellemek egyszerre commedia dell’ arte maszkok és lelki élettel rendelkező húsvér emberek, tehát nagy pszichológiai mélység is van benne. Ez a nagyszerű ebben a darabban, hogy minden koherens és mély lélektani szempontból, mégis az egész a burleszk-komédia ritmusában pereg. Mindez történhetne ma is, vagy néhány száz évvel ezelőtt, a cselekmény nincs belehelyezve koherens történelmi korba. A mi előadásunk halvány utalást tesz az 50-es, 60-as évekre, egy idejétmúlt, lepukkant helyszínen játszódik. Amikor elkezdtünk dolgozni Helmut Stürmerrel, a látványtervezővel, és Șirlivel, a zeneszerzővel, kerestük, hol történjen a darab. Végül arra jutottunk, hogy olasz miliőbe, egy szegény olasz kikötő város egyik lepusztult kávézójába helyezzük. Itt természetesen van egy zongorista (Scapin) és egy zongora, aki maga is szereplővé válik. Vibrál, akár egy élőlény. Trill Zsolttal már dolgoztam együtt a A tüzes angyalban, jól értjük egymást. Rendkívül rugalmas és intelligens színész, átszűri testén az anyagot, valós fizikai kapcsolata van a dolgokkal. Ez persze általában véve az igazi színész sajátja.

Silviu Purcărete állandó munkatársai Helmut Stürmer díszlet- és jelmeztervező valamint Vasile Șirli zeneszerző, mindketten világhírűek saját területükön.

Helmut Stürmera nemzetközi színházi élet elismert művésze. Negyven éves pályafutása alatt több mint 200 színházi előadáshoz, köztük számtalan operához valamint nyolc játékfilmhez  tervezett díszletet és jelmezt. Stürmer olyan világhírű rendezők munkatársa, mint Liviu Ciulei, Lucian Pintilie, Silviu Purcărete, a néhai Vlad Mugur és Tompa Gábor. 

Vasile Șirli zeneszerző Párizsban él 1986 óta. Életét a színháznak, a filmnek, a táncnak és a sanzonnak szentelte, mely lehetővé tette, hogy művészete a legkülönbözőbb stílusokban bontakozzon ki. Silviu Purcărete számos, Európát bejárt, színházi rendezésének ő a zeneszerzője. Mivel filmzenéket is ír, olyan neves alkotókkal dolgozott együtt a román mozi világából. 1990. decemberétől a párizsi Disneyland zenei igazgatója, amelynek sok előadászenét, eredeti zenét és hangszerelést szerzett.

Vasile Șirli:– Silviu Purcărete azt kérte tőlem, hogy a zene gazdagítsa a figurát, hiszen Scapin egy Mester, aki a csábítás, a manipuláció, az alkotás minden eszközével rendelkezik. Tehát a zene nyelve nélkülözhetetlen. A zongora hangzása tökéletesen megfelel a figurának. Már csak az kellett, hogy a kompozíció felölelje a teljes zongorista hagyományt, minden áramlat keveredjen benne: a klasszicista, a romantikus, a kortárs. Adott volt a zongora hangzása és nemessége, valamint maga a tárgy, mint díszletelem. A zongorálás gesztusának eleganciája, ereje, szépsége pedig a drámai cselekmény mozgatójává vált előadásunkban.

Cs.M.M.

Fotó: Máthé András