Sajtóháromság

Nyílt nap keretében mutatták be a Nemzeti Színház új kiadványait

Komolyan veszi a közönségtájékoztatással összefüggő kötelezettségét a Vidnyánszky Attila irányításával új utakra induló Nemzeti Színház. A színházhoz és a vizuális művészetekhez megszámlálhatatlan szállal kötődő Eöri Szabó Zsolt internetszerkesztő felel majd a honlap elevenségéért. Kornya István újságíró szerkeszti az évi tíz alkalommal megjelenő magazint, a Nemzetit, amely összevont műsorfüzetként, a hónap bemutatóihoz illeszkedő háttéranyagokkal igyekszik a nézők tájékozódását segíteni. Művészeti lapként határozza meg önmagát a Szcenárium szerkesztősége. A folyóirat felelős szerkesztője Szász Zsolt (bábművész, dramaturg, rendező), szerkesztője Pálfi Ágnes (költő, esszéíró).

Új sajtóhármasság. Aki a jegyvásárlás szándékával kattint a honlapra, rögtön érzékeli az előugró képeken a változást. Vonzza a tekintetet a felület, csábít a körbepillantásra a helyfoglalás után. Ahogyan közeledik az első bemutatók ideje, úgy gazdagszik a próbafotókat tartalmazó Galéria, s gyűlnek az Életképek fotói. Vallanak a közös munkáról a színészek, a rendezők. Minden mondatból az igazgató által józanul kijelölt program, az összefogás óhaja csendül ki. Igen, ott csak összefogással lehet sikeresnek lenni a színpadon, ahová annyi földrajzi és stílusirányból érkeztek az emberek, mint a Nemzetibe.
A honlap és a magazin között már megvalósult az összefogás. Az előbbi lapjain napihírként felvillanó anyagok kézhez vehetőek nyomtatott formában is a Nemzeti első számában. „Szeretnénk könnyed hangvételben, olvasmányosan és érdekesen írni a Nemzeti Színházban folyó munkáról, műhelytitkokról is, sok-sok illusztrációval.” – nyilatkozta a honlapnak a magazinszerkesztő, és felhívta a figyelmet a legérdekesebbekre. Miként készül az évadbeli első szerepére Trill Zsolt és Reviczky Gábor. Miért nem lett esztrádsztár Szűcs Nelli? Művészszínház és a Dallas – van közük egymáshoz? Mi Bodrogi Gyula drámai vétke a színházigazgatói pályáztatások körül? – derül ki a páros-portrék nyomán. Nem mulasztja el a nyitószám összeállítója a színháztörténeti visszatekintést sem: kért egy írást Gajdó Tamás színháztörténésztől a Nemzeti direktorcseréinek történetéről. Tanulságos olvasmány.
A tartalmi átfedés (egymásra épülés, a másik ötleteiből merítés) a Nemzeti sajtóorgánumai között, szellemi értelemben megtermékenyítő lehet. Gajdó észrevételekkel árnyalt időrendi áttekintésének kiterítésére – annak elemzésére például, hogy melyik politikai kurzus, milyen igazgatótípust részesít előnyben – a magazinformátum alkalmatlan, az ilyen vizsgálódások terepe a Szcenárium. A felelős szerkesztő pontosan érzi, melyek a szükséges önmeghatározás irányai. Fontosnak tartotta, hogy már az első lapszámot is egy jól felismerhető ars poetica jegyében állítsa össze. Három rovat szolgálja a célt, hogy a Nemzeti Művészeti Műhelyének hitvallását reprezentálja.

A Kultusz és kánon rovatban az értékpreferenciákat akarják közvetíteni. A kultusz fogalmát a lehető legtágabban értelmezik. A rovatban egyaránt helyet kaphatnak a színház változó társadalmi funkcióját vizsgáló írások, az állami kultuszképzés aktuális kihívásait felvető témák, így például a nemzeti identitás újrafogalmazásának a kérdésköre, de az olyan alapvető kultúraelméleti kérdések is, mint a színházművészet antropológiai alapozottsága és ontológiai gyökerei.
A Kilátó rovatban mindenekelőtt azokat az európai rendezői iskolákat, alkotói műhelyeket és színházi gondolkodókat szeretnék előtérbe állítani, amelyekre/akikre eme törekvésükben, illetve a költői színház művelésében és esztétikájának kidolgozásában elődeikként, illetve mestereikként tekintenek (közöttük J. Grotowski, T. Kantor, E. Barba, V. Novarina). A rovat előkészítő fóruma lesz a 2014-re tervezett nemzetközi fesztivál filozófiája kimunkálásának is. A kettős kötődésű határon túli magyar színházi műhelyek bevonása sem elhagyható: általuk/ révükön sajátos szemszögből láthatunk rá önmagunkra, illetve a szomszédos országok színházi nyelvújító törekvéseire is: a színházi formanyelv hasonlósága elvezethet a sajátos közép-európai mentalitásnak a megragadásáig.
Az első lapszámot úgy állították össze, hogy a benne szereplő cikkek egymással is párbeszédbe kerüljenek. A Fogalomtár c. rovat első cikkének azért választották a pátoszról szóló esszét, mert ez illik leginkább a fenti témákhoz. „Végh Attila személyében egy olyan költő-filozófus szólal meg majd rendszeresen a lapban, aki klasszikus műveltsége és drámaírói ambíciója folytán is esélyes arra, hogy friss szemmel vizsgálja felül a színházelméletben látszólag jól bejáratott, ám valójában egyre homályosabb alapfogalmakat (lásd még paródia, katarzis, mimézis, techné, sacra).” – tudatja a felelős szerkesztő.
A Nemzeti sajtóbirodalmával való kapcsolatfelvétel nem költséges: a honlapi információszerzés ára egy kattintás, a magazin ingyenes, a 104 oldalas szellemi kalandot kínáló Szcenáriumért 570 forintot kérnek. Három gömb fagylalt ára – megfizethető.

bt