Saint-Exupery kóbor csillaga

Ősbemutató a debreceni Csokonai Színházban

Az idén hat ősbemutatót tart a Csokonai Színház. A Többsincs királyfi, a Mária és A halott város után a Saint Exupéry művei alapján írt darab került színre a debreceni teátrum nagyszínpadán.

– A Kóbor csillag létrehozásához a kezdő impulzust az adta, hogy néhány évvel ezelőtt rábukkantam egy cikkre az interneten, mely hírül adta, hogy francia tenger alatti régészek megtalálták Antoine de Saint Exupéry vízbe zuhant repülőgépének roncsait, sőt még azt az egykori német vadászpilótát is, aki lelőtte a híres francia író gépét – meséli Mispál Attila rendező.

A Kóbor csillag ötletgazdája, Mispál Attila arra gondolt, hogy a hajdan volt valóság feltárt tényeit, és az azokról szóló híradások száraz szövegeit érdemes volna az író életművének bizonyos darabjaival együtt vagy azokkal párhuzamosan szemlélni, olvasni, értelmezni, netán eljátszani.

– A most létrejövő előadás ezt teszi. Különös összecsendülések tanúi lehetünk, ha odafigyelünk. Az ember földje, Az éjszakai repülés, A hadirepülő, aCitadella ésA kis herceg jól ismert sorai és motívumai az új összefüggés-rendszerben új dimenziót nyernek. Az író édesanyjához írt levelei, feleségének, Consuelonak őhozzá írott levelei, testvéreinek híradásai a gyerekkorukról, valamint édesanyja versei is forrásul szolgáltak a darab több párhuzamosan futó történetszálának kifejtéséhez. Rajtuk keresztül az író magánéletének kulisszái mögé is bepillanthatunk.

 

Az elrejtett feleség

– Mispál Attila azzal állt elő, nem írnánk-e együtt Saint-Exupery-darabot, melynek egyik központi vonulata lesz a világ által – méltatlanul – csak kishercegesnek ismert író… házasélete – mondja Zalán Tibor író. – Őt, mint ötletgazdát és filmest a repülés-téma érdekli, a veszély szabadsága és vonzása, amit az akkor már becsületrenddel kitüntetett és világhírű író enyhíthetetlen szomjúsággal űzött és hajszolt; én pedig dolgozzam a privát szférában. Én, aki azt sem tudtam, hogy volt neki felesége! Az ilyeneknek amúgy sem szokott, morogtam…

– Megvallom, fanyalogva kezdtem a vékonyka Consuelo asszony vékonyka memoárjának olvasásába, annak tudatában, hogy minden visszaemlékezés hamis, amit szándékkal vagy szándéktalanul megszépít vagy eltorzít az emlékezés önvédő-önvádló mechanizmusa – avat be a munka kezdeti szakaszába az író. – Aztán megismertem egy asszonyt. Egy törékeny, folyton összetört, de sohasem megtört, mert erős életet. Egy igazi feleséget – az elrejtett feleséget –, aki körömszakadtáig kitartott csapodár és az éjszakákban a nagy szőke elfáradásokat kereső, idegeit folyton kihegyező és azokat – ahogy a feleségét is – védtelenül hagyó férje mellett.

– Tehetséges nő volt Consuelo, kis művész a kor nagy művészbarátaival összejárva, esendő apró asszony, aki éjszakákat, heteket, hónapokat várt arra, hogy rányitja az ajtót az ő nagy állata, aki ugyanúgy szerette őt, ahogy ő, és amaz mégsem tért meg hozzá csak órákra, percekre. Consuelo tudta, hogy már soha nem jön meg. De haláláig várta. Mert reménykedett, hátha egy vasárnap délután mégiscsak belép hozzá – az ő nagy medvéje. Kis aranyhordóban vörösbort kér majd, és hozzáfog A kis herceg folytatásához…

K. I.

Fotó: Máthé András