Ruszt József-emlékkiállítás nyílt a Hevesi Sándor Színházban

Ruszt József, a zalaegerszegi színház alapítójának emlékére nyílt állandó kiállítás pénteken Zalaegerszegen, a Hevesi Sándor Színházban.

A tárlaton a kitüntetései, diplomái, publikált művei, csaknem kétszáz rendezését feltüntető színházi plakátkivonat mellet közel húsz fotográfia is látható a “mesterről”. A tervek szerint a színház alapításának 30. évfordulójára elkészül a direktor bronz mellszobra is.

Fogadott zalaegerszegi, sok ember példaképe a megyeszékhelyen. Rácáfolt a mondásra, miszerint nincs pótolhatatlan ember, mert mások állhatnak a helyedre, de Zalaegerszegen volt egy ilyen ember, akit Ruszt Józsefnek hívtak – méltatta a színházalapítót Gyutai Csaba, Zalaegerszeg polgármestere.

Ruszt József hatása a mai napig érződik a magyar színházi életben, nem felejthetik el sem a városban, sem a színházi életben – fogalmazott Besenczi Árpád, a Hevesi Sándor Színház igazgatója. Az MTI kérdésére felidézte, hogy katonaéveiben találkozott először Zalaegerszegen a “mesterrel”; rendezésében nézhette meg az Ember tragédiáját, a Húsvétot, az Ördögöket.
Ruszt József (1937-2005) Kossuth-díjas rendező majdnem 45 évi munkássága során több mint 200 előadást rendezett, ebből 23-at Zalaegerszegen. 1982-ben alapítója, majd 1986-ig igazgató-főrendezője volt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színháznak. A teátrum megnyitásakor emlékezetes rendezésben vitte színre Madách Imre Az ember tragédiája című művét, amelyet aztán 2004-ben, egy évvel a halála előtt újra megrendezett Zalaegerszegen. Ugyanebben az évben színház- és társulatteremtő tevékenységéért Pro Urbe-díjat vehetett át Zalaegerszegen.

Ruszt 1963 és 1974 között a debreceni Csokonai Színház, 1978-ig pedig a kecskeméti Katona József Színház, majd a Népszínház rendezője volt. A Nemzeti Színházban 1982-től, Szegeden 1988-tól rendezett. 1990-ben egy színészcsoporttal kivált a szegedi színház társulatából, és megalapította a Független Színpadot, amely 1991 óta Budapesten működik. Klasszikus darabokat is újabb rendezői felfogásban állított színpadra, újításai gyakran meghökkentőek voltak. 1995-től a Budapesti Kamaraszínház művészeti vezetője volt, de többször vállalt vendégrendezést vidéki színházakban is.