Roberto Zucco – Székelyudvarhely

Zuhanás a Napba

Bernard-Marie Koltès darabja, a Roberto Zucco hazaérkezik a Tomcsa Sándor Színházba, ha ott dolgozik Barabás Árpád – mondatja a mezei szakértelem. A menedzsment szerencsére nem mezei. A sorozatgyilkos környezetéből, a társulat szinte minden tagjára illik valamelyik szerep. Zakariás Zalán rendező ideális stábbal dolgozhatott.

Valójában a színész teszi emberarcúvá a művet. A halál titkos ügynökét főnixmadárként bemutatni csak olyan színpadon lehet, ahol az, érzékeny emberek körében tudja sugározni lappangó filozófiai sejtelmeit. Az 1991-es Katona József színházbeli bemutató belga rendezője külsődleges bűvészmutatványokkal igyekezett kitölteni a játékidőt, s aki engedte, hogy eltereljék figyelmét a szövegről, az nagy maflaságokat gondolhatott. A hirtelen tollú Koltai Tamás például morális felháborodást jelentett be, amiért olyan darabot tűznek műsorra, amelyben egy sorozatgyilkost glorifikálnak. Kijárt azonban a sajtóátok másoktól is.

Az értelmezés nehézsége abban rejlik, hogy az apját, anyját, egy vadidegen nyomozót és az alkalmi hölgyismerősének fiát megölő Roberto Zucco tetteire vajmi kevés a szövegszerű magyarázat. Zakariás Zalán Demeter Kata dramaturggal – ezt a keveset felfedezte, és érzékelhetővé teszi a színpadon. Amikor Albert Orsolya (A lányka) ájult csodálattal hallgatja ihletett történetét az afrikai havasokról, ahol ő járt, s ahová majd el kell jutniuk, azért lehetséges kikövetkeztetnünk, hogy Zucco az őrültekházából szökött elmebeteg, és beszéd közben ezt Barabás mozaikos vehemenciája sugallja is. A találkozásuk az egész előadás minőségalapja. A rokonszenv az első pillantás előtt helyzetét játsszák el ráutaló szavak és mozdulatok nélkül úgy, hogy a puszta vonzalom kitölti a köztük levő távolságot, s átsugárzik a publikumig is.

P. Fincziski Andrea és Barabás Árpád

A hozzásodródott lányka az első a darabban, akit nem öl meg Zucco. Bezzeg az anyját! A szöveggel üzenés csekély lehetőségét P. Fincziski Andrea szintúgy kihasználja. Zucco a cuccáért tér haza az apagyilkosság helyszínére. Az anya sokértelmű nyájassággal áll ellen fia akaratának: elkergeti a bűnöst, ami közben marasztalja; gyászolja szavakban az urát, ami közben a fiát simogatja. (A követelt cucc szinonimája az autónak, amit a szülők nem adtak oda neki, s ami miatt a valóságbeli történetben megölte őket a fiú.) A fojtással egy Oidipusz-komplexummal terhelt anyauralom ér véget, de nem nyomtalanul. Varga Márta, Az elegáns hölgy képében visszahozza a rendőrségi hírben szereplő autókéréses motívumot, mintegy szimmetrikusan ellenpontozva viselkedésben az anyafigurát: nincs a vérfertőzés árnyéka, ám nincs érzéki vonzerő sem. A kapcsolatukat távolabbról kukkoló fiát Zucco lepuffantja.

Barabás Árpád és Varga Márta

Önmagát ismeri fel a gyermekben, s a gyilkossággal az asszonyt véli megmenteni. Figyelmetlenség azt állítani, hogy az író közömbös volt az ölés indokai iránt. Csakhogy az indítékok a mélyebb tudatrétegekben rejlenek. Zakariás azonban úgy nyitja fel Zucco tudata feketedobozát, hogy nem keres pszichologizáló magyarázatokat. Hasonlóan Horváth Csaba, budapesti kollégájához, aki egy fridzsideren átvezetve mutatja meg a Zuccót és a testi-lelki sorstársát, A lánykát körülvevő világot. A hűtőszekrény komplex metafora: karakteres éléstár, benne az ajzó alkohollal, a fenyítőbotként lengetett kolbászrúddal; lakásajtó, s kapu a teljes külvilágra, ahol A lánykát majd eladják utcalánynak. Zakariásnál nem éléstár – élettár van. A lét eszköztára és színhelye: innen-itt fogyasztják el az életfogyasztói társadalom tagjai egymás életét. A játék résztvevőinek alakításában az a nagyszerű, hogy fegyelmezetten, de eszközgazdagon képezik le az élet törvényei szerint való viselkedést, a társadalmi normákat. A lányka nővére, Márton Réka neurotikus, féltő féltékenységgel viseltetik kelendőbb testvérük iránt, bujtatja őt, de igazában azt szeretné, ha bátyjuktól ő kapná a veréseket a kimaradásai miatt. A bátyja, Szűcs-Olcsváry Gellért kigyúrt tapló. Ahogyan a szokásjog diktálja, áruba bocsátja a megrontott húgát, de halogatná a portéka átadását: színre kerül mellékzöngeként, a testvérszerelem motívuma. Itt a rendőrök szeme láttára gyilkolni lehet, a köztéri macsóbrigád agyonverhetné büntetlenül Zuccót, ha nem oltalmazná A lányka.

Szűcs-Olcsváry Gellért és Márton Réka

 

Meg lehet-e szerettetni azt, aki rögtön az első jelenetben megöli az anyját? A kérdés megfejtése a rendező számára az igazi kihívás. Nos, Zakariás Zalán munkája elvezet a feketedoboz legmélyére a megvilágosodást hozó, sötét metróalagútba. Az eltévedt bácsika – Sinka Ignác m.v. –, az alkalmi remete monológja hitvallás a békességről, az emberkáoszon túli világról, a belső univerzum rendjéről, s ennek a rendnek Zucco is a részévé válik: életben hagyja az öregurat. Mintegy az apját támasztja fel benne. Aztán megkegyelmez túszának, Az elegáns hölgynek, akiből az anyját hívta elő a sejtelmes tudat. Ugyanakkor, a nő gyermekének szétloccsantja az agyvelejét, mert önmagát fedezi fel benne. Helyreállítottnak tudja be a világ rendjét: ha az apja megölte volna őt, akkor ő nem ölhette volna meg az anyját, tehát az apja megérdemelte a sorsát. Mindenki más, következésképpen, az apja mulasztásának áldozata. Fényes, kristálytiszta logika, mint bármely skizofrén gondolat. Az alagút sötétjéből egyenesen következik a Nap elvakító fénye mögötti igazi világosság, amelyben szabad lesz szemünk-agyunk a világ mocskától. Ez érkezik el, amikor a börtön tetejéről a mélybe zuhan.

 

Sinka Ignác és Barabás Árpád

 

Az előadás a szó legnemesebb értelmében formalista. Fénytechnikája és fekete palánkjai (fény: Tóásó István, díszlet-jelmeztervező: Csiki Csaba m.v. hangeffektusai (hang: Lőrincz József) és a zenék (zene: Csiki Csaba m.v.) alázattal szolgálják a drámai feszültségszabályozás ügyét, a szöveglényeg feltárását. Feszes, logikus játék élményét viszi haza a néző – meditációra, hosszú újra gondolásra.

 

Képek: Balázs Attila