RENT – Rockopera a győri színpadon

A Győri Nemzeti Színház december 18-án mutatta be Jonathan Larson: Rent című rockoperáját. A szerzőtárs, Billy Aronson drámaíró vetette fel először 1988-ban az ötletet, hogy elkészüljön egy musical a Bohémélet alapján, melyben Puccini érzéki pompáját felváltaná a modern New York, East Village durvasága és lármája.

A darab néhány nélkülöző, zaklatott életet élő művész története, melyre az AIDS, a kábítószer, az erőszak árnyéka is rávetül. A történetben a legfontosabb színhely egy hajdani hanglemezgyár lepusztult épületének padlástere, ahol a két jó barát, Mark, a kezdő filmes és Roger, a nemrég még sikeres rockzenész élnek. Minden karácsonyeste kezdődik, és a következő év szentestéjéig tart. Magyar szövegét Miklós Tibor írta, díszlet-  és jelmeztervező: Kentaur, zenei vezető: Axmann Péter, koreográfus: Gyenes Ildikó, a főbb szerepekben: György-Rózsa Sándor, Kovács Lotti, Török Anna, Nagy Balázs, Nagy Lóránt, Járai Máté, Nyári Darinka, Mózes Anita, Fejszés Attila. Rendező: Nagy Viktor.

 

Roger Davis: György-Rózsa Sándor

 

A főszerepet György-Rózsa Sándor a Fővárosi Operettszínház művésze alakítja, akit a közönség a Rómeó és Júlia musicalben, és a Menyasszonytáncban, ismerhetett meg. A Győrben először bemutatkozó színészt a próbaidőszakban kérdeztem szerepéről.

 – Nagy megtiszteltetés nekem ez a főszerep, boldogan vállaltam a felkérést. A Rentről korábban keveset hallottam. A történetet most kezdem igazán felfedezni zenei vonatkozásban is. A rockos hangzású világ, a zseniálisan megkomponált szerelmi duettek dallamai csodálatosak. Az energikus párbeszédek mai szövegei jól tükrözik a huszonegyedik századi fiatal felnőttek szófordulatait.

– Milyen figurát alakítasz a rockoperában?

– Roger Davis olyan srác, aki fiatal kora ellenére már sok mindent kipróbált, tele van kétségekkel, mélységes gyász emészti a szerelme halála miatt. Az egykori menő rockzenész élete mellékvágányon toporog. Azt reméli, hogy egy sikeres dal, amivel befuthatna, kihúzná talán őt a mélységből, de csak nem jön az ihlet! Ráadásul AIDS-es, és nagyon fél. Ezekből a kiindulópontokból formálok egy embert, megtalálva a szerep és önmagam között azt a közös pontot, amitől Roger Davis tudok lenni a színpadon.

– Az előadás olyan kényes problémákat feszeget, amelyek nem ismeretlenek a mai fiatalok előtt. Hogy állsz ezekhez, a kérdésekhez?

– Roger, akit én alakítok AIDS beteg, ezért már nem foglalkoztatja az élet. Amikor találkozik Mimivel, fél a lányhoz közeledni, fél szerelembe esni. Mélységesen megrendít, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, mit jelent, felelősséggel élni. Barátságok, kapcsolatok könnyen rávihetnek bárkit arra, hogy kipróbáljon ezt-azt, mégis úgy gondolom az személyiség kérdése, hogy tud-e nemet mondani. Ha valamit tiltanak, azt még inkább akarja az ember. Istennek hála úgy érzem, vagyok annyira birtokában önmagamnak, hogy tudjam, hol vannak a határok. Sikerült megtalálnom a helyemet, és megtartanom az otthonról hozott hagyományokat, értékeket. Magánemberként nagyon megválogatom a helyzeteket, lehetőségeket, és azt mondom: a szervezetem, köszöni nem kér mérget!

– Mi a legfontosabb dolog Roger Davis életében?

– Elsősorban az, hogy visszataláljon önmagához, az élethez: újra befutni egy jó dallal. Másodsorban a szerelem. Olyan vágyak ezek, amelyek egymás nélkül szerintem nem létezhetnek. Hiszen mi is lehetne a legfontosabb egy fiatal életében, mint hogy a helyét megtalálja ebben a felfordult világban. Szerető társ nélkül megélni mindazt a szépséget, amit az élet kínál nem érdemes.

 

Mimi: Kovács Lotti

 

Mimi Marquezt Kovács Lotti alakítja, akit a győri közönség az Egri csillagok című musicalben láthatott Cecey Éva szerepében.

– Mimi a Bohéméletből átvett szereplő, egyezik a neve, és az a tény, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. A Rentben ki ez a fiatal nő?

– Minden szereplőről hallunk sokféle információt, de Mimiről kevés dolog derül ki. Apró részletekből megpróbálom magamban összerakni a karakterét. A szóló számban arról énekel, hogy „felzaklat, mint otthon, a sok kreol bébi ha sír”– ebből gondolom, hogy a lány szegény környezetből jön. Szerintem a latin negyedben nőhetett fel, hamar elkezdett dolgozni, a darabban 19 éves, és sokat beszél a múltjáról, súlyos terheiről. Korán bekerült az éjszakába, táncosnő lett egy lokálban. Alapvetően pozitív személyiség, optimista ember – élni kell, szeretni kell egymást, és „nincs halál”! – ez az ő filozófiája.

– Hogy alakul ki Roger és Mimi nem szokványos szerelme?

– Minden nőben lakozik egy megmentő, oltalmazó személyiség. Egy bezárkózott, összezuhant férfihoz nehéz közeledni. Első találkozáskor a fiú visszautasítóan viszonyul a lányhoz, mert nem akarja megfertőzni és fél, hogy őt is elveszíti, ahogy az előző szerelmét, a lány mégis beleszeret, de fontos, hogy Mimiben a néző ne egy könnyűvérű nőt lásson, aki rámászik egy férfira, ezért a szerepben meg kell találni az arányokat.

– Mit gondolsz a másságról?

– Azért jó hogy a darab a bohémélet alapján készült, mert a történet így több dolgot bont ki: nemcsak azt hogy jó az élet, szép a szerelem, semmi sem számít, a legfontosabb az, hogy van-e ott valaki a végén vagy nincs. A szerelem egyes formái – férfi és nő, nő és nő, férfi és férfi között – tagadhatatlan tényként tűnnek fel. Angel és Collins szerelmét nagyon szépen fejti ki a mű, egyáltalán nem ízléstelen. Nem lehet, hogy homokba dugjuk a fejünket, és nem beszélünk erről. Mert létezik. Valaki vagy elfogadja, vagy nem.

– Segít az előadás rávilágítani a mai fiatalok életében felmerülő problémákra?

– Úgy látom, sajnos a mai fiatalok nem veszik komolyan, és nem tudják mennyire meggondolatlanul és szabadosan élnek. Persze ebben a korban kell megtapasztalni sok mindent, csak nem mindegy mit és hogyan. A darabban ezek a fiatalok is elveszettek, majdnem szétesik a társaság, mert mindenki csak magával törődik. A család, a szülőkhöz való viszony nagyon fontos – minden otthonról jön. A bizalom, amit a szülők megteremtenek, segít abban, hogy a gyerek merjen kérdezni, merjen elmondani mindent otthon. Az összetartozás, közös programok és beszélgetések támaszt, biztonságot adnak a helyüket kereső tiniknek. Az előadás karácsonytól karácsonyig tartó története a szeretet, együvé tartozás metaforája. Úgy érzem, ebben a hajszolt, cseppet sem könnyű világban kicsit mindannyian elveszettnek érezzük magunkat. Ne szégyenkezzünk az érzéseink miatt, bátran kiáltsuk boldogságunkat, keserűségünket a világba. Az egyik legszebb gondolat, ami eszembe jut Roger szavai, amikor megtalálja Mimit ájultan az utcán, „El kell, mondjam, hogy semmi más nem számít, csak hogy szeretlek!”

Trombola Anita

 

Fotó: Kanyó Béla