Reflektorfényben: Tóth Judit
A kőszívű ember fiai Baradlaynéja
Márciusban mutatta be a Soproni Petőfi Színház Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című művét. Az előadás megindította a soproni közönséget, bizony sokan megkönnyeztük a történetet.
Baradlayné alakját Tóth Judit Jászai-díjas színművésznő formálta meg, méghozzá kiválóan. A művésznővel szerepeiről, pályájáról, magánéletéről beszélgettünk Sopronban, az idei első verőfényes tavaszi délelőttön.
– Az Ön által megformált Baradlayné olyan, mint Tóth Judit?
– Baradlayné rendíthetetlen hazaszeretetéről tanúságot tévő, sziklaszilárd jellemű asszony, aki fiait is ennek szellemében neveli. Tulajdonképpen, ha belegondolok, sok közös vonás van köztem és a megformált szerep között: nekem is fiaim vannak, én is határozott vagyok, mindig célok vezérelnek, és amit eltervezek, azt véghezviszem. Fiaimat is így neveltem.
– Hogyan találta meg a szerep, hogy érzi magát Baradlayné bőrében?
– Pályám során sokszor formáltam meg asszonyokat, családanyákat. Talán a hasonló karakterem miatt esett rám a választás. Nagyon szeretem az előadást és a szerepet is! Főiskolás korom óta vezetek egy füzetet, melybe az összes eddigi szerepemet feljegyeztem. Ez nem is kevés, olyan 112 lehet. Baradlayné szerepe mindenképpen azon 3-4 főszerep közé tartozik, melyek meghatározzák pályámat.
– Melyek voltak a korábbi meghatározó szerepek?
– Shakespeare Ahogy tetszik-jének Rozalindája, illetve az asszonyszerepek, Németh László hősnők, családanyák, mint a Nagy család Katája. Ahogy így sorolom, érdekes, hogy mindegyikben fiúkat nevelő családanyát játszottam.
– A drámai művek mellett többnyir vígjátékokban láthattuk…
– Valóban, jóleső érzéssel tölt el, hogy mindegyik műfajban megálltam a helyem. Az a színész, akinek szerencsés módon van humora, mindkét műfajban megmutathatja magát. A humor Isten áldása. Kedvelt vígjátéki szerepeim közé tartozik Shakespeare: Szentivánéji álmának Helénája, de akár említhetném a legutóbbi, A faunban színre lépő anyát is. Imádtam az elmúlt évad Indul a bakterház című előadásának vén banyáját!
– Számos filmben szerepelt, talán a legemlékezetesebb a Mici néni két élete…
– A filmet elsősorban Páger Antal és Kiss Manyi fémjelezték. Időtálló alkotás, hiszen a mai napig játsszák a mozikban, televízióban. Az emberek kedvelik ezt a kedves történetet. Egy remek lehetőséget kaptam: a következő évadban a Turay Ida Társulat bemutatja ugyanis a film színpadi változatát, melyben férjemmel, Cs. Németh Lajossal az oldalamon szerepelhetek majd.
– Apropó férj és család, milyen Tóth Judit, amikor nem színésznő? Hogyan telik egy napja?
– A hétköznapi emberek életét élem. Két fiam van, a nagyobbik műszaki szakember, míg a kisebbik hangmérnök, kórusban is énekel, jazz-muzsikát is játszik. Talán túl egyszerűen hangzik, de igyekszem minél több időt a családdal tölteni, gondoskodni róluk, mint minden feleség és családanya. Vannak kutyáink és macskáink, és szívesen töltöm az időt a kiskertemben. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az egy életem helyett, vagy mellett, mint színésznő, szerepeim által, több életem is lehet, így alkotva tökéletes egészet.
– Harmadik éve láthatjuk a soproni színpadon? Hogy érzi magát a városban?
– Most már jól, szívesen jövök! Korábban nem jártam Sopronban, és először picit tartottam az idegen helytől, ám el kell mondanom, hogy sokfelé járok az országban, de ilyen színházszerető és értő közönséggel kevés helyen találkoztam! Kiemelném azt is, hogy az ifjúság külön bérletes előadásokat tekinthet meg, és ez nagyon fontos, ők is fantasztikus közönség! Sopront tüzetesebben megismerni még nem volt alkalmam, ám hamarosan fiaim is ellátogatnak a városba, és természetesen majd én vezetem őket körbe, hogy együtt fedezhessük fel Sopront.
– Régóta dolgozik szabadúszóként. Nem fárasztóbb ez az életforma, mint egy társulat tagjának lenni?
– Saját akaratomból lettem szabadúszó, és nem bántam meg, sőt ez volt életem legjobb döntése! Amióta rátaláltam a Turay Ida Társulatra, majd a sopronira, remekül érzem magam! Soha ilyen összetartó, egymásra figyelő, a színpadi játékot minden este féltő társasággal nem dolgoztam. Bár az utazások fárasztók, nem tagadom, de nem vagyok egy pihenő típus, mindig megyek, és örömmel teszem a dolgom. Én egy boldog ember vagyok!
És mi is, akik nap, mint nap láthatjuk Tóth Judit játékát a színpadon, mi is azok lehetünk! Ahogy így figyelem beszélgetésünk alatt, korát meghazudtoló energiával – januárban töltötte be 70. életévét –, kedvesen, mosolygósan, barátságosan, közvetlenül cseveg… szerintem az idén ő hozta a tavaszt…
Bruckner Ildikó