Réczei Tamás új szerepben

Arra, hogy egy színész rendezőként is kipróbálja magát, már számos példát láthattunk a magyar színháztörténetben. Ennek fordítottja, vagyis amikor egy rendező lép a reflektorfénybe, sokkal ritkább. Réczei Tamás számára nem idegen a világot jelentő deszka, ám a kecskeméti Katona József Színház nézői eddig csak egyetlen alkalommal láthatták színészként a teátrum művészeti vezetőjét és rendezőjét.

– Beugróként már találkozhatott veled a kecskeméti közönség, méghozzá az általad rendezett Hebehurgya hölgyekben. Ezúttal azonban az Átváltozások című előadás egyik fontos szereplőjét alakítod. Hogyan lettél erre a darabra a színház rendezőjéből a színház színésze?

– Említettem a beugrásomat Rusznyák Gábor rendezőnek, aki a kaposvári színházban már játszott egy szerepet. Gáborral évfolyamtársak voltunk, így meg mertem tőle kérdezni: nem játszhatnék-e egy kis szerepet a rendezésében, azzal a feltétellel, hogy kirakhat a produkcióból, ha nem felelnék meg.

– Tomazo-t játszod az előadásban. Mit lehet tudni erről a szereplőről?

– Ő egy katonatiszt, aki az öccsét hozza el annak esküvőjére. Csak éppen a testvérét orvul meggyilkolják. Tomazo pedig nyomozásba kezd. Dühös, hideg, szikár ember.

– Van-e valamilyen különleges oka annak, hogy pont ebben a darabban láthatunk színészként, és éppen ezt a szerepet játszod?

– Talán a bizalom Rusznyák Gábor felé.

– Vissza tudja fogni az ember a rendezői “ambícióit”, meglátásait egy ilyen fordított helyzetben?

– Igen. Ez szinte természetes, hiszen a másik oldallal kell foglalkoznom, és az éppen elég. Természetesen nézem mások jeleneteit, de elsősorban azért, hogy színészként miképpen dolgoznak. Gemza Péter koreográfus sokat segít nekem is.

Réczei Tamás

– Tervezed-e, hogy a közeljövőben is szerepet vállalsz valamelyik kecskeméti előadásban?

– Először lássuk, ez miképpen sikerül – kalandozás lesz, vagy annál több.

– Melyik áll közelebb hozzád: a színpadi munka a reflektorfényben, vagy a rendezői munka a háttérben?

– Valamikor gyerekszínész, majd a Nemzeti Színház, később a Madách Színház stúdiósa voltam. A Színházművészeti Egyetemen pedig egymás rendezésében játszottunk, és engem valamiért minden osztálytársam felkért – mindenkinél játszottam, s mindig főszerepet. Babarczy László osztályfőnökünk piszkált is ezzel, hogy átiratkozhatnék színész szakra is…

B. L.