Próféták lehetünk

Gulyás Balázs: „…fontos, hogy látva lássanak”

Gulyás Balázs a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze októberben tölti be huszonnegyedik életévét, de már ismert és elismert színművész, aki színházunkban tavaly a Kabaréban mutatkozott be a harmadik szereposztás konferansziéjaként: játékával zajos sikert aratott. Idén a nézők a Kaviár és Lencsében láthatják először.

– Maximalista vagyok. Mindenben, amit csinálok – önmagammal szemben pedig végletesen. A Kabaréban azt élveztem nagyon, hogy mivel hirtelen kerültem az előadásba, sok mindent egyedül kellett megoldanom. Szeretem a kihívásokat, és Szűcs Gábor, a darab rendezője szerencsére hagyta, hogy kibontakozzak – ahogy belecsöppentem a felépített világba, teljesen beleéltem magam a szerepbe, így a gesztusaim őszinték voltak. És a kihívásnak, úgy érzem, megfeleltem.

Sokoldalú művész – a zene éppoly fontos életében, mint a színjátszás. Saját együttese van, imádja a világzenét, a jazzt, és klasszikusokat is egyre többet hallgat, ha meditálni szeretne. A zenében és a színpadon is megállja a helyét. Vegyészmérnök szülei már fiatalon beíratták zeneiskolába és színjátszó szakkörbe.

– Azt akarták, hogy minél többet lássak a világból. A színjátszó kört hamar otthagytam, mert a Piroska és a Farkas történetét játszottuk, ami nem kötött le, mivel már ismertem a történet végét. – nevet. – A gimnáziumban drámatagozatra jelentkeztem Debrecenbe. Ekkor szerettem bele a színpadba.

A Színművészeti Egyetemre azonnal felvették.

– Kerényi Imre azt mondta, hogy egy nagyon jó táncos-komikussal van dolga. – megint nevet. – Óriási élmény volt számomra a Színművészeti. Megtanultam, milyen a színpadon is őszintének lenni, beletenni magam egy karakterbe. Mertem merész lenni, mindig szerettem improvizálni – az Egyetem előtt két évig a Dumaszínház színeiben egy improvizációs társulat tagja voltam.

A József Attila színházban is dolgozik a Made in Hungáriában és a Süsü a sárkányban, mindkettő zenés darab – az Operettszínházban pedig a Tavasz ébredésében láthatják.

– A Vörösmarty Színházban igazi otthonra találtam: a társulat, a rendezők, az igazgatók, az öltöztetők, díszletesek mind-mind nyitott, egészséges emberek – komplexusoknak nyoma sincs. Szeretem ezt a várost. A próbafolyamat a színész számára is élmény –a karakterrel együtt folyamatosan változó darab maga a csoda. A zene javítja az EKG-mat, és bár énekléskor rengeteg szabálynak kell megfelelni, Kerényi Imre szavaival élve: „rabságban a szabadság. A prózában pedig annyiféle sík és dimenzió van, hogy mindig óriási kihívás a karakter kibontása. Szeretek adni. Érzelmet, gondolatot, amit a színpadon el tudok mondani. Az emberek a színházban figyelnek. Ezért fontos, hogy „látva lássanak”, hiszen ha átjön a varázslat, aminek részesei vagyunk, az maga a csoda. Ha csak egyetlen pillanatra egyetlen néző elgondolkodik, az már óriási ajándék a színésznek. Ilyenkor igazi próféták lehetünk.

Kovács-Cohner Róbert